A karácsonyi stressz egy egészen furfangos zavar. Lassan jön, észrevétlenül kúszik be a hétköznapok monotonitásába, azt a jóleső kezdeti izgatottságot is hozza magával, hogy az ünnepi hajrában kíméletlenül csapjon le az áldozataira. Ezt a betegséget nem a baktériumok vagy a vírusok okozzák, hanem az emberi természet: bizony, belőlünk fejlődik, mi magunk éltetjük és adjuk át a család összes tagjának – még köhögnünk sem kell hozzá. Átragad mindenkire. Ott van a levegőben. Egy amerikai kutatás résztvevőinek 88 százaléka vallotta azt, hogy erős stresszt és szorongást él meg az ünnepek és az előkészületek alatt, és feltételezhetjük, hogy itthon is sok embert érint ez. Éppen ezért, álljon itt öt aranyszabály, ami segíthet elkerülni a bajt!
1. A karácsony nem verseny! Nincs győztes, se dobogós, se különdíjas!
A karácsony szinte rajtfutamos versenyidőszak lett:
versenyzünk, ki a boldogabb, ki éli meg mélyebben a szeretet ünnepét, ki tud jobban énidőzni,
karácsonyibb lenni, finomabb bejglit sütni, szebb fát díszíteni. A szeretet ünnepén nem akarunk kevésbé boldogabbak lenni másoknál, és főleg az év végén nem akarjuk azt érezni, hogy le vagyunk maradva másokhoz képest.
Ugyanakkor az erőltetett vágy és a görcsös ragaszkodás, hogy az „idei karácsony most tényleg más lesz, mint a többi”, nem több egy önsorsrontó mechanizmusnál, egy destruktív gondolkodási mintázatnál, erőltetett, lófutamos hajszánál. Klisés vagy nem klisés, akkor is csináljuk: versenyt a boldogsághajszából. És lemaradni, kimaradni, elrontani, félreönteni, elfelejteni, megégetni, besokallni, szétesni, pánikolni, szorongani, begörcsölni, visszavonulót fújni, emberundoritiszt érezni... az nem elegáns.
De emberi, igaz, őszinte dolog.
2. A karácsony nem pipára váró teendők sorozata, amit teljesítened kell!
Rendszerint érzem a szúrós pillantásokat, amikor közlöm, évek óta nem ajándékozunk – és nem is akarunk. Az ünnepi időszak gyakran több feladattal, ezáltal nagyobb felelősségérzettel (nem felelősséggel!) is jár, aminek okán túlhajszoljuk magunkat.
Az ünnepi stressz egy speciális stresszfajta: akut reakció az azonnali fenyegetésre, azaz a végeláthatatlan, gyakran irreális elvárásokat tartalmazó teendői listára. És persze, hogy szeretnénk boldognak, elégedettnek látni szeretteinket, szeretnénk kedveskedni nekik, de a család egy egységesen funkcionáló egész, ahol mindenki tünethordozó. Ha egyvalakit szétvet az ideg a feleslegesen túlpörgetett ünnepi előkészületektől, akkor az hamarosan az egész családra átterjed. Megéri? Erről kell szólnia? És ha nem lesz annyi sütemény? És ha romokban a lakás? És ha nincs ajándék? És ha elmenekülnél a világ végére? Nem mellesleg, az elfogyasztott étel ízét nagyban befolyásolja az ünnepi asztalnál uralkodó hangulat. Nemcsak a stresszt ragasztjuk át egymásra, de az étel ízét is hangulatunkkal, emlékképeinkkel fűszerezzük meg. Ki kér egy kis stresszel, kifulladással, végkimerüléssel fűszerezett halászlevet?
3. Hogy megakadályozd a megfelelési vágyat és családi veszekedéseket, nézz a dolgok mögé is, vagyis: mentalizálj!
A mentalizálás nem valami modern humbug, hanem alapvető emberi képesség. Ennek köszönhetően vagyunk képesek magunkat és másokat megérteni, az érzelmeket olvasni. Vagyis feltételezzük, hogy ha valamit egy módon teszünk, más pedig ugyanazt máshogy teszi, annak oka van. A mentalizáció segítségével képesek vagyunk gondolkodni a másik fejével is, beleérezni magunkat az ő helyzetébe, ezáltal megpróbáljuk megérteni, min megy keresztül, miért cselekszik úgy, ahogyan.
Ezeket a kérdéseket használhatjuk mankónak, hogy az ingerült, hangulatromboló veszekedéseket, zsörtölődéseket, vitákat és félreértéseket elkerüljük: Mit érzek pontosan? Miért is érzem? Ezt most miért csináltam? Mi zavar annyira és miért? Mit próbálok ezzel elérni? Mit látnak rajtam kívülről? Bizonyítani akarok ezzel valamit? Félek valamitől? Ha igen, miért? És vajon ő miért ideges? Biztos hogy csak az eltörött csúcsdísz zavarja? Ha a helyében lennék, pontosan mit éreznék? Hogyan nyugodnék meg? Mi segítene?
4. Ne próbáld meg a lehetetlent, avagy a kényszerített érzelmek elég keserédesek...
A „jól sikerült” karácsony mellé mérhető paramétereket állítunk, mint például a szépen feldíszített karácsonyfa, a jól megfőzött halászlé vagy az időben becsomagolt ajándék. De elménk elváráslistájára nemcsak a tervezhető elemek kerülnek fel, hanem konkrét érzések is – mintha azok kikényszeríthetők lennének. „Örüljünk, mosolyogjunk, szeressünk, ne stresszeljünk!” Pont annyira kellemetlen és frusztráló, mint szilveszter éjjelén a kötelezőnek érzett mulatság.
És ide tartozik még egy fontos dolog: ne stresszelj azon, hogy stresszelsz!
5. Az „elég jó” is elég, sőt…
A vacsora késhet, a csúcsdísz eltörhet, a hal odaéghet, az égők elromolhatnak, a tavalyi bejgli lehet, hogy jobb volt, az ünnepi étkészlet eltűnhet, a csomagolás elkészülhet az utolsó pillanatban, kapkodva, úgy, hogy még az ollót sem találtuk. Itt az ideje, hogy elfogadjuk: az „elég jó” is elég. Nem kell több. Nincs tökéletes.
A nyitókép illusztráció. Forrás: Benjamin Manley on Unsplash
Ajánljuk még:
A KARÁCSONY ILLATA: NÁLATOK KÉSZÜL MÁR AZ ISTENEK KEDVENCE?
VÉGELÁTHATATLAN ÜNNEPI FELADATOK? ÖSSZEÍRTUK A TEENDŐKET, HOGY SEGÍTSÜK A KÉSZÜLŐDÉST!
LEHET-E A KOSZORÚ EGY VONAL? A JELENTÉS VÉSZ EL, HA MINDENT ÚJRAGONDOLUNK
