Lehet 60 felett új kapcsolatot kezdeni?

Margit 65 éves volt, amikor élete párja, Géza meghalt. Számítottak erre a helyzetre már kapcsolatuk elején is, hiszen Géza 15 évvel volt nála idősebb. Amikor feleségül vette a gyönyörű 20 éves lányt, mindenki mondta, hogy nagy a korkülönbség. Margit viszont csonka családban nőtt fel, apja 56-ban eltűnt a harcok során, s a magas, mélyhangú, férfias Gézában egyfajta pótapát is látott. Sokáig eszébe sem jutott, hogy férje elvesztése után új kapcsolatot kezdjen, mígnem az osztálytalálkozón – amely Géza halála után 2 évvel volt – beszélgetni kezdett Tamással.

Tamás már a gimnáziumban is nagyon szerette Margitot, de akkor nem mert komolyabban próbálkozni, a szép lány mindig idősebb fiúkkal járt – esélyt sem látott a kapcsolatra. Tamás gimnázium után egyetemre ment, mérnök lett, Észak-Afrikában dolgozott, szép felesége és családja lett, de felesége pár éve váratlanul meghalt, a gyerekek pedig már önálló életet éltek. Margit és Tamás beszélgetései folytatódtak telefonon és messengeren, két héttel később már randevúztak, s azóta egy különös és különleges párkapcsolatban élnek. Egyikük sem szeretne a másikhoz költözni, de rengeteg közös programjuk van. Nemcsak szeretik egymást, hanem igen jó barátok is.

Az 59 éves Béla tíz évvel a válása után sem kezdett új kapcsolatot, mert mindig úgy érezte, hogy Gizellában élete asszonyát találta meg, ám az asszony egyszer csak elhagyta őt. Sokáig fájt a lelke, járt terápiára is, hogy feldolgozza  a történteket, s ott rendszeresen javasolták neki, hogy találjon elfoglaltságokat a munka mellett. Így került el egy szenior akadémiára, ahol – mivel mindig is szeretett volna németül tanulni – a kezdő nyelvcsoportba iratkozott be. Itt 7 nő és 3 férfi volt, és bár Béla nem az ismerkedés szándékával lépett a tanulókörbe, mégis megtetszett neki Ágnes, az 54 éves asszony, aki szintén 10 éve vált el. Azóta is együtt járnak a kurzusokra és az előadásokra, s a barátságból mára szerelem lett. Amikor Bélát nemrég viccesen megkérdeztem, hogy ugye ez a kapcsolat nem csak a tanulásról szól, kacsintott, s annyit mondott, Ágnes csodálatos asszony, aki eleinte nagyon szemérmes volt és folyton a korára és az abból adódó testi változásokra hivatkozott, ma már viszont szívesen és örömmel élik meg a boldogságot egymással a hálószobában is.

Mire utal e két történet?

Egyrészt azt mutatja meg, hogy

nem szükségszerű az egyedüllét idősebb korban sem,

ha életünk párjával a kapcsolat véget ér. A gyászperiódus után – amely hasonlóan működik egy szétválás, mint egy haláleset után – lehetőségünk van ismerkedni emberekkel, de természetesen ez sokkal nehezebb, mint fiatalabb korunkban, amikor akár egy utcai beszélgetésből is születhetett párkapcsolat. 

A két pár két lehetőséget valósított meg: az egyik az, hogy az ember saját létező kapcsolati hálójából választ. Volt általános iskolai és gimnáziumi osztálytársak, egyetemi csoporttársak, volt kollégák kerülhetnek ilyenkor újra elő. Ennek előnye, hogy az illető nem ismeretlen, sok évtizede tudunk róla, így a bizalom alapja megvan. Ugyanebbe a körbe tartozik a rokonok és a barátok által ajánlott ismerősök hálója is.

Béla története egy másik lehetséges utat mutat. Rengeteg olyan közösség van, ahol azonos érdeklődésű emberek vannak, s itt is egymásra találhatnak, akkor is, ha nem ezzel a szándékkal mennek el egy-egy előadásra vagy kurzusra. Ebben az esetben a lelki alapokat a közös téma adja, amire fel lehet építeni egy jól működő kapcsolatot.

Béla és Ágnes összeköltöztek, de Margit és Tamás nem. Ez is mutatja a kapcsolatok lehetőségeit, változatosságait. Nem feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy egy hosszú házasság után újra meg szeretnénk osztani egy másik emberrel az életünket, sokszor elég az is, ha tudjuk, számíthatunk egymásra a bajban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem érdemes egymáshoz költözni, ha a pár mindkét tagja ezt úgy érzi, úgy látja jónak.

Ha életünkben egy ilyen lehetőség adódik, legyünk bátrak, merjünk belevágni!