Húst hússal és néhány fánk – tudod, miért az a farsangi menü, ami?

ZónánTúl

Farsang

Húst hússal és néhány fánk – tudod, miért az a farsangi menü, ami?

Itt a farsang, áll a bál – de miért azt esszük ilyenkor, amit? Vajon mi köze a karácsonynak, a párválasztásnak és a húsvéti menünek ahhoz, hogy ebben az időszakban lakomákat tartott a paraszti világ? Minden összefügg mindennel, és hasznunkra válik, ha ma is tudjuk, miképpen!

Többek között azért van most farsang, mert több az évben a nap, mint a kolbász. Persze, de nem árt, ha tudjuk, mi áll a farsangi dőzsölés mögött. A kérdésre ezúttal is a józan paraszti logika ad magyarázatot: a finoman kidekázott ciklikusságban a farsang az egyik „ereszd meg!”-időszak, amit majd a nagyböjt, vagyis egy „húzd meg!”-periódus követ. A kerék pedig forog tovább, a népi kultúra időbeosztásában ugyanis a böjt és a bőséges étkezés váltakozása több célt is szolgált egyszerre.

A rituális év körforgásában minden időszaknak megvolt a maga jelentősége nemcsak vallási, de gazdasági és egészségvédelmi szempontból is. A ritmust a természet körforgása diktálta, ehhez igazodott az ember minden tevékenysége: a vetéstől az aratáson át a szüretig, egyik sátoros ünneptől a másikig. Három nagy beosztásban szoktunk beszélni a népi kultúra szokásrendjéről, mindegyik az élet természetes körforgására épül: a gazdasági év szokásai, az emberélet fordulói és a vallási ünnepek egyaránt követik ezt a logikát, és mindegyikben külön szerepe van az evésnek és az önmegtartóztatásnak is.

Alighogy elkezdődik a naptári év, vízkereszttel elkezdődik a farsangi időszak, ami hamvazószerdáig tart. Ez minden tekintetben a bőség időszaka, a disznóvágások, gazdag lakomák és mulatságok téli periódusa. Tél derekán járunk, amikor az egész éves munka jól megérdemelt gyümölcseit élvezhetjük. Amolyan pihenési időszak is volt ez a néhai parasztember számára, aki ilyenkorra időzítette a házban is megoldható feldolgozómunkákat és a társas szórakozás alkalmait, összekötve a kellemeset a hasznossal.

A levágott disznót feldolgozták, felfüstölték és meg is kóstolták, de szigorúan csak nagyböjtig, hiszen a javát hagyni kellett későbbre, különösen a nagy nyári mezei munkák idejére. A „disznóságnak” ki kellett tartania a következő karácsonyig is, de legalább a szüretig. A farsangi dőzsölés tehát egyrészt a jól megérdemelt jutalmat jelentette, másrészt a szervezet téli pihenőjében az energiafeltöltődés időszaka volt. Harmadrészt viszont a farsang a párválasztás időszaka is, és ennek megfelelően az közös életkezdést illendő bőséges lakomával megáldani. Az emberélet fordulóinál az evésnek szinte minden esetben hasonló szerepe is van.

 
Unsplash.com

Hamvazószerda egy pillanat alatt elvágja a bőség fonalát és azonnali önmegtartóztatásra int, különösen a húsevést illetően. Mindezt negyven napig, húsvétig kell kibírni, amikorra egyébként megérik a besózott, felfüstölt sonka is.

A böjti időszak így nemcsak szellemi, lelki megtisztulást jelent, hanem a szervezet egészséges homeosztázisához szükséges kíméletes étkezést, egyben a húsfélékkel való takarékos bánásmódot is. Több nap, mint kolbász – ezt a parasztember nagyon is szem előtt kellett, hogy tartsa, különben kaszálásra semmi sem maradt volna az értékes „disznóságból”. A böjt tehát gazdasági érdek is volt, nem csupán egészségvédelmi és vallási rituálé, és ez az év későbbi időszakában is visszatért.

Hagyományosan a legnagyobb sátoros ünnepünk a húsvét. Tavaszünnep, a feltámadás vallási ünnepe, valamint az örök megújulás és a gazdasági év újraindulásának nagy pillanata. A húsvéti étrend a farsang bőségét idézi, ám ekkor már megjelennek az első idényzöldségek is, tehát az ételszenteléssel egyben az éltető erőt, az életadó természetet is ünnepeljük. A húsvéti lakomában minden jutalmat megkapunk a nagyböjti önmegtartóztatásért, ugyanakkor pedig minden olyan tápanyagot is, ami a kemény fizikai munkához szükséges. A fehérjedús húsvéti menü valóságos kalóriabombaként hat a télből kilábaló szervezet számára és pontosan erre is van szüksége, hiszen kezdődnek a nagy kinti munkák.

Húsvét után az ötvenedik napra esik pünkösd, a katolikus világban a szentlélek kiáradásának ünnepe. Ezt a mozgó ünnepet elsősorban vallási jellege miatt ismerjük ma már, ám a gazdasági év ciklusában éppen ez az a pillanat, amikor már minden kizöldült, a búza is szárba szökkent, éppen ezért a pünkösd központi motívuma a zöld ág, sok helyütt a májusfa. Úgy is hívják némely helyeken, hogy „zöld farsang”, hiszen ez az időszak a párválasztásról is szól, akárcsak az év eleji farsangi periódus. A jó termés érdekében termékenységvarázsló szokásokkal próbáltak hatni a bőséges, gazdag betakarítandó sorsára. Ami az étkezést illeti, ilyenkor ismét előkerül a fánk és a rétes, valamint a bárány- és jérceételek, hiszen mostanra már a húsvétkor meghagyott bárányok nagyobbacskák lettek, le lehetett vágni őket. Jellegzetes pünkösdi étel például a pásztorpörkölt, amit ha krumplival készítettek, birkagulyás főtt belőle.

A bőséges étkezés a párválasztási időszaknak megfelelően a közös életre adott áldást is szimbolizálja.

Pünkösd után egy hosszabb, dolgos időszak következik, ami mértékletesen ugyan, de nem szigorú böjtben telt. A „dologidő” nagy energiákat kívánt, ezért a maradék húsfélét szépen elosztották, beosztották a kaszálás, kapálás, szénacsinálás és aratás időszakában úgy, hogy a munka is menjen, s a szalonna is kitartson, amíg szükséges. A hajnali kelés után a férfiak kimentek a mezőre, és mire az első rendeket lekaszálták, a fiatal lányok vagy asszonyok kint is voltak a reggelivel. A férfiak tarisznyájában szalonna, kenyér, hagyma és juhtúró ugyan volt, de azt akkor illett elővenni, ha nem főtt ételnek volt az ideje. A reggeli általában melegétel volt, szegényebb családokban pedig csak a szalonnázás maradt. Az ebéd viszont, amit illett pontban délre szervírozni, tartalmas egytálételből és lepényféléből állt – a főételben valamilyen hússal. Nyáron fogyott el a felfüstölt „disznóalkatrészek” többsége és a kolbász is, hiszen kellett az erő a sok fizikai munkához.

 
Pexels.com
 

Aratásra már a tavalyi búzából őrölt liszt is a végét járta, így a nyárutó nagy ünnepe a kenyérünnep. Ezt követi a szüret és a „kis farsang”, azaz a Szent Mihálytól (szeptember 29.) Katalin napjáig (november 25.) tartó ismét bőséges időszak. Ez a karácsonyt megelőző mulatozás ideje, egyben a gazdasági év zárásának is az időszaka és ismét párválasztó, lakodalmas alkalmak színtere. A Katalin-napi bállal le is zárul az őszi mulatozások és lakodalmak sorozata. A bőség természetesen az étkezésben is tetten érhető, hiszen a betakarított termény és a vágóállatok az év leggazdagabb és legváltozatosabb étrendjét teszik lehetővé a népi kultúrában. Ugyanakkor ez már felkészülés is a téli tartalékolásra, amelynek ritmusában az első tánclépés az advent lesz.

A karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig tartó advent ugyanúgy böjti időszak, mint a nagyböjt. A négy hét alatt a húsevés tilalmának szintén megvannak a vallási és a gazdasági, illetve egészségvédelmi szempontjai is: az önmegtartóztatással karácsony ünnepére készülünk. Adventben raktározzuk el a termény javát, megvárjuk, míg kiforr a bor, karácsonyra disznót vágunk és az új dióból sütjük a bejglit, tehát a készülődés ebben a periódusban kicsit olyan, mintha a legjobb falatokra várakoznánk, amelyek majd a karácsonyi asztalra kerülnek, egyszerre. A karácsonyi ünnepkörben, amely étrend tekintetében a farsangban folytatódik, az év leghosszabb „bőségtálját” fogyasztjuk, a nehéz munka kiérdemelt jutalmaként.

Amint látjuk, minden szál összeér, és mindennek – ahogy minden falatnak is – megvan a maga szerepe az év rituális és gazdasági ciklusában. Ezt a bölcsességet ma már csak nyomokban találjuk meg, csak a népi kultúra krónikásaitól halljuk, hiszen a jólét világában bármikor hozzáférhetünk húshoz és bármilyen terményhez, legtöbbünk számára nem ezt kell beosztani, hanem a pénzt, amivel megvásároljuk.



 
 
 

 A cikk a Turisztikai Marketing Ügynökség támogatásával készült

 

 

 

Ajánljuk még:

FEJE TETEJÉRE ÁLLÍTANI A VILÁGOT, HOGY UTÁNA RENDET TEHESSÜNK: ERRŐL SZÓL A FARSANG

SZILVALEKVÁROS CSAVART FÁNK

TÉNYLEG CSAK EGY JELMEZBÁL A FARSANG?

 
X
Már követem az oldalt