Ahogy visszafejtegetjük a karácsonyi puding rétegeit, úgy válik egyre kesze-kuszábbá az eredete

Ünnep

Ahogy visszafejtegetjük a karácsonyi puding rétegeit, úgy válik egyre kesze-kuszábbá az eredete

A római katolikus egyház dekrétuma szerint „a pudingot a Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap kell készíteni, tizenhárom összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a tizenkét apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére”. Hagyományos angol karácsonyi desszertként ismerjük, de igen finom és tartalmas sütemény, az elkészítése pedig családi program is lehet: érdemes egyszer kipróbálni!

Igazán a 17. századtól kezdett bekerülni a köztudatba a karácsonyi puding, legalábbis ebből a korból származnak az első receptjei. Sokan úgy vélik, hogy elődje a pottage néven ismertté vált, sűrű leves, amit egy nagy kondérban, szárított gyümölcsökkel, hússal, zöldségekkel, cukorral és fűszerekkel készítettek el, hosszú főzés során.

A 18. századtól ezek a mazsolás pottage-ok egyre inkább édes változatban készültek, és egyre gyakrabban pudingként emlegették őket. Bár mindig is ünnepi ételnek számított, eredetileg nem a karácsonyhoz kötötték, hanem az aratás ünnepe során szolgálták fel. Az 1830-as években vált a karácsony jelképes ételévé, ekkor alakult ki a lisztből, gyümölcsökből, cukorból és fűszerekből készült mai formája, amit fagyönggyel díszítettek.

Eredetileg az advent első vasárnapját megelőző vasárnapon készítették, azaz 4-5 héttel karácsony előtt. A hagyomány szerint a család minden gyermekének meg kellett kavarnia a tésztát, és közben kívánnia kellett valamit. A tésztába kis ezüst érméket helyeztek, aki ezt megtalálta, az zsebre is tehette – az érme gazdagságot hozott a következő évre. Viszont nem volt kellemes megtalálni, hiszen beletörhetett a foga annak, aki ette, netán meg is fulladhatott tőle, ezért más jelképek belesütésével is próbálkoztak, például ezüstgyűszűvel (a takarékosság jelképe) vagy kis horgonnyal (a biztonság szimbóluma). Azt, hogy ez mennyivel volt biztonságosabb, nem tudom…

A brandyvel leöntött és meggyújtott pudingot hagyományosan tapssal köszöntötték az asztalnál – ez a jelenet ismerős is lehet Charles Dickens Karácsonyi énekéből. Mivel a hagyományosan készített pudingban barna cukor (melasz) van, illetve igen sokáig főzik, a színe nagyon sötét. Annak érdekében, hogy ne száradjon ki, öntenek bele gyümölcslevet (citrusok levét), és különféle alkoholokat is (például sört). Lehet, nehezen hisszük el, pedig valóban így készül: hetekig felakasztva pihentetik, hogy az ízek összeérjenek. Tálalás előtt felmelegítik, gyakran kínálnak mellé vajas-cukros-alkoholos sodót, citromkrémet vagy édes besamelmártást.

A legtöbb hazai recept a gyümölcskenyérhez hasonlítja, csak annál sokkal szaftosabb és összetevőkben gazdagabb. Mindenféle karácsonyi fűszer illata lengi körbe: fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, aszalt gyümölcsök, magvak, brandy és citrusok. Gőzöléssel készül, ettől lesz olyan jó pudingos, nem morzsálódik, inkább ragacsos állagú. A gyakorlott háziasszonyok szerint nem szabad spórolni az alkohollal sem.

A We Wish You a Merry Christmas című dalban feltűnik a fügepuding is, ami gyakorlatilag majdnem ugyanaz, mint a karácsonyi pudingnak nevezett mazsolapuding, de sokan szilvával is készítik, ezért szilvapudingnak is hívják – ez mind ugyanaz az édesség, csak az évszázadok alatt a szigorúan őrzött alaprecept annyiféle módon változott, ahány ház szakácskönyvébe bekerült. Ráadásul a szilvát a viktoriánus kor előtt mazsolának is hívták, tehát ahogy visszafejtegetjük a puding rétegeit, úgy válik egyre kesze-kuszábbá az eredete.

Sajnos összetevői miatt nem egy olcsó édesség, de cserébe laktató és sokáig eltartható. A jó hírünk pedig az, hogy nekünk is van egy szuper receptünk hozzá!

 

Már követem az oldalt

X