Szinte nincs olyan nap, hogy ne találkozzak a következő információval: az emberi szervezetnek napi nyolc óra alvásra van szüksége. Evidensnek vesszük ezt, meg sem kérdőjelezzük, hogy így van-e, csak megadóan bólintunk, és elfogadjuk a mindenki által ismert tényt.
Aztán, ha utánaolvasunk kicsit, kiderül: sokak szerint az emberiség közel sem a 7-8 órás egyfázisú alvásra volt berendezkedve egykoron.
Fotó: Unsplash / Amy Treasure
Roger Ekrich történész 2005-ben publikált könyvében (At Day's Close: Night in Times Past) azokat a markánsan eltérő alvási szokásokat vizsgálja, amelyek a modern világ és az ipari forradalom emberei között figyelhetőek meg. A történész az ipari forradalom előtti évszázadokból fennmaradt írók, költők irodalmi műveit, naplóit elemezte, valamint orvosi feljegyzéseket, bírósági iratokat tanulmányozott, amelyek bőséges bizonyítékként szolgálnak a mai szemmel talán abszurdnak tűnő állításra:
a 17. század végéig, azaz a villamosság koráig bevett stratégia volt az éjszakai pihenést megszakítani, két különböző részre: első és második alvásra bontani.
Elődeink tehát még hírből sem ismerték az egyfázisú alvás fogalmát, helyette a többfázisút preferálták. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy sötétedés után pár órával nyugovóra tértek, az igazak álmát aludták nagyjából négy órán át, majd az éjszaka közepén felkeltek egy-két órára, amit az esetek többségében egy újabb három-négy órás alvási etap követett. A többfázisú alvás egészen a 17. század végéig, az ipari forradalom megjelenéséig bevett stratégia volt, a közvilágítás átalakulását és a villanykörte elterjedését követően változtak meg az emberek alvási szokásai.
Fotó: Unsplash / Annie Spratt
A több részletben való alvás tehát nem idegen az embertől – és az állatvilágtól sem, ha már itt tartunk –, de ez nem jelenti azt, hogy erőszakkal törekedni kellene rá. Ugyanakkor léte alátámasztja, miért lehet érvényes néhány mai szemmel szokatlannak tűnő alvási technika:
1. Őseink alvástechnikája, avagy a 4+2-es módszer
Ha a többfázisú alvás felkeltette az érdeklődésedet, akkor kezdésként ezt a módszert javaslom – monofázisú alvásra berendezkedett életvitelünk szempontjából ez a technika tűnik a leghumánusabbnak. Elődeinkhez hasonlóan két részre kell osztani az alvási ciklusunkat: egyszer négy órát kell aludnunk, majd pedig kettőt. A két alvási etap között pár órának kell eltelnie.
2. A déliek alvási stílusa: a szieszta-technika
A szieszta-technika során is két fázisra osztjuk az alvást: az első alvási etap egy éjszakai öt órás alvásból áll, a második pedig egy másfél órás délutániból. Winston Churchill, az egykori brit miniszterelnök is erre a technikára esküdött: rendszerint hajnali háromkor feküdt le és reggel nyolckor kelt, délután öt körül pedig még ledőlt egy órára, miután a gyenge whiskyt és a szódát lehörpintette – így maximalizálta a mindennapjait.
Fotó: Unsplash / Annie Spratt
3. A Dymaxion-alvás
A Dymaxion-alvás Buckminster Fuller amerikai formatervező, építész, feltaláló, költő és író nevéhez köthető, aki élete során huszonnyolc fejlesztést szabadalmaztatott, és több mint harminc könyvet írt. A különleges alvástechnika a következőből állt: naponta négyszer – minden hatodik órában – fél órát aludt.
A feltalálót még az orvosok is megvizsgálták, amikor az alvástechnikát már két éve, megszakítás nélkül alkalmazta, azonban legnagyobb megdöbbenésükre tökéletes egészségnek örvendett. Úgy tartják, a Dymaxion-alvástechnikát csak azok tudják sikeresen alkalmazni, akik a „rövidalvók” génjével, egy bizonyos DEC2 génnel rendelkeznek – birtokosai ugyanis akár négy órás alvással is egész napra felfrissülnek.
4. Az emberfeletti, azaz a Superhuman-technika
A Superhuman-technika Salvador Dalí és Leonardo da Vinci titkos alvástechnikája volt, amely mindössze két óra alvási mennyiséget ölel fel egy nap. Alkalmazása során egy nap alatt hatszor aludtak húsz percet, négy órás időközönként. Az időbeosztás azonban szent és sérthetetlen: ha csak egy alvás is kimarad, esetleg később következik be, akkor – a beszámolók alapján – szörnyű közérzet várható.
Fotó: Unsplash / Gregory Pappas
A Superhuman-technikát alkalmazta egy egykori filozófushallgató, Marie Staver is, aki rendkívül súlyos inszomniától szenvedett. 1998-ban végül megelégelte az álmatlan éjszakákat és az erőltetett, javarészt sikertelen alvási kísérleteket, ezért eldöntötte, hogy többé nem forszírozza az elalvást. Helyette a nap folyamán többször, egyenletesen elosztott adagokban pihent – egy nap alatt összesen két órát. Marie Nietzsche Übermensch-ötletének tiszteletére „Uberman”-nek nevezte el az ütemtervet, melynek első pár hete állítása szerint borzalmas, azonban az alkalmazkodási fázist követően már csodálatosnak nevezte a technikát. Az ok egyszerű:
ha a szervezet alkalmazkodott a polifázisos alváshoz, akkor sokkal hamarabb juttatja magát a REM fázisba, ami a sejtregenerálódásért és a stresszoldásért felel.
Staver a tapasztalatairól blogot vezetett, valamint könyvet is írt Ubersleep: Nap-Based Sleep Schedules and the Polyphasic Lifestyle címen, a többfázisú alvás pedig idővel mozgalommá vált.
5. A Tesla-technika
A következő technika Nikola Tesla, a világhírű feltaláló nevéhez köthető, aki híres volt arról, hogy napjait maximum két-három óra alvással abszolválta – ráadásul eredményesen. Képes volt akár egész napokat dolgozni úgy, hogy éjjel csak két órát aludt, napközben pedig húsz percet. Ez tehát a Tesla-technika lényege: éjjel két óra, nappal pedig húsz perc frissítő alvás, amit a beszámolók alapján olykor négynek érzett. Aki még csak barátkozik a többfázisú alvástechnikával, az azt javaslom, hogy ne a Tesla- vagy a Superhuman-technikával kezdje...inkább az Everyman-nel.
Fotó: Unsplash / Annie Spratt
6. Az Everyman-módszer
Az Everyman-módszer talán az egyik legbarátibb a többfázisú alvástechnikák közül: két és fél óra éjszakai alvásból és háromszor húsz perc napközbeni sziesztából áll.
Tartsuk ugyanakkor szem előtt: van, akinél tényleg működik, sőt, egyeseknél az inszomniáját is rendbe tette a polifázisos alvás, azonban közel sem való mindenkinek! Mindenesetre vannak módszerek a szentséges nyolcórás előíráson túl is, amikre sokan esküsznek...
Nyitókép: Pixabay / Vaiva Zernosekovaite
