Magassarkú és kontroller – avagy a videójátékok nem csak fiúknak valók!

Tech

Magassarkú és kontroller – avagy a videójátékok nem csak fiúknak valók!

A modern videojátékok saját műfaji határaik feszegetésével mára többé váltak puszta szórakoztatóipari termékeknél, és a nők ugyanúgy élvezik őket, mint a férfiak.

Játékok nemre szabva?

Az óvodában, ahová a ‘80-as évek végétől a ‘90-es évek elejéig jártam, már kezdetektől fogva elkülönültek a polcon a „fiús” és a „lányos” játékok. Míg a fiúk többször kisebb verekedésben törtek ki, kié legyen a legnagyobb teherautó, addig mi lányok, ha beleuntunk a zsírkrétás rajzolásba, nagyjából öt perc alatt hajba kaptunk, melyikünk veheti fel az óvodai csoportunk egyetlen rózsaszín „pörgős hercegnős” szoknyáját.

A valóság persze ennél sokkal árnyaltabb volt: egyáltalán nem minden kisfiú verekedett, és nem mindegyikük volt vonat vagy autómániás. Ahogy a lányok közül sem barbizott mindenki. 

Girl gamerek, sziasztok!

Képzeljünk el egy átlagos munkahelyi beszélgetést, ahol a „hová menjünk ma ebédelni?” kérdés és a „hétvégén wellnesshotelben jártunk a gyerekekkel” témája között egy harmincas nő csillogó szemekkel kezdi ecsetelni a kollégáinak, mennyire fenomenális élményt jelentett számára az előző este kipróbált videojáték, amelyben az Alien elől menekült a fiktív Sevastopol űrállomáson, és minden teljesen olyan valósághű volt, mint Ridley Scott filmjében.

Nos. A fenti sorokra adott reakciók skálája egészen tág lehet: a zavart hallgatástól az őszinte érdeklődésen és nyitottságon át a teljes döbbenettel vegyes elzárkózásig – kinek-kinek vérmérséklete, aktuális hangulata szerint. És ezzel nincs is semmi baj. Viszont megkerülhetetlen a tény, hogy a női videojátékosok száma a kutatások szerint egyre nő, a játékosok csaknem felét ők jelentik. A „girl gamerek” világát az otthon szívesen játszókon kívül olyan lelkes és okos lányok alkotják, akik közül a profibbak világversenyekre járnak, például ide, míg mások saját online identitással és a virtuális térben sokezres követőbázissal rendelkeznek.

Közülük személyes kedvencem Marz, aki 29 éves, az USA-ban él, és hatéves kora óta imádja a számítógépes játékokat. 2017-ben indította saját csatornáját: azóta bárki vele együtt élheti át a játékokban elért sikereit és kudarcait. Marz nemcsak gamer, hanem egy nagyon „csajos csaj” is, aki gyönyörűen sminkeli magát, rajong az állatokért, mindig növényekkel akart foglalkozni, de egy súlyos egészségügyi probléma miatt sajnos előfordul, hogy a fájdalmaitól egyáltalán nem tudja elhagyni a lakást, így ez az álma nem teljesülhetett. Saját bevallása szerint a betegsége legnehezebb hónapjaiban épp a videojátékok segítették át a megpróbáltatásokon. 

Marz remek példa arra, hogy a gamer lányok se nem csúnyák, se nem „kockák”, nagyon is törődnek a külsejükkel és érdekli őket a világ minden aspektusa.

Véleményük és egyedi szemléletük van, melyet a videojátékok éppúgy alakítottak, mint az irodalom vagy a filmek. 

A történetmesélés új formája

Mit jelenthet az embernek egy jó regény? Ha érdekes könyvre bukkanok, engem végérvényesen beszippant a történet, a sorok mögött életre kelnek a szereplők, látom magam előtt a helyszíneket. Az utolsó oldalig, sőt sokszor még napokkal a regény befejezése után is a karakterekkel együtt létezem, rajtuk gondolkodom.

A videojáték ilyen értelemben a történetmesélés új dimenziója lehet.

Számomra a játék varázslatos fantáziavilág, ahol egyetlen nap leforgása alatt évszakok váltakozhatnak. A téli hóesésből átugorhatunk a virágos tavaszba, viharból napsütésbe. Kalandozhatunk régi korok tájain, szárnyalhatunk a levegőben, behajózhatjuk széltében a tengereket.

Ahogyan egy értékes film vagy izgalmas regény: a jó videojáték fogva tart és nem ereszt.

Barangoltam már lakatlan skót szigeten, rég elfeledett misztikus szerelem történetének darabjait kutatva. Ugráltam az ókori Egyiptom piramisain, vadásztam ősemberként mamutra, harcoltam a jók oldalán gonosz szekták ellen Észak-Amerikában. Ejtettek foglyul az afrikai szavannán, rettegtem a pestisjárvány sújtotta 1300-as évek végi Franciaországban, miközben elnéptelenedett falvakon keresztül menekültem patkányhordák elől, és csodáltam őszi naplementét a 16. századi Japán hegyei között.

Persze, mindezt nem igaziból. Viszont ezekben a történetekben a szereplők valósághűek voltak: ha először csatát veszítettek, végül háborút nyertek, és ha néha düh vagy elkeseredés vezette is őket, végül felülkerekedtek a megpróbáltatásokon.

Küzdöttek, ezért nekem is küzdenem kellett velük együtt, hiszen fel kellett nőnöm  az előttük álló kihívásokhoz. Ehhez bátorságra, rátermettségre és gyakran kreatív megoldásokra volt szükség.  

Ha valaki kézbe veszi a kontrollert, biztos, hogy nem csak öncélúan erőszakos lövöldözéssel fog találkozni. Ha nyitott szemmel és szívvel közelít, egészen új világok tárulhatnak fel előtte. Nemtől függetlenül.

Ajánljuk még: