Adjunk zsebpénzt a gyereknek? – A pénzügyi szakértő véleménye

TudatosVegasz

Adjunk zsebpénzt a gyereknek? – A pénzügyi szakértő véleménye

A legtöbb szülőt már nagyon hamar izgalom és egyben bizonytalanság tölti el a kérdés kapcsán, hogy adjon-e zsebpénzt a gyereknek?! Nos, a pénzügyi szakértő véleménye szerint igen, csak nem mindegy, hogy milyen formában és hány éves kortól. Dr. Szilágyi-Németh Lilla, avagy, a PénzügyesAnyu saját tapasztalataira és a szakma véleményére alapozva osztotta meg gondolatait.

Kétségtelenül fontos, hogy korán megismertessük a gyermekekkel a pénz fogalmát, annak jelentőségét és idővel meg kell, hogy mutassuk nekik az értékét is. Arra, hogy ezt milyen módon tesszük, nincs konkrét szabály. Az életkorra viszont annál inkább: öt-hat éves korban már bátran beszélhetünk a pénzről, persze csak úgy, hogy az érthető is legyen a kicsik számára. A legjobb kezdő módszer talán az, ha elmagyarázzuk, hogy honnan jön a pénz, vagyis, ismertetjük, hogy szülőként miért kell nap mint nap kora reggel felkelni és munkába menni. Ezzel párhuzamosan azt is elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen ez az oka annak is, hogy nekik bölcsődébe, óvodába, illetve iskolába kell tölteniük ezt az időt. Egy ilyen beszélgetés során érdemes szót ejteni arról is, hogy nem minden munka ér ugyanannyi pénzt, és felhívhatjuk a figyelmet arra is, hogy a tanulással, szorgalommal való előrejutás eredménye egy nyugodtabb, gondtalanabb élet lehet.

A pénzügyi kultúra azonban sajnos messze nem olyan fejlett hazánkban, mint, amennyire fejlett lehetne, vagy amennyire annak lennie kellene. A dél-alföldi PénzügyesAnyu azt tapasztalja, hogy a felnőttek is keveset tudnak ebben a témába, ez pedig azt eredményezi, hogy félnek kérdezni, utánajárni annak, hogy hogyan bánhatnának jobban a pénzzel. A felnövő generáció sincs jó helyzetben emiatt, így fontos lenne, hogy már az általános iskola alsó tagozatán szóba kerüljön a pénzügyek világa, a tudatosság és a tervezés mikéntje, így a középiskolai, majd az egyetemi évek alatt az összegyűjteni, félrerakni, megkeresni és befektetni fogalmak talán nem állnak majd oly távol a fiataloktól.

Természetesen az oktatáson túl az otthoni életvitel és példamutatás a meghatározó. A szakember javaslata szerint a fokozatos pénzügyi nevelés jegyében már öt-hat éves korban bevezetünk olyan, egyénileg jól alkalmazható szabályokat, amelyek a valamit-valamiért elven alapszanak. Ilyen például egy, a gyermek által kitűzött cél elérése – kérdezzük meg, hogy mire (milyen játékra, eszközre stb.) vágyik, beszéljük meg, ez mennyibe kerül, és az összeghez mérten bízzuk meg őt feladatokkal, amelyek elvégzése után pénzzel jutalmazzuk őt. Ha ez egy nagyobb tétel, több feladat elvégzését is köthetjük hozzá, és ha megtanítjuk, hogy a perselybe tegye félre a pénzt, ezáltal is tanulja a spórolás és gyűjtögetés mikéntjét.

Fontos azonban, hogy a házimunka és a jó jegy viszont, ha csak lehet, képezzen kivételt. Ezek ugyanis olyan alapvető tudnivalók és elvárások, amelyek a gyermek fejlődését és a későbbi talpraesettségét erősítik, vagyis a pénzügyi szakértő szerint nem feltétlen jó, ha mindezek megvalósítását pénzzel motiváljuk. Ugyanakkor a nagyszülőktől és a rokonoktól kapott pénz, amit alkalomadtán ajándékba adnak, a legtöbb esetbe jó és hasznos, már csak azért is, mert a gyerek (kicsik esetében a szülővel együtt, közös megbeszélés alapján) eldöntheti, hogy mit csináljon vele.

A zsebpénz némiképp más kérdés, hiszen azt „teljesítmény nélkül” kapja egy gyerek. Ennek adása sem ördögtől való, érdemes azonban szem előtt tartani, hogy az utód hány éves, hogy azokon a hétköznapokon és hétvégéken esetleg, amíg nem a szülővel tölti az időt, szüksége lehet-e plusz élelemre, vagy más, olyan használati tárgya, ami fogyóeszköznek számít. Gondoljuk és beszéljük át, miért van szüksége pénzre, és mi lenne az az összeg, amit mindenkit elfogadhatónak tart. Ha egy gyerek érti, látja a pénz értékét és képes jól bánni vele, nem származhat kára a zsebpénzből, ám fontos, hogy ne ez legyen az első és egyetlen találkozási pontja a pénzzel. 

16 éves kortól pedig nyugodtan nyissunk bankszámlát a fiatalnak. Már csak azért is, mert a tapasztalatok Lilla szerint azt mutatják, hogy a felsőoktatásban tanulók körében már ciki, ha a szülő zsebpénzt tunkol a kabátba.

Nyitókép: Andrés AlagónUnsplash

 Ajánljuk még:

MUNKA, MEGALÁZÁS, MOTIVÁCIÓ – PÉNZÜGYILEG FÜGGETLENNÉ VÁLNI EGYÁLTALÁN NEM KÖNNYŰ!
HOLNAPTÓL SPÓROLOK! – HÉTKÖZNAPI TIPPEK A HAVI KIADÁSOK CSÖKKENTÉSÉRE
HÚSZEZRES SZEMKÖRNYÉKÁPOLÓ ÉS A KÖZÖS KASSZA – MUSZÁJ A PÉNZÜGYEKRŐL BESZÉLNI?
Amit a Diákhitelről tudni érdemes
Benjamin Franklin szerint, ha valaki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, próbálja ki, milyen drága a tudatlanság. A koronavírus-járvány miatti válság is rávilágított arra, hogy milyen fontos a tudás, a képzettség, a több lábon állás, hiszen világszerte legelőször a legalacsonyabb képzettségű, kölcsönzött munkavállalók veszítették el ideiglenesen vagy véglegesen az állásukat.