Így fogadkoztok ti – újévi fogadalmak 2020-ra

Ünnep

Így fogadkoztok ti – újévi fogadalmak 2020-ra

Leszokom, lefogyok, kigyúrom magam, megtanulom, megállom, kibírom! Babona vagy önámítás, esetleg tradíció? Az újév köszöntéséhez kapcsolódó fogadalmak nem új keletűek, 4000 évvel ezelőtt a babilóniaiak is ünnepeltek, később az ókori pogányok is szaturnáliákat (örömünnep) tartottak, ami a középkorban már a „bolondok ünnepévé” vált. És mi is fogadkozunk...

Szinte az összes nép múltjában találni az óév búcsúztatásával kapcsolatos hiedelmeket, ünnepeket, melyek aztán az újév köszöntéséhez is köthetők. Zajkeltéssel, lármázással űzték el a gonosz szellemeket, gondokat, bajokat. Mára ezt felváltotta a tűzijáték és a féktelen bulizás.

Évezredek óta hajlamos az ember azt hinni, hogy a szilveszter éjjelén tett fogadalmak nagyobb eséllyel válnak valóra, mint ha az év bármelyik napján határoznánk el magunkat. Persze, az sem mindegy, melyik naptárszámítást vesszük alapul, hiszen az új év nem mindig január elsején kezdődött, és ma sem kezdődik minden kultúrában akkor. A Naphoz igazodó, 365 napos naptárat Julius Caesarnak köszönhetjük, így a január 1-jét is, tehát így lett az év első hónapja január, Janus, a kétarcú isten után. 

Janus december 31-én visszanéz az óévre, közben másik arcával már előre tekint. 

Sokan azért nem tesznek fogadalmat, mert nem ettől függ a változás. Amúgy is, kell-e ehhez egy tűzijátékos éjszaka? Valaki sír, hogy vége az évnek, hiszen annyi jó történt vele idén, más hálát ad azért, hogy végre vége a sok rossznak.

Szeretjük, ha valaminek van eleje és vége,

életünket akarva-akaratlan keretezi a kezdet és a vég.

Könnyebb így átlátni, elkönyvelni, búcsúztatni és üdvözölni is. Ünnepeink, hagyományaink, de akár családi tradícióink is erről szólnak, a természet és mi is egy körforgás része vagyunk, megismétlődnek ezek a különleges napok a sok fáradság között, és állandóságot élünk át az örök változások közepette.

A nagy kérdés ennek a pogány babonának a kérdéskörében viszont még mindig az, hogy mennyire vagyunk képesek felmérni azokat a dolgokat, amelyekre hatással és irányítással lehetünk, és melyek azok a dolgok, melyek megadatnak és jönnek, ha szerencsénk van? Mindent tudunk befolyásolni? Esetleg semmit?

Mindenesetre ilyenkor sokan fogadnak sokfélét. Most körbekérdeztünk, ki mit kíván, fogad 2020-ra?

Ajánljuk még:

Szerencsehozó virág, amit ne hagyj le az újévi asztalról
A négylevelű lóhere a természet egy különös játéka, aminek varázserőt tulajdonítunk. Egyiptomban a szkarabeuszbogár, a Távol-keleten a lótuszvirág, vagy a vörös denevér, Harry Potternél speciális szerencsefőzete, nálunk a lópatkó, a kéményseprő meg a lóhere az, ami az újév kezdetén jókívánságaink mellől nem maradhat el. De miért is?
  • „Én mindig azt fogadom, hogy jövőre már nem szingliként töltöm a karácsonyt! Még van pár napom! :)” (Dorka, 38)

  •  „Azt olvastam valahol, hogy a fogadalmat már jelen időben kell írni, hogy bevonzzuk. Én 2020-ra azt fogadtam meg, hogy:
    • idén lesz a legnagyobb pénzügyi szabadságom, amivel valaha rendelkeztem
    • elengedem azokat a mintákat és múltbeli eseményeket, amelyek nincsenek összhangban a jövőképemmel
    • a legtöbb pozitívumot hozom ki az összes helyzetből, ami velem történik
    • „Gratulálunk”, „Jóváhagyva”, „Elfogadva” „Örülök, hogy értesíthetem önt” – ehhez hasonló visszajelzéseket kapok a munkámmal kapcsolatban
    • Ausztráliában, vagy valahol Európában járok egyetemre
    • többször kelek korán
    • őszinte es boldog párkapcsolatban vagyok
    • a családom és én is kiváló egészségnek örvendünk
    • legalább heti 5-6-szor edzek
    • sokkal többet olvasok, mint régen” (Luca, 24)
  • „Amíg cigiztem, minden évben megfordult a fejemben, hogy itt lenne az alkalom a leszokásra, de aztán a tudat, hogy biztosan elbuknék, erősebb volt, így meg sem fogadtam semmit. Rá kellett jönnöm, hogy a kényszeres, kicsit vicces vagy titokzatos fogadalomtétel nem nekem való. Most jó lenne a januárt vásárlás nélkül eltölteni, de ilyenkor vannak a legjobb leárazások...közben meg nyomaszt a környezettudatosság kérdése...lassan már semmit nem lehet jólesően? Csak meg kéne fogadnom?” (Eszter, 38)
  • „Nekem nem éves, hanem napi szinten vannak fogadalmaim. Kb. feleslegesen, mert nem valósul meg egyik sem! Holnaptól nem kések el sehonnan, a jövő héttől nem eszem sütit, és nem kiabálok a gyerekeimmel, akkor sem, ha épp a frissen festett falat használják rajztáblának!” (Anna, 39) 
  • „Minden évben megfogadom, hogy jobban odafigyelek az egészséges táplálkozásra és hogy időben fel fogok kelni reggel.” (Lili, 25)

  • „Nem szoktam fogadkozni, de jövőre egy kertészetből fogunk fenyőfát bérelni karácsonyra! Ez nem is fogadalom, inkább ígéret.” (Csabi, 38)

  • „Az újévi fogadalomra úgy tekintek, mint a babonára, nem hiszek benne, de játékos szinten azért művelem, mint kötelező elemet, összekapcsolom a szilveszterrel. Az újévi fogadalommal kinyilatkoztatjuk azokat a vágyainkat, óhajunkat, amelyekkel kapcsolatban gyengék voltunk az előző évben. Én például lusta voltam és nem jártam el edzeni eleget, nem csináltuk meg idén sem a Balaton-kerülő biciklitúrát, kevesebbet törődtem azzal a rokonommal, aki többet érdemelt volna. Most inkább nem teszek fogadalmat, mert nem emiatt fogom magam motiváltnak érezni, ha nem sikerült idén sem összehozni, akkor nem ezen múlik jövőre sem.” (Anita, 39)

  • „Minden évben teszek fogadalmakat, nagyon szeretem az évkezdést. Van egy szuper évkezdő füzetem, amit mindig kitöltök, mert év végére könnyű elfelejteni, hogy mennyi minden történt velünk. Például volt egy évem, aminek az utolsó 3 hónapja szörnyűre sikerült, ezért úgy éreztem decemberben, hogy az az év egészében rettenetes volt. Aztán végignéztem a füzetet, mi minden történt, és kiderült, hogy szuper dolgokkal volt tele, csak az utolsó negyedév ezt feledtette velem. Amúgy nem szoktam sok dolgot megfogadni, de amit igen, az nagy dolog, például hagyok időt magamnak az olvasásra. Nagyon szeretem, és annyira feltölt! Sajnos, az első dolog, ami megszenvedi a rohanós, mobilozós életet. Tavaly azt fogadtam meg, hogy többet megyek színházba, és be is tartottam, elképesztően jó darabokat láttunk!” (Lia, 37)