Szerencsehozó virág, amit ne hagyj le az újévi asztalról

A lóhere (Trifolium pratens) a méhek zsongta mezők, rétek szerény virága, pázsit helyett pompás talajtakaró. A tehéntej is a legelőkön szép számmal található lóhere virágától lesz illatos! Nektárral teli édeskés ehető virágai salátákhoz, zöldséglevesekhez illenek legjobban. Négylevelű változata a szerencse szimbóluma az európai kultúrkörben. Nem olyan könnyű ám rábukkanni: átlagosan tízezer lóherét kell ahhoz megvizsgálnunk, hogy egyetlen négylevelű akadjon közöttük.

Tavaly felröppent a hír, hogy a Margitszigeten tengernyi négylevelű lóherét találtak. Egy helyi szakértő szerint ezt a rendellenességet a tápanyagokban beállt változás okozhatta, mivel a területet kifejezetten kutyák sétáltatására használták, valószínűleg a nagy mennyiségű kutyavizelet eredményeként nőttek ezek – a szerencsésnek éppen nem mondható – lóherék.

A babona szerint csak a véletlenül megtalált lóhere hozhat szerencsét, de a szimbólumot annyira megszerettük, hogy a virágüzletek kínálatába december végére bekerült egy négylevelű lóherére hajazó cserepes növény. Valójában egy madársóska fajtáról van szó (Oxalis), amelyet a köznyelv szerencsehere vagy lóherevirág néven emleget. Ránézésre hasonlít a hazai, ismert négylevelű lóherére, de őshazája Mexikó. Ebből máris kiderül, hogy szobanövényről van szó, a fagyot nem viseli el.

A kis cserép elfér a tenyerünkben, és ha szemügyre vesszük, megszemlélhetjük kis rajzolatos, szív alakú összetett levélzetét. Vannak olyan fajták is, amelyek levélkéi bordó színezetűek, vagy bíbor színű keresztmintát hordoznak.

A hagyomány szerint mind a négy levél beszédes:

a hitet, a reményt, a szeretet és a negyedik a szerencsét szimbolizálja.

Ha hozzájutunk egy ilyen kis cserép növénykéhez, vigyázzunk rá, nehogy elillanjon a varázsereje! A gondos ápolás mellett is néhány hét után a levelek elkókadhatnak. Ne dobjuk ki, mert gumószerű gyöktörzséből újra ki fog hajtani! Ha csak tehetjük, tavasszal ültessük majd ki a kertbe vagy a balkonládába. Jól mutat a sziklakertben vagy az ágyásban a begóniák társaságában. Ha megkedveli a helyét, a nyár folyamán kedves kis sárgás-rózsaszínes virágokkal fog megörvendeztetni. A fagyok előtt azonban be kell vinni!

Levelei fogyaszthatók, jópofa díszei lehetnek salátáknak, szendvicseknek, egyre népszerűbb mikrozöldségként ismerjük. Savanykás íze a sóskára hasonlít – nem véletlenül madársóska a neve. Ezt a savanykásságot oxálsav tartalma adja, amelyből túl sokat enni nem tanácsos.

Az év végén a lóhere sokféle formában előkerülhet, mert a szerencsekívánásból sosem lehet elég! Ha nem kaptunk senkitől kis szerencseherét, és mi sem tervezünk adni, jókívánságaikat kifejezhetjük szimbolikus lóherével is. Az ünnepi asztalra vághatunk zöldség-lóherét. Ehhez vegyük példának a szerencseherét: a szív alakú kiszúró a tökéletes eszköz a művelethez! A sós sütemény is sülhet lóhere-formára, nálunk a lányok évek óta úgy készítik, hogy a „leveleket” különféle magokkal szórják meg – mert az apró magvak is a szerencsét, a gazdagságot hozó szimbólumok közé tartoznak.