Szerencsehozó virág, amit ne hagyj le az újévi asztalról

Ünnep

Szerencsehozó virág, amit ne hagyj le az újévi asztalról

A négylevelű lóhere a természet egy különös játéka, aminek varázserőt tulajdonítunk. Egyiptomban a szkarabeuszbogár, a Távol-keleten a lótuszvirág, vagy a vörös denevér, Harry Potternél speciális szerencsefőzete, nálunk a lópatkó, a kéményseprő meg a lóhere az, ami az újév kezdetén jókívánságaink mellől nem maradhat el. De miért is?

A lóhere (Trifolium pratens) a méhek zsongta mezők, rétek szerény virága, pázsit helyett pompás talajtakaró. A tehéntej is a legelőkön szép számmal található lóhere virágától lesz illatos! Nektárral teli édeskés ehető virágai salátákhoz, zöldséglevesekhez illenek legjobban. Négylevelű változata a szerencse szimbóluma az európai kultúrkörben. Nem olyan könnyű ám rábukkanni: átlagosan tízezer lóherét kell ahhoz megvizsgálnunk, hogy egyetlen négylevelű akadjon közöttük.

Tavaly felröppent a hír, hogy a Margitszigeten tengernyi négylevelű lóherét találtak. Egy helyi szakértő szerint ezt a rendellenességet a tápanyagokban beállt változás okozhatta, mivel a területet kifejezetten kutyák sétáltatására használták, valószínűleg a nagy mennyiségű kutyavizelet eredményeként nőttek ezek – a szerencsésnek éppen nem mondható – lóherék.

A babona szerint csak a véletlenül megtalált lóhere hozhat szerencsét, de a szimbólumot annyira megszerettük, hogy a virágüzletek kínálatába december végére bekerült egy négylevelű lóherére hajazó cserepes növény. Valójában egy madársóska fajtáról van szó (Oxalis), amelyet a köznyelv szerencsehere vagy lóherevirág néven emleget. Ránézésre hasonlít a hazai, ismert négylevelű lóherére, de őshazája Mexikó. Ebből máris kiderül, hogy szobanövényről van szó, a fagyot nem viseli el.

A kis cserép elfér a tenyerünkben, és ha szemügyre vesszük, megszemlélhetjük kis rajzolatos, szív alakú összetett levélzetét. Vannak olyan fajták is, amelyek levélkéi bordó színezetűek, vagy bíbor színű keresztmintát hordoznak.

A hagyomány szerint mind a négy levél beszédes:

a hitet, a reményt, a szeretet és a negyedik a szerencsét szimbolizálja.

Ha hozzájutunk egy ilyen kis cserép növénykéhez, vigyázzunk rá, nehogy elillanjon a varázsereje! A gondos ápolás mellett is néhány hét után a levelek elkókadhatnak. Ne dobjuk ki, mert gumószerű gyöktörzséből újra ki fog hajtani! Ha csak tehetjük, tavasszal ültessük majd ki a kertbe vagy a balkonládába. Jól mutat a sziklakertben vagy az ágyásban a begóniák társaságában. Ha megkedveli a helyét, a nyár folyamán kedves kis sárgás-rózsaszínes virágokkal fog megörvendeztetni. A fagyok előtt azonban be kell vinni!

Levelei fogyaszthatók, jópofa díszei lehetnek salátáknak, szendvicseknek, egyre népszerűbb mikrozöldségként ismerjük. Savanykás íze a sóskára hasonlít – nem véletlenül madársóska a neve. Ezt a savanykásságot oxálsav tartalma adja, amelyből túl sokat enni nem tanácsos.

 
Fotó: Rózsakunyhó

Az év végén a lóhere sokféle formában előkerülhet, mert a szerencsekívánásból sosem lehet elég! Ha nem kaptunk senkitől kis szerencseherét, és mi sem tervezünk adni, jókívánságaikat kifejezhetjük szimbolikus lóherével is. Az ünnepi asztalra vághatunk zöldség-lóherét. Ehhez vegyük példának a szerencseherét: a szív alakú kiszúró a tökéletes eszköz a művelethez! A sós sütemény is sülhet lóhere-formára, nálunk a lányok évek óta úgy készítik, hogy a „leveleket” különféle magokkal szórják meg – mert az apró magvak is a szerencsét, a gazdagságot hozó szimbólumok közé tartoznak.

Ezzel, és Benedek Elek szavaival kívánok boldogságban, egészségben, örömökben gazdag új esztendőt:

„Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.”

Ajánljuk még: