Az üzenetem már a tiétek is – ilyen volt TedxBalatonos előadónak lenni

Munkámból adódóan a téli időszakban az életem nagy részét az online térben töltöm. Ilyenkor van alkalmam arra, hogy elolvassak, megnézzek, megtanuljak sok mindent, amire a nyári időszakban nem jut idő. Jelentkezz TEDx-előadónak a Balatonhoz – ez a hirdetés az év elején sokszor szem jött velem. „Ehető virágok a Balaton körül” – fogalmazódott meg bennem a fiktív cím, gondoltam, beleillene efféle egy ilyen programba. Aztán rögtön feltettem a kérdést, vajon tényleg valók-e oda holmi egyszerű virágok? A szervezők bíztattak, menjek csak, érdekes ez a téma nagyon!

A jelentkezés első lépése egy négyperces bemutatkozó videó elkészítése volt. Mivel jómagam az x generáció legrégebbi tagjai közé tartozom, digitális bevándorlóként, nem is volt olyan nagyon könnyű mutatvány elkészítenem. Igyekszem lépést tartani a világgal, de a videó megalkotása sok kérdést vetett fel. Lehet, hogy csinálhattam volna pizsamában a reggeliző asztal mellett, mert mondták többen, hogy erre nem kell ráparázni, „csak lazán” jó minden, de én azért megadtam a módját. 

Bő két héttel a leadás után érkezett a hír, hogy tetszett a bemutatkozóm, várnak, hogy az előadásom témáját mutassam be újabb négy percben, ezúttal már a zsűrinek. Hiába tartottam korábban számtalan előadást kisebb-nagyobb közönség előtt, erre az alkalomra az átlagosnál jóval többet készültem. Rengeteg kérdés zakatolt a fejemben. Mert eddig egy jó próbatételnek tűnt, és most kezdett élesbe fordulni a dolog. Vajon az én témám érdekelhet-e nagyobb publikumot, tudom-e úgy prezentálni, hogy a nem kertkedvelő és növénybarát közönség is élvezze? Nem fogok-e szégyent vallani vagy leégni?

Aztán csak elindultam Balatonlellére a megmérettetésre. Hallgattam mások előadásainak témáit, és egyre jobban izgultam, vajon mennyire illik a sorba az ehető virágok varázslatos világa, a kis zöld üzenetemmel? Aztán úgy éreztem, jól sikerült a magam mondókája.

A nemsokára érkező hír hallatán, hogy TEDx-es előadó leszek, majdnem kiugrottam a bőrömből! Ekkor mélyedtem bele igazán a témába, ekkor mertem először feltenni a kérdést magamnak: mit is jelent ez? Számomra igen magas színvonalat és egyben presztízst.

A TED (Technology, Entertainment, Design – technológia, szórakoztatás, dizájn) konferenciák globális sorozata. A szervezők fő jelszava: „ideas worth spreading”, azaz olyan gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni. A rendezvény különlegessége, hogy az előadók számára csupán maximum 18 perc áll rendelkezésre, hogy elmondják beszédüket. Olyan nevek szerepelnek az előadók közt, mint Bill Gates, Jane Goodall, Bill Clinton, vagy a Google alapítói.
A TEDx eseményeket, mint a TedxBalaton is, önkéntesek szervezik a helyi közösségekben, és – akárcsak a TED-események esetén – itt sincs szerepe semmilyen hirdetési, vallási vagy politikai célnak. A cél, hogy beszélgetéseket indítson, kapcsolódásoknak adjon teret.

A készülés két hónapja életem talán legsűrűbb és leginspirálóbb időszaka volt! Virágos gondolataimból sztorit kellett kovácsolni. Megtanultam rendes prezentációt készíteni, animációkkal, mindenféle izgalmas részlettel. Aztán mindet elvetettük, mert mégis jobban illett az, ami eddig is: a fotóim, magukban, cifraság nélkül. Mentoraim mindenben segítettek, hittek bennem. Online konzultációk sora billentett ki totálisan a komfortzónámból. Az előadásaimon a virágokról, kertekről, ételekről szoktam mesélni a természetre fogékony érdeklődőnek. Ez az előadás azonban merőben más: itt egy saját történetbe ágyazva kellett olyan sztorit fabrikálni, ami mindenki számára élvezhető. Sokszor futottunk neki,

sorra gyomláltuk ki a szövegből a rengeteg növényt, és ültettünk helyére érdekes történéseket.

Az elmondott vagy felolvasott szöveget videóra kellett venni és egy zárt csoportban megosztani. Ezzel nagyon megküzdöttem, nehéz volt a kamerának beszélni, még furcsább visszanézni. A többiek biztatása és a mások munkájának követése kicsit enyhített a helyzeten.

Amikor már egészen jól álltunk, és a színpadképről beszélgettünk, akkor jöttem rá, hogy egy ideje ruhavásárláson töröm a fejem, és most talán kellene valami új. Végigjártam hát 999 boltot, hogy megállapítsam, álmaim ruhadarabját még nem gyártotta le senki. A „sebaj, majd lesz valahogy” mondat után köszönt rám az ezredik helyen az a darab, amibe végül beleszerettem. Közben mindennap, mindenhol gyakoroltam, virágszedés közben a mondataimat mormoltam, zöldséghámozás alatt peregtek a képek a fejemben.

Csak eljött a nagy nap.

Csuda érdekes előadásokat hallgattam a Balatonról, annyira jókat, hogy még az izgulásom mellett is tudtam figyelni. Nyáry Krisztián a tó történetét tekintette át, elmondta: akadt olyan terv, hogy lecsapolják a Balatont, vagy bevetik kukoricával. A fürdőélet kialakulása sem volt zökkenőmentes, hiszen ahhoz a reformkor társasági etikai kódexét kellett felrúgni. Csalár Bence divatszakértő a testképünk kapcsán mesélt érdekesek, hiszen minden nyáron kérdéseket vet fel, ha fürdőruhát húzunk magunkra...  Kovács Loránd Olivér, a Nemzeti Múzeum Régészeti Intézetének igazgatója Balácát mutatta be, Smiló Dávid építészmérnök a Balatonfelvidéket meghatározó vörös kő nyomába eredt, Harcsa Beáta pedig a balatoni lángos körüli gondolatait tárta elénk. 

Aztán egyszer csak az illusztris sorban ott

álltam a színpad vörös szőnyegén, de még talán ekkor sem hittem el, hogy tényleg TEDx-es előadó leszek!

Az előadásom címe „Virágkörüli utazás” volt, és azt meséltem el, hogyan vált gyerekkorom meghatározó kerti élményeiből egy életre szóló kutatás. Meséltem a kurdarcaimról, amikor bolondnak tartottak a virágok iránti szenvedélyem miatt. A sikerekről, az elismerésekről és az oda vezető út göröngyeiről. Arról, hogy lehet másként nézni a kertre, és hogy az ehető virágok a gyomrunkon keresztül mutatják meg a helyes irányt a biodiverzitás, a fenntarthatóság, a rendszerben gondolkodás és a nem-növekedés felé. Nem maradhatott ki belőle a Balaton sem, hiszen a tó körül került sor elsőként sok éve a virágkóstolókra, és itt is nőnek ízletes ehető virágok. Bevallom, az első percben alig jöttek elő a szavak, mert meglepetésvendégeket fedeztem fel a nézők között. Amikor belelendültem, egy mondatnál lemaradtam a képek léptetésével, mert egyszerre mesélni képekkel, nézni az órát, amely könyörtelenül számol visszafelé, nem könnyű. Közben láttam a sok csillogó tekintetet, utána pedig egymás után jöttek az érdeklődők további kérdésekkel.

Büszke vagyok arra, hogy ott lehettem.

Mára lecsengett bennem az esemény izgalma, és egyre csak azt érzem, jó döntés volt kilépni a komfortzónámból. Olykor igenis bele kell vágni valami újba, ismeretlenbe, nehézbe, és hinni kell abban, hogy a tudásunk és tapasztalatunk másoknak is, a fiatalabbaknak is érték lehet. Akkor is, ha nem vagyunk tökéletesek, ha vannak gondjaink, ha csomó mindenhez nem értünk. Mert a tanulás és az azt követő megmérettetés felpezsdít, lelkesít és fiatalon tart. Ahogy Jókai Anna írja, akár halhatatlanná is tehet.

„Hiszek abban, hogy az embernek van egy magasabb küldetése, amit rábíztak. Értéknek azt tartom, ami ebből a világból olyan dolgot tud felmutatni, amely a bármikor érkező elmúlás pillanatával együtt nem enyészik el. Hiszem, hogy van, ami túléli az embert, van, ami túléli az írót. És ez nem minden esetben a könyve. Lehet, hogy egy mondata, lehet, hogy egy megérintő sugallata, ami egy másik emberben megfogan.”

A 14 TEDx előadó balatoni előadását hamarosan bárki élvezheti, mert a felvételek napokon belül felkerülnek a TedxBalaton csatornájára.

Fotók: Farkas Benedek