Segítség, függök a telefonomtól! – Tippeket teszteltünk a rövidebb képernyőidőért

A függőséggel kapcsolatban a nagy felismerés akkor ért, amikor idén a nyaralásunk vége fele közeledve leejtettem a telefonom, és az használhatatlanná vált. Kisebb hisztériás roham ért, ami csak felerősödött, amikor néhány újraindítás után rájöttem: ennek annyi. A képernyője darabokban, fele fekete, fele zöldben virított.

Egy idegen városban, egy idegen országban a világ másik felén telefon nélkül maradtam.

Ez nemcsak azt jelentette, hogy nem tudok senkinek üzenni és nem is fotózhatok, de azt is, hogy sem a repjegyhez sem a bankkártyámhoz sincs hozzáférésem. (Bankkártyát nem hordok már magamnál, készpénzről nem is beszélve.) A fényképezőgépemet se vettem elő már évek óta, mert a telefon mindent megold, ugyebár, ha működik. Nem a telefont sajnáltam, hanem az egész létem, amit tartalmazott az a pár négyzetcentiméternyi készülék; a létező összes fényképem, jelszavaim különböző feladatokhoz szükséges applikációból, telefonszámok, jegyzetek. A pánik nem volt kicsi, bár valószínű sokkal jobban kiakadtam volna, ha egyedül utazom. Így, hogy ott volt a férjem, hamar beigazolódott, hogy az ő telefonja is elég mindenre. A repjegyünk neki is megvolt, a pénzhez ő is hozzáfér. Hazaértünk, így csak a régi dolgok elvesztése miatt érzett bánat maradt velem a kezdeti frusztrációból. Végül az is elszállt, mert bár kellett pár nap, amíg sikerült új készüléket vásárolni, arra már gond nélkül minden adatom áttették a régi készülékről. 

Viszont sajnos rá kellett jönnöm, hogy bizony függők a telefonomtól, nem is akármennyire.

A telefonmentes időszakban rájöttem arra, amit eddig is tudtam: rengeteg szabadidőm elveszi a közösségi média, és az átlagos több mint négy-öt órás képernyőidőm naponta nemcsak fejfájással társul, de nyugtalanságot okoz, és a szemem is kiszárad tőle. Amikor pár elvonós, stresszes nap után újra telefont fogtam a kezemben, arra jutottam, ideje változtatni. Új telefon, új élet. Utána néztem hát (az új telefonról, természetesen) hogy mi az, ami segíthet a képernyőidő csökkentésében. Nos, a technikákat azóta tesztelem.

1. Ne töltsük a telefont az ágy mellett

Sokunk számára, biztos vagyok benne, hogy elképzelhetetlen nem telefonozás közben elaludni. Legyen az videónézés, zenehallgatás, elalvás előtt a közösségi platformok böngészése, egy utolsó kör a játékunkkal, mindegy: az esti rutinban szerepe van az okostelefonnak. A talán legtöbb helyen szembejövő tipp azt mondja, próbáljuk meg távolabb tenni az ágytól legalább lefekvés előtt, és azt az időt inkább olvasással, beszélgetéssel vagy egyszerűen pihenéssel tölteni. Ha messzebb van a telefon, segíthet a pihentetőbb alvásban, és reggel, mikor az ébresztő szól, muszáj egyből kipattanni az ágyból ha nem akarjuk, hogy az egész ház felriadjon.

Működik?

Hááát... elméletben könnyebb. Többször felkelek éjszakánként és keresem a telefont, amig rájövök, hogy szándékosan tettem arrébb. Viszont megoldás, ha karórával alszom, hiszen legtöbbször csak arra kell a telefon, hogy tudjam, hány órám van még aludni.

2. Rejtsük el egy kis időre

Nem akarunk telefonozni? Tegyük a fiókba, a konyhaszekrénybe, egy cipősdobozba az előszobába – javasolta a következő tipp. Állítólag azért segít, mert a készüléket legtöbbször unalomból, céltalanul kezdjük nyomkodni, ha kéznél van, akkor akaratlanul felkapjuk és akár órák hosszat hozzánk ragad. Immáron hetek óta hazaérkezéskor fiókba teszem a telefont, és fél órát otthagyom, aztán ha szükségét érzem, az este hátralévő részében is bedobom oda a készüléket, és csak akkor veszem elő, ha cseng.

Működik?

Működik!  Ezzel a kis csellel több minőségi időt tudok a családommal tölteni anélkül, hogy a telefon csábítva kacsintgatna mellettem. Tény, hogy naponta többször kapok a zsebemhez, vajon hol lehet a készülék, és kell pár másodperc, amíg rájövök, hogy magam rejtettem el, épp azért, hogy leszokjak róla. Ebben pedig ez a tipp segít.

3. Kapcsoljuk ki az értesítéseket

Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy csökkentsük a képernyőidőt, ha kikapcsoljuk az értesítéseket. Nem kell azonnal megnézzük, ha egy barátunk éppen új képet posztolt Instagramra, de még az az e-mail is várhat egy keveset. Ezeknek az értesítéseknek pont az a lényege, hogy kézbe kapd a telefont, és újra hosszú perceket tölts el vele.

Működik?

Igen, talán ez működött a legjobban! Összeraktam kis mappákba az appokat amiket használok, s így nem jelent meg külön, hogy melyiktől jött értesítés, ahogyan a hangot is kikapcsoltam. Ugyanúgy megkapok mindent, elér mindenki, csak éppen nem azonnal, vagyis nem mások osztják be az időmet, és szabják meg, mikor foglalkozzam velük, hanem én magam. Tudatosabb, lassabb vagyok a kommunikációban – és nem is nézegetem annyit a telefont.

4. Legyen más elfoglaltság

E tanács szerint tűzzünk ki olyan rövid távú célokat, ami teljesen elveszi a figyelmünket a telefonhasználattól. Ha egy délután eldöntjük, hogy kitakarítjuk a fürdőszobát, a telefon meg amúgy is valamelyik fiókban van elrejtve, nem csábulunk el, hogy a kanapén nézzünk YouTube-videókat órákon át. Tehát a tipp azt mondja, készítsünk listát, hogy mi az, amit aznapra elterveztünk, aztán ne engedjünk a kísértésnek, csináljuk, amit akartunk – telefonozás nélkül.

Működik?

So-so. Számomra ez a legnehezebb pont. Talán túlságosan megszoktam már, hogy a pihenésem abból áll, hogy bekuckózok a kanapéra, és görgetem az Instagramot, Facebookot vagy TikTok-ot. Emiatt komoly erőfeszítést igényel lefoglalni magam egy könyvvel, a cicussal vagy bármilyen időtöltéssel a házban, ha épp nincs más programunk. De próbálkozom, úton vagyok, mert a józan eszem tudja, hogy az olvasás, a játék is pihenés, ráadásul olyan, ami valóban pihentet, feltölt – szemben a telefonnyomkodással.

5. Töröljük le a fölösleges applikációkat

Ha kevesebb app van, kevesebbet telefonozunk, rövidebb időt tudunk eltölteni a készülékkel, ha csak pár valóban hasznos alkalmazást tartunk rajta – ígéri a tipp.

Működik?

Mikor letöröltem azokat a programokat, amiket nem használok, konkrétan megijedtem,

mennyi fölösleges applikáció töltötte meg eddig a telefonom memóriáját – és az életem. A megannyi játék, különböző újságok applikációja, és a social felületek is elveszik az időmet, mert ha csak naponta pár percet is, de ráfordítok öt-tíz ilyen programra, órák telnek el. Ha nincs program, nincs kísértés. Ugyanakkor ez a tipp csak akkor működik tapasztalataim szerint, ha elszántak vagyunk, mert letörölhetek mindent a YouTube-ot leszámítva, ha azon is képes vagyok napi négy órát ellébecolni...  Szóval töröltem, kegyetlenül. Nekem működött!

Félreértések elkerülése végett: a telefon tud nagyon-nagyon hasznos lenni. Rengeteg emberrel tényleg nem lehet máshogyan kapcsolatot tartani, és szerintem az is jó, hogy tele van emlékkel, hasznos infóval. De ne felejtsük el, tudnunk kell határt szabni a használatának. Nekem ez az utóbbi hetekben többé-kevésbé sikerült. Nem vagyok tökéletes, és van is még teendőm a telefonfüggésemmel. De elindultam egy úton, és ebben ezek a tippek is segítettek.