Ha nem összebújva alszunk, elmúlt a szerelem?

SZPSZ

Ha nem összebújva alszunk, elmúlt a szerelem?

Egy párkapcsolat korai szakasza egyetlen hatalmas ölelés. Minden pillanatban vágyunk a másik közelségére, a hőre, ami belőle árad, az illatára, az érintésére. A bőrére és a szuszogására is. Nincs ennél természetesebb. De az évek múltával változik a helyzet: ha már nem alszunk együtt, az baj?

Akadnak párok, akik már az első pillanattól kezdve nem tudnak együtt aludni. Ez pedig nem az érzelmeik hőfokáról árulkodik, hiszen nagyon szerelmesek, csak nekik tágasabb tér kell a pihenéshez.

Van azonban olyan helyzet is, hogy évekig békés az együttalvás, és van igény az esti, a reggeli ölelésre, de a kapcsolat egy bizonyos szakaszában valaki ficeregni kezd. Nem fér úgy, mint addig. Felriad a másik moccanására,

és a nyakába lopakodó szuszogás se tölti már el akkora örömmel, mint régen. Sőt, zavarja.

Ha együtt takaróznak, túl melege van, ha a másik odabújik a hátához, teljesen felébred és nem és nem tud visszaaludni, bárhogy is szeretné. Erről azonban nagyon nehéz beszélgetést kezdeményezni, hiszen a másikat aggodalommal töltheti el: ha évekig vágyott, meghitt volt az együttalvás, mi történhetett, hogy az egycsapásra megváltozott? Hol van a bibi?

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy az évek múlásával változunk. És ha érzelmi igényeink nem is változnak, a fizikai helyzetünk igen. Gondoljunk csak arra, ha valakinek gerinc- vagy izületi problémái alakulnak ki az évek során, és egyedül se tud megfelelő alváspózt felvenni ahhoz, hogy reggel ki tudjon kelni az ágyból. Hát még akkor, ha a párja is odabújik.

Az alvási rutin is változhat. Nőknél a klimax egészen biztosan betalál. Sok nő ilyenkor költözik külön ágyba (néha külön szobába is), mert akkor is hőhullámok gyötrik, ha egyedül bújik a paplan alá, hiszen borul az addig jól működő hőháztartása. Ez sajnos viszi a nyugalmat, az összebújást, az intimitást.

Az se segít a dolgon, hogy a horkolás is képbe kerül előbb-utóbb – akár mindkét fél érintett lehet. Sajnos nők is horkolnak, bizony, nemcsak a férfiak trombitálják át az éjszakát, de ők valóban gyakrabban szenvednek ettől és talán hangosabbak is. Eljöhet az a pont,

amikor a másik fél belefárad az éjjeli nem alvásba

Gyakran megszakadhat a pihenése, és valószínűleg nehezen alszik vissza. Egyszerűen az idegrendszere mond nemet és bármennyire is szereti párját, nem akar teljesen „kikészülni.” Mert szép dolog a szerelem és még szebb a hosszú párkapcsolat, a közös élmények és célok, meg az unokák, de ha valaki éjszakáról éjszakára nem tud aludni párja horkolása miatt, az előbb utóbb lépni fog és keres egy... békésebb alvóhelyet.

Kevésbé szereti attól a másikat? Kiábrándult vagy másra fáj a foga? Dehogy, csak aludni szeretne. Kár ezen megsértődni és kár emiatt dúlni-fúlni, a másikat számon kérni vagy nyomást gyakorolni, érzelmileg megcibálni egymást.

A nyugodt, pihentető alváshoz mindenkinek joga van.

Persze, az öleléshez, az összebújáshoz is. De ha két ember szereti egymást, nappal is megtalálja egymást, filmnézés közben is tud bújni a kanapén és hirtelen ötlettől vezérelve átölelni a másikat, miközben az mosogat vagy dolgozik. S éjjelente engedhet néhány édes, alvással teli békés órát a másiknak. Nem távolodnak el, ott maradnak kézközelben, ajtónyitásnyi távolságra. Hallják és érzik egymást. Csak éppen külön alszanak.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X