Így bánj a karácsonyfával, hogy ne kapj idegbajt, és hogy sokáig tartson!

Az első kérdés, amit ilyenkor felteszünk magunknak: műfenyő vagy igazi, vágott vagy földlabdás? A döntés ízlés, szempontok és célok kérdése.

Értelemszerűen nem fog földlabdás megoldás mellett dönteni valaki, akinek utána nincs hova kiültetnie vagy örökbe adnia a növényt, és nem fog műfenyőt vásárolni az, aki a természetesség és a fenyőillat szerelmese. A méret úgyszintén fontos (korlátozó) tényező lehet: ne felejtsük el, hogy a legtöbb esetben fenyőnket még csúcsdísszel is ellátjuk, és megfelelően tartó talpba állítjuk. A magasság megválasztásakor mindenképpen számoljunk ezzel, hiszen adott esetben több tíz centiméter pluszt is jelenthetnek.

A vásárlásnál legyünk körültekintőek: érdemes finoman végighúzni kezünket az ágakon, és ha azt látjuk, hogy a tűlevelek máris potyognak, akkor semmi esetre se vegyük meg a fenyőt, hiszen a lakásban napok alatt lehullathatják majd a leveleiket.

Gyermekek és kisállatok mellé előnyös lehet a nordmann fenyők vásárlása, hiszen ezeknek levelei kevésbé szúrósak, nem potyognak, és jól tűrik a meleg szobát. A lucfenyő bár olcsóbb, de nem kedveli a meleg lakást, egy túlfűtött helyen levelei képesek akár pár nap elteltével hullásnak kezdeni. Ha a lakást átjáró fenyőillatra vágyunk, válasszuk az ezüstfenyőt, hiszen ez a legillatosabb fenyőfajta a kínálatban – azonban ha gyermekünk igazi felfedező típus, jól gondoljuk meg ezt a döntést, hiszen az ezüstfenyő kifejezetten kellemetlenül szúrós fajta.

Ha olcsó és tartós megoldásra vágyunk, jó lehet az erdeifenyő, azonban mindenképpen helyezzünk alá egy pokrócot, terítőt vagy takarást, mert erősen gyantázó fajta.

Ha megtaláltuk az ideális fát, lehetőség szerint zsugorhálóban szállítsuk haza. Ez nemcsak a pakolást, utaztatást könnyíti meg, hanem az azt követő takarítást is, illetve a fát is védi a sérülésektől, lombhullástól. Odahaza, ha lehetőségünk van rá, először egy garázsba, szerszámosházba, védett helyre állítsuk, ahol kevésbé van hideg, mint a szabadban. Ez jó köztes állapot lehet, ami megkönnyíti a meleghez való alkalmazkodást a fa számára.

Ha időben megvásároltuk fánkat, akkor pár napig hagyjuk az átmeneti szálláson pihenni!

Következik a befaragás, lehetőség szerint egy nappal a díszítés előtt, vagy annak reggelén. Az első dolog, amire figyeljünk: a fát borító zsugorfóliát addig ne távolítsuk el, amíg be nem faragtuk a fát az őt tartó talpba. Ezzel kifejezetten sok munkától és kellemetlen sérülésektől kímélhetjük meg magunkat. A törzset addig faragjuk, amíg a talp aljáig be nem tudjuk helyezni, ezt követően nézzük meg, hogy egyenes-e. Állítható talp esetén szorítsuk meg a csavarokat, és ellenőrizzük, hogy fánk biztosan áll-e a talpban, ha igen, már vihetjük is a lakásba.

Ha van rá lehetőségünk, válasszunk olyan talpat, ahol a fa törzsét módunk van vízbe állítani. Így fenyőnk sokkal később kezd el száradni. Ez a megoldás statikai szempontból is fontos lehet, hiszen a frissen befaragott fa egy hét száradás után már korántsem áll majd olyan stabilan.
Ha módunkban áll, ne helyezzük a fát hőforrás közelébe, ugyanis a melegben hamar kiszáradhatnak az ágak. Ideális esetben fánk közel lesz egy áramforráshoz, hogy ne kelljen a padlón végigvezetni az izzósor kábelét.

Ha nem tudjuk máshogy megoldani, és a fa egyik része közvetlenül a fal mellett van, vágjunk le róla néhány ágat, a levágott darabokat pedig használjuk fel dekorációként. Kisgyermekek közelében, ha kisebb fát vásároltunk, érdemes egy alacsony asztalra helyezni a fánkat, így kisebb az esélye, hogy magára rántja vagy eltöri a díszeket és megsérti magát velük.

A díszítést érdemes a fényfüzérekkel kezdeni. Egyet az ág alatt, egyet az ág felett, addig, míg el nem fogy a zsinór, és kész is a tökéletes égősor. Ha szeretnénk girlandot is tenni a fánkra, akkor az égők után ez következzen. Ezeket az izzósorral szemben felülről lefelé kell a fenyőre helyeznünk, lazán, szépen körbefuttatva.

Ezután jöhetnek a szaloncukrok, majd a díszek. A díszeket érdemes méret szerint csoportosítani, és így eloszlatni a fenyőn. A hangsúlyos helyekre kerüljenek a nagyobb és szívünknek kedvesebb díszek, majd az ezek közötti helyekre a kisebbek, és így tovább.

Érdemes a fa belső, törzs melletti ágaira is helyeznünk a díszekből, így tömöttebb, látványosabb lesz az összkép.

Fontos, hogy a díszek ne az ágak végeire kerüljenek, mert így a nehezéktől az ágak csúnyán meglógnak, adott esetben eltörnek, a díszek pedig lecsúsznak. Érdemes akasztót használni fonalak helyett, mert ezzel a fa belső részeire is felakaszthatjuk díszeinket. Mindenképpen hasznos, ha egységes akasztót használunk minden dísz esetében – de azért nem fog összedőlni a világ, ha egy-egy szívünknek kedves darab elvesztette régi támaszát, és csak egy fonallal vagy cérnával tudjuk pótolni azt.

Az utolsó simítás a csúcsdísz felhelyezése. Ha hagyományos fát szeretnénk, akkor egy csillag vagy angyal csúcsdíszt válasszunk, de bármilyen nekünk tetsző darab is megteszi. A lényeg, hogy a csúcsdísz ne legyen túl nehéz, mert a fa legsérülékenyebb pontjára tesszük fel. Egy jól megválasztott csúcs igazi koronája lehet a fánknak.

A szín, a stílus, a téma ízlés kérdése, és a fa felállításának ideje is egyre különbözőbb. Mi minden évben december 24-én reggel szoktunk díszíteni, együtt a gyerekekkel, pizsamában, karácsonyi zenét hallgatva és meleg teát vagy kakaót szürcsölgetve. Mert a karácsonyfa szépsége és nemessége mellett az egyik legnagyobb értéke a pillanat, az emlékek, amiket jelenlétével és a hozzá kapcsolódó emlékekkel ad.

Éppen ezért nem tökéletessége, hanem egyedisége a mérce: ami tőlünk, belőlünk és általunk lesz egyszeri és megismételhetetlen.

Érdekességek a karácsonyfa történetéből:

A legenda szerint Luther Márton volt az első, aki karácsonyfát állított gyermekének, az első bécsi karácsonyfa felállítása pedig annyira különlegesnek számított, hogy a történet szerint még a titkosrendőrség is jelentést készített róla még 1814-ben.

Miután Viktória királynő 1846-ban az Illustrated London News című lap egyik illusztrációján családja körében egy feldíszített fenyőfa körül állt, a karácsonyfa elindult világhódító útjára.

Az első magyar karácsonyfát az 1820-as évek végén állították Pest-Budán – legalábbis Podmaniczky Frigyes báró emlékiratai szerint, akinek drezdai születésű, evangélikus vallású édesanyja hozta magával ezt a különleges szokást.

Viszont talán hitelesebbnek tűnik az a történelmi forrás, amely szerint a protestáns észak-német vidékek karácsonyi szokásait a 19. század elején kezdték el utánozni Bécs legfelsőbb köreiben: 1814-ben egy Arnstein nevezetű bankár előkelő szalont irányító berlini felesége, 1816-ban pedig a nassaui hercegi családból származó Henriett főhercegi hitves állított kivilágított karácsonyfát otthonában.

Henriett férjének, Károly főhercegnek bátyját, Ferenc császárt annyira elbűvölte a karácsonyfa hangulata, hogy a következő évben ő is átvette a fa állításának szokását Hofburgi birtokán. Ez a lépés tulajdonképpen legalizálta a protestáns eredetű karácsonyfa-állítás szokását a katolikus Bécsben, így pár év alatt hagyománnyá is vált.

A karácsonyfa ezeknél is korábbi eredetét vallók szerint a gyertyával díszített karácsonyfák már a 17. században is megjelentek, de egy biztos: 1882-ben Edward Johnson feltalálta az elektromos karácsonyfaizzót, és ezzel a karácsonyfák új dimenziója született meg.

Egy igazi karácsonyfáról nem hiányozhat a szaloncukor sem. A szaloncukor őse a 14. században, Franciaországban jelenik meg fondant-cukor néven. Az édesség német cukorművesek közvetítésével jutott el hozzánk, mégis hungarikumként tartjuk számon. Ennek oka, hogy az első fondantgyártó gépek tulajdonosa Stühmer Frigyes, hamburgi cukrászmester volt, aki hazánkban telepedett le.

Ami viszont kétségtelen: Magyarországon, és egyedül itt jelent meg a 19. században a karácsonyfa szaloncukorral történő díszítése.

Sajnos manapság a nyugati trendek hatására kiveszőben van ez a szokás, én a magam részéről viszont remélem, hogy újra és újra felelevenedik majd. Hiszen milyen januári karácsonyfa az, ami nincs tele kievett és gondosan visszahajtogatott szaloncukorpapírokkal?

Ajánljuk még: