A pénzügyi tudatosság (és a zsebpénz) fontossága
A zsebpénzadás hasznos: minden fél számára. A gyerekek számára a zsebpénz azért jó, mert meg tud venni belőle vágyott holmikat. A szülők számára pedig azért, mert általa a fiatal megtanulhatja a pénz helyes kezelését. Köztudott, hogy minél fiatalabb korban kezdünk el valamit megtanulni, az annál inkább beépül. A tudatos gazdálkodással sincs ez másképp, márpedig tulajdonképpen ez az egyik legfontosabb ismeret, amire életünkben szert tehetünk.
Ha gyermekünket nem tanítjuk meg a pénzzel bánni, akkor hiába keres majd jól felnőttkorában, könnyen anyagi csapdába eshet.
Ha viszont már ifjúkorban elsajátítja a helyes pénzgazdálkodás módjait, és kialakul benne egy felelős szemlélet, akkor önhibájából egész biztosan nem jut majd nagy anyagi mélységbe.
Természetesen nem a zsebpénz az egyetlen „oktatási eszköz” pénzügyi területen – de az egyik legjobb, hiszen használatával tapasztalati úton tanulja meg a tudnivalókat egy gyerek. Igen, hibázni is fog, például butaságra költ, és kifut a keretből. De épp ezzel fogja megtanulni, milyen következményekkel jár egy-egy felelőtlen anyagi döntés.
Éppen emiatt a zsebpénz összege mindig legyen szimbolikus.
Az ilyen fizetés nem arra való, hogy egy kiskorú a szükségleteit fedezze vagy éppen méregdrága dolgokra tudjon belőle gyűjteni. Persze fontos, hogy legyen cél, amit el szeretne érni takarékoskodással, de tekintsünk a zsebpénzt annak, ami: tanulási segédeszköznek. Ezt mondjuk is el a gyereknek, hogy tudja, azért adunk neki éppen ennyit, hogy gyűjthessen és megtanuljon jól gazdálkodni.
Ahhoz, hogy ez a rendszer működhessen, muszáj következetes, mindkét fél számára elfogadott szabályrendszert alkotni. Hogy mire figyeljünk ilyenkor?
Rendszeresség
A legjobb, ha rendszeresen kap a fiatal zsebpénzt, hiszen így tudja megérteni, hogy adott időn belül nem érkezik több bevétele, abból kell gazdálkodnia, ami van. Legyen állandó fizetési időpont: ha heti zsebpénzt kap, akkor például vasárnap este, ha havit, akkor minden hónapban elsején adjuk oda neki, ami jár.
Az életkornak megfelelő összeg
Ha túl kevés a zsebpénz, egyrészt nem tudja általa kialakítani a megtakarítás szokását, másrészt pedig – főképp nagyobbaknál – belesodródhat veszélyes helyzetekbe (kölcsönkérések, tárgyak eladása). Az sem jó, ha túl magas az összeg, mert akkor a pénz beosztásának képességére nem tanítjuk meg.
Közös szabályok
Főként kisebb korban mindenképp határozzuk meg, hogy mire nem költheti a zsebpénzt gyermekünk. Ezzel elejét vehetjük a „De ez az én pénzem!”-jellegű háborgásoknak.
Ha vezetünk be extra zsebpénzeket (pl. plusz házimunkáért, különlegesen jó eredményért), akkor ezeket a lehetőségeket is vázoljuk fel előre, és a rokonoktól kapott esetleges összegek sorsát is előre beszéljük meg.
A közbe nem lépés elve
Ez a legnehezebb pont, hiszen nem jó tétlenül nézni, ahogy gyermekünk fő a saját levében – de bírjuk ki, mert hosszú távon ezzel segítünk neki! Ha például elköltötte a pénzét butaságokra, és épp akciós lett a régóta vágyott pulóver, ne vegyük meg neki. Gyűjt majd rá úgy, hogy nem akciós áron is hozzájusson. Persze ha elég nagynak találjuk, taníthatjuk a hitelek rendszerére is: adhatunk kölcsönt, amit majd némi kamattal együtt kérünk vissza.
A legfontosabb azonban, hogy
ne szidjuk a hibákért!
Most tanulja, milyen is a pénzköltés, természetes, hogy hibákat követ el! Ha támogatóan, ám következetesen lépünk fel, a bizalma elveszítésétől sem kell tartanunk.
Segítségnyújtás
Természetesen már a kezdetektől segítenünk kell a gyerekünknek. Megbeszélhetjük, mi az, amire gyűjtene, és támogathatjuk például azzal, hogy kialakítunk vele egy közös megtakarítási tervet. Tanítsuk meg neki a kiadásai vezetését, nézzük át együtt, hol tudna takarékoskodni, hogy többet tehessen félre, így megvehesse azt, amire vágyik.
Mielőtt valami nagyobb dolgot vásárolna, kérjük, hogy beszélje meg velünk: lehet, hogy tudunk olcsóbb megoldást, és akkor megint csak több pénze marad másra.
Így a zsebpénz jó barát
Ha ezeket betartjuk, a zsebpénz jó szolgálatot tehet. Általa gyermekünk megértheti a takarékoskodás fontosságát: össze tudja gyűjteni a pénzt egy-egy, számára fontos holmira, de a lemondást is gyakorolja, mivel az apróbb kiadásokat kell visszafognia, hogy félre tudjon tenni. A gyűjtés során megérti a különbséget a valós szükségletek és a felesleges kiadások között: egy reggeli zsemle szükséges, de az üdítőről le tud mondani a gyűjtés érdekében.
Persze ehhez nekünk végig mellette kell állnunk, segíteni kell őt a helyes módszerek kialakításában és a jó döntések meghozatalában – ha ezt megtesszük, egy életre szóló tanítást adhatunk számára. Ahogy a mondás tartja: „Ne halat adj az éhezőnek, mert azzal csak egyszer lakik jól. Adj neki hálót, tanítsd meg halászni, és akkor egész életében meglesz a betevője.”
Nyitókép: Freepik
Ajánljuk még: