„A tél a legjobb évszak, mert akkor van a legtöbb ünnep!” – vallják a gyerekeim, és van is benne igazság: Mikulás, karácsony, szilveszteri buli, születésnap és farsang. A rövid nappalokat és a hosszú éjszakákat bevilágítják a pislákoló fények és az együtt töltött ünnepek. A tél végéhez közeledve pedig feldobja fagyos kedvünket egy kis jelmezbál. Ismét nagyon várják a gyerekeim: hetek óta mindennapos téma, hogy idén minek öltözzenek be. A koronavírus-járvány miatt az óvodába most nem mehet szülő, pedig olyan jó volt felnőttként is álruhát ölteni, és a gyerekekkel együtt ünnepelni. Sajnálom, hogy most ez is elmarad.
Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő
Az én gyerekkoromban is mindig nagy izgalommal vártuk az óvodás vagy az iskolás farsangi mulatságokat. Tisztán emlékszem a békajelmezemre, amihez anyukám zöld filcanyagból varrta a kiegészítőket, vagy a fognyűvőmanó maskarámra, amihez az akkor még biosz-föci szakos tanár apukám a szertárból csórt haza egy 30 centis műanyag bölcsességfogat. Voltam alvajáró, kamionsofőr, és a suliban a nővéremmel közösen sziámi ikrek, amit szintén anyukánk közbenjárásával valósítottunk meg – meg is nyertük a jelmezversenyt mindkettőnk osztályában.
A mai bulik résztvevői kicsit más gúnyákat öltenek magukra, mint harminc évvel ezelőtt. Sok felnőtt nem nézi jó szemmel Supermant, Batmant, Jégvarázs Elzát vagy WonderWomant. Vannak intézmények, amelyek nem is engedik szuperhősnek, híres mesealaknak beöltözni a gyerekeket. Anyaként ezen a téren a végtelenségig megengedő vagyok, hiszen ez a gyerekek napja, az ő bulijuk. Bármit választhatnak!
Együtt kigondoljuk, közösen megvalósítjuk elképzeléseiket, családilag hangolódunk a nagy napra. Az otthon készített jelmezeket preferálom, de természetesen az én lányaim is beöltöztek már boltban vásárolt Elzának és Annának, voltak már Belle a Szépség és a szörnyetegből, de koriztam velük jeges farsangon hand made boszorkányjelmezben is. A fiam kétszer is kukás akart lenni, a sógorom szerzett is neki igazi kukásmellényt, FKF Zrt.-s sapkával, a szemetet pedig könnyen legyártottam én magam. A tűzoltó hacukám verhetetlen, és egy aprólékos balerina szettet is bármikor összerittyentek.
Felnőttként a bölcsiben egyszer cica voltam, aztán az oviban is macskanő lett belőlem (én nem vagyok annyira kreatív, mint a gyerekeim), de öltöztem már én is hulladékkezelőnek,
2020-ban pedig a világjárvány miatt itthon szülőként többnyire pedagógusnak próbáltuk álcázni magunkat, ráadásul nem is csak farsang idején.
A férjem minden évben Puskás Ferencnek öltözött – ő sem annyira fantáziadús, mint a gyerekeink. Mérhetetlen találékonyságuknak a világért sem szabnék határt! A kézügyességem erről persze másként vélekedik, ugyanis szabás-varrásból alulról súrolom az elégségest.
Kétbalkezességem ellenére eddig mindent megoldottunk, de idén is feladták a gyerekek a leckét. Kisebbik lányom – megkímélve ügyetlen anyukáját – cica szeretne lenni, ez még nekem sem okozhat problémát. Kisfiam állatvédőnek készül, aminek felismerhető megjelenítésével egyelőre bajban vagyok. Nagyobbik lányom az szeretne lenni, ami én voltam tavaly: bárányhimlő. Így megkapja pöttyös ruháimat, amit picit beszűkítek, hogy jó legyen rá, és egy kosárba beleültetjük az összes, itthon fellelhető plüssbárányt. De a farsangi időszakban nem árt ébernek és igen naprakésznek lenni, ugyanis gyermekeim határozott elképzelései lazán meginoghatnak egyik percről a másikra. Így simán benne van a pakliban, hogy holnap az állatvédőből buszsofőr, a bárányhimlőből Greta Thunberg, a cicából pedig kutya lesz. Anyaként mindenre fel vagyok készülve, engem farsangkor sem érhet meglepetés.
Móka, kacagás, buli, konfetti és álarcok – egy kisgyereknek mindig nagy élmény ez a közösségben eltöltött, beöltözős nap. Kíváncsian vizslatják, ki, micsoda, boldogan pörögnek-forognak az általuk megálmodott kreációkban. Táncolnak, sütiznek, farsangi játékokat játszanak, itthon pedig még az is belefér, hogy aznap mindenki jelmezben hajtsa álomra a fejét.
Idén talán még nagyobb szükségünk van a felhőtlen mulatozásra. A szórakozás mellett viszont azt is fontosnak tartom, hogy
a különböző maskarák mögé bújva ne feledkezzünk meg a hagyományokról sem.
Az óvodában és az iskolában sokat tanulnak erről a vidám népünnepélyről, de itthon is szóba kerül, miért is fontos vigadalom a farsang az emberek életében.
A XXI. században el kell fogadnunk, hogy már nem a klasszikus jelmezek dominálnak! Egyik gyerekemet sem próbáltam meg lebeszélni a boltban kapható abroncsos Csipkerózsika vagy Pókember szerelésekről. Ezen a napon (is) legyenek azok, akik lenni szeretnének! Adjuk meg a módját, mert a várakozás néha jelentőségteljesebb, mint maga az esemény. Ne az utolsó pillanatban eszkábáljunk össze valamit, ami „idénre jó lesz”. Akár kész jelmezeket vásárolunk, akár magunk készítjük otthon: mindenképpen közös időtöltés, közös program legyen gyerekeinkkel a készülődés, és maga az ünnep.
A cikk a Turisztikai Marketing Ügynökség támogatásával készült
Ajánljuk még:
HÚST HÚSSAL ÉS NÉHÁNY FÁNK – TUDOD, MIÉRT AZ A FARSANGI MENÜ, AMI?
FEJE TETEJÉRE ÁLLÍTANI A VILÁGOT, HOGY UTÁNA RENDET TEHESSÜNK: ERRŐL SZÓL A FARSANG
Tényleg csak egy jelmezbál a farsang?
Kaptunk örökségbe néhány hagyományt, amelyek közül egyik legvidámabb a farsang. Mi valamiért „letoltuk” ezt a gyerekek szintjére, és ott jelmezversenyt faragtunk belőle. A felnőttek körében maradtak a bálok, bár már álarcok nélkül. Vagyis… ki tudja?
