5 + 1 magyar étel, amit a világ más táján nem tudnál megcsinálni

Bármerre is járjunk a nagyvilágban, szívesen kóstoljuk meg a helyi specialitásokat. Ezek a gasztronómiai kiruccanások izgalmas kalandokat rejtenek. A különböző külföldi konyhák közül több is a kedvencünkké válhat, de a hazai ízeket nem tudják pótolni, ahhoz mindig visszavágyunk. A magyar ételekhez többek között olyan alapvető hozzávalókat használunk, mint a vöröshagyma és a pirospaprika, és egy igazi, szaftos pörköltalapot kétségtelenül a hazai alapanyagokból lehet a legfinomabban elkészíteni.

Kísérletezni természetesen lehet, de aki próbált már külföldön beszerezni hozzávalókat egy igazán magyar étel elkészítéséhez, az jól tudja, hogy milyen könnyen beletörhet ebbe a vállalkozásba a bicskánk. Vegyük csak az egyszerű, hétköznapi lecsót. Ha végigpörgetjük a fejünkben, hogy mire is van szükségünk az elkészítéséhez, legyintve indulnánk a piacra. Csakhogy az úgynevezett „tv paprika”, a klasszikus fehér húsú zöldpaprika nem terem ám minden országban! Főleg, ha egy kis csípőset is karikáznánk a vacsoránkba. Persze pótolhatjuk kápiával vagy kaliforniaival, de

szinte hallani, ahogy egyszerre sóhajt fel megannyi magyar, hogy „annak nem olyan az íze”.

És ha még egy kis füstölt szalonnát is tennénk alá, vagy belefőznénk néhány karika füstölt kolbászt, csak az íze kedvéért… Nem túlzás, hogy akár hazáig kellene utaznunk, hogy elkészítsük a kedvencünket!

Amikor egy külföldi Magyarországra látogat, az első dolga, hogy megkóstolja a mi híres gulyáslevesünket. Nincs nehéz dolga, hiszen pár perc alatt találhat olyan éttermet, ahol büszkén tálalják elé a kis bográcsokba adagolt ételt, friss, puha fehérkenyérrel. Ha azonban megkérdezik, nehéz szavakba önteni, hogy hogyan is készül, mert jól tudjuk,

egy igazi, magyar gulyás több, mint az összetevők egymás utáni hozzáadása, több, mint a gondosan kiválasztott recept követése. Azt egyszerűen érezni kell.

Az arányokat és az időzítést, hogy miből mennyit és mikor tegyünk hozzá. Gulyásunk egyik elhagyhatatlan szereplője a fűszerpaprika: nem véletlenül különleges kincs külföldön a pirospaprika. Míg itthon találunk fűszerporként, üveges vagy akár tubusos formában is, külföldön, ha nagyon kitartóak vagyunk is maximum csak valami hasonló termékre bukkanhatunk. Nem véletlen, hogy ha ajándékot viszünk egy távoli országban élő ismerősünk számára, az őrölt fűszerpaprika egyértelműen az elsők között áll a bevásárlólistánkon.

És ha már a fűszerpaprikánál tartunk, fontos megemlítenünk egy újabb klasszikus magyar ételt, a pörköltet, aminek az igazi karakterét és utánozhatatlan ízét a zsíron megpiruló vöröshagyma és a paprika harmonikus együttese adja. Kétségtelenül ez az alapja általában minden ételnek, amitől a hamisítatlan magyar ízvilágot várjuk.

A pörkölt esetében különösen fontosak az arányok, hogy miután kiürült a tányérunk, még jóízűen ki tudjuk törölgetni a sűrű szaftot egy-egy falatnyi kenyérrel. Ahogyan tesszük ezt a paprikás esetében is, bár jól tudjuk, hogy a kettő nem ugyanaz! Mert míg a pörkölt esetében a húst a zsírban pirítjuk, addig a paprikás elkészítésénél megfőzzük, és az ízét a végén ízlés szerint tejföllel lágyíthatjuk.

Ahogyan a lecsónak, úgy a töltött káposztának is megtalálhatjuk a külföldi rokonait egy-egy nemzetnél, de azok persze nem olyanok, mint a magyar. Már a savanyú káposzta beszerzésénél füstbe mehet a tervünk, az üzlet polcai előtt talán egy vállrándítással váltanánk, hogy akkor majd csinálunk rakott krumplit. De abba meg kolbász is kell, esetleg szalonna, de ami mindkét étel elkészítésénél, illetve tálalásánál elengedhetetlennek tűnik, az egyértelműen a már korábban is említett tejföl. Nálunk alapvető, külföldön kincs. Hasonló terméket találhatunk például a franciáknál, de a hamisítatlan magyar, savanykás ízért és állagért bizony haza kell utaznunk Magyarországra.

Vagy akár magunkkal is vihetjük a poggyászunkban, egy csipetnyit ebből, kettőt amabból – így bárhol is járjunk az országhatárunkon túl, mindig kéznél lehetnek a hazai ízeket biztosító összetevők a konyhánkban.

A cikk az Univerrel együttműködésben készült. A nyitókép illusztráció.