Randizgatás a korona idején? Nem lehetetlen

Na jó, akadt egy-két olyan 500 fős buli még nyáron, ahol megfordultam a barátnőimmel, de azokon az estéken nem az ismerkedésé volt a főszerep, hanem a szórakozásé. Így aztán a nyár vége felé közeledve magam is regisztráltam az egyik leghíresebb társkeresőre, a Tinderre. Nem titok, hogy tudtam, mi vár rám, ugyanis korábban – egy cikk megírása miatt – már használtam az applikációt. 

Tisztában voltam vele, hogy sok félmeztelen, kutyával, macskával, anyukával, tesóval, haverokkal pózoló, konditerembe járó, erősnek látszó, művészlelkű, szép szemű, autó- és motorbolond, főzni tudó srác jön majd velem szembe, de azzal nem számoltam, hogy nem lesz majd velük hol összefutnom. És, ha mindez nem lett volna még elég: időközben Szegeden is kötelezővé vált az utcai maszkviselés, ami csak még kellemetlenebbé tette a helyzetet.

Azt hagyjuk is, hogy az első néhány hétben a városban élők többségének fogalma sem volt arról, hogy pontosan hol kell azt viselni kötelező jelleggel, és hol nem. A randi szempontjából azonban a maszk komoly akadálynak bizonyult: ellehetetlenítette azt, hogy tulajdonképpen már az első percben leszűrjük, szimpatikus-e a másik vagy sem. Nem láthattuk ugyanis, hogyan mosolyog – egyáltalán tud-e mosolyogni –, hogy milyen a fogsora, hogy mennyire ápolt az arca, és azt sem, hogy bizonyos kérdésekre hogyan reagál. Hacsak le nem ültünk vele egy akkor még éppen-éppen nyitva lévő vendéglátóegység teraszára meginni valamit, vagy ha a randi helyszíneként nem egy parkot, erdőt vagy egy vízpartot választottunk.

Persze, mindegyik kiváló a maga módján, de a többség köztudottan szereti megadni a módját az első találkozásnak. Én azonban azon lányok közé tartozom, akiknek az a vágyuk, hogy már az első alkalommal is a lehető legkényelmesebben érezzék magukat. Ez nem azt jelenti, hogy melegítőben, smink nélkül caplatok végig az adott a srác mellett, meg nem válogatva a gondolataimat és szavaimat, csak azt, hogy szívesebben randizom egy számomra jól ismert helyen.

Ha úgy vesszük, ez kiváló taktika lehet, hogy kibekkeljük a feszengést, ami egyébként minden egyes ismeretlen helyen, normális esetben előjön az emberből. Viszont, ha komfortosan érezzük magunkat az adott helyszínen, sokkal könnyebben fog menni az ismerkedés is. A kérdezz-felelekből beszélgetés válik, ami nagy eséllyel egy második randinak is esélyt biztosít. Legalábbis az én tapasztalataim szerint.

Merthogy koronavírus ide vagy oda, a tavalyi év második felében bizony ismerkedni kezdtem, a Tinderre való újbóli regisztráció tehát sikeresnek bizonyult. Több srác is felkeltette az érdeklődésemet, és örömmel elmentem velük egyet sétálni! Annak ellenére, hogy egyikük sem fogott meg igazán, mégis azt éreztem, hogy nincs minden veszve. Aztán egyszer csak felbukkant egy régi ismerős az Instagramon, akivel beszélgetni kezdtem. Mivel évek óta nem találkoztunk, úgy döntöttünk, az előttünk álló hétvégén elmegyünk együtt futni és jól kivesézzük, hogy kivel mi történt azóta. A futás volt az első közös pont, amire aztán építeni tudtunk.

Ha szeretsz futni, nyugodtan dobd be első randira az ötletet. De nem feltétlenül a futásban kell gondolkodni, játszhat a szabadtéri edzés, bicajozás vagy akár egy hosszabb séta is. Ezek egyrészt ingyen vannak, másrészt rengeteg jótékony hatással bírnak, közben pedig közös sikerélményeket szülnek. Nem utolsósorban kommunikációra sarkallnak, hiszen mozgás közben gondolatokat, tapasztalatokat osztanak meg az emberek egymással. Viszont ugyanígy az sem ciki, ha egy sziget-kör közben nem dumáltok végig, hanem szép lassan megszokjátok a másik jelenlétét. 

A második randi nálunk is, ahogy sokaknál, az étkezésre épült. Sport után amúgyis jár a finomság. Vacsorázni a koronavírus-járványnak köszönhetően nem tudtunk elmenni, így aztán a „hányszor kell találkozni a sráccal, mielőtt feljön hozzám” kérdés szinte azonnal értelmét veszítette, ugyanis gyakorlatilag már a második héten rákényszerültünk arra, hogy nálam fussunk össze. És mivel mind a ketten igyekszünk egészségesen táplálkozni, úgy döntöttünk, hogy egy kiadós vacsora helyett turmixgyártásba kezdünk. Természetesen az elkészítés folyamatát megspékeltük egy kis humorral, aminek köszönhetően aztán sem az őszinte nevetésből, sem pedig a vitaminban gazdag édességből nem volt hiány. És mint tudjuk, mind a kettő boldogsághormont termel.

A harmadik randi alkalmával kiválasztottunk egy sorozatot, amely mindössze egy tucat részből állt, és elkezdtük azt közösen nézni. Az volt a szabály, hogy a hétköznapokon egyikünk sem haladhat a másik nélkül, még akkor sem, ha nagyon kíváncsi a folytatásra. A választás az érdeklődési kör egyeztetése után a Normális emberek című sorozatra esett, amelyről nemrégiben meg is írtam, hogy mit gondolok.

A negyedik randi egy kirándulás volt, amin részt vett még két, nagyon kedves közös barátunk is. Ez több szempontból is érdekesnek bizonyult, hiszen sok, addig ismeretlen érzést és gondolatot fedeztünk fel egymásban a különböző témák megvitatása során. 

Az ötödik randinkat gyakorlatilag összekötöttük a húsvéttal. A hosszú hétvége első részét ugyanis egy részben ismert, részben ismeretlen emberekből álló társasággal töltöttük. Az apró érintések, az egymásra való odafigyelés, az őszinte vélemények, a város felfedezése és a közösen átélt élmények mind-mind megerősítettek bennünket abban, hogy szükségünk van egy újabb randira...

Ahogy az én példám is mutatja, okosan, körültekintően és ötletesen a Covid idején is lehetett és lehet ismerkedni, a randik során élvezzétek ki azt, hogy ebben a nehéz helyzetben is akad legalább egy olyan ember, aki kíváncsi arra, hogy milyenek is vagytok valójában! Legalábbis reméljük, mindannyiótokat ilyen férfiakkal hoz össze az élet. 

Nyitókép: L.A Co./Unsplash.com