Ha nem bírod a horkolást – bűn-e külön aludni ötvenéves kor felett?

Idősebb korunkra a mindennapi életszokásaink teljesen rögzülnek, s ez nemcsak annak köszönhető, hogy addigra pontosan tudjuk, mi a jó nekünk, hanem annak is, hogy nem egyszer időponthoz vagy napszakhoz kötött gyógyszereket szedünk, vagy éppen mi magunk alakítjuk ki az optimális gyógyszerszedési ritmusunkat. Ez a szokásrend enyhén vagy erősen különbözhet társunkétól.

Van, aki bagoly-típus, és éjfél vagy éjjel két óra előtt nem tud lefeküdni, nem egyszer azért, mert még ekkor is dolgozik vagy csak ekkor tudja megnézni kedvenc filmjét, esetleg egyszerűen rossz alvó. Más pedig kakas-típus, s az egész napos tevékenységtől már olyan fáradt, hogy legszívesebben tíz órakor aludna. Ami általános törvény:

idősebb korban sokkal kevesebbet alszunk, és a mélyalvás csodálatos, testet-lelket erősítő, regenerációs szakasza is jelentősen csökken.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy ha partnerünk életszokásrendje elcsúszott a miénktől, ne erőltessük egymásra a saját szabályainkat, legyen külön szobánk, és hagyjuk egymást nyugodtan pihenni.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha valaki éjszaka gyakran felriad, vagy éppen nagyon nehezen alszik el, akár altatóval is. Ugyanis a mocorgással, zörgéssel felriaszthatjuk társunkat, aki lehetséges, ezután nehezen fog visszaaludni. Kisebb fájdalmak esetén is ez a helyzet: a forgolódás, a szuszogás zavaró és felébresztő hatású lehet a partner számára.

Sokan nem gondolnak arra, hogy a családtagok nem mindig ugyanúgy szeretik a háziállatokat, vagy azok egyes szokásait.

Az ágyra minden hajnalban felugró macska vagy kutya

öröm annak, aki ezt szereti, de végtelenül idegesítő annak, aki éppen aludni szeretne ilyenkor. Ugyanígy nem mindenki boldog, ha vele alszik egy kisállat, s annak mozgása vagy zörgése az éjjel közepén felébreszti. Nem szégyen akár ezért is a különalvást választani.

Sokan azonban tovább szenvednek a különalvás helyett, mert attól félnek, el fognak távolodni a másiktól. Ettől azért sem kell tartani, mert a különalvásnak nem kell állandónak lennie. Vannak olyan napok vagy akár időszakok is, amikor a partnerek újra „összeköltöznek”, és együtt alszanak a hitvesi ágyban. Ráadásul mindenki tudja, hogy az igazi intimitás nem abban nyilvánul meg, hogyan alszik öntudatlanul két ember egymás mellett, hanem abban, hogyan figyel egymásra éber állapotban, és képesek-e egy közös, jól működő világot fenntartani, amelyben mindenki szeret élni.

Ne féljünk tehát attól, ha életünk egy szakaszán, főleg ötvenéves kor felett külön szobában alszunk, ez nem fog a kapcsolat rovására menni, sőt, mindketten kipihentebben és kiegyensúlyozottabban fogják élni napjainkat, s ezzel több örömet és boldogságot tudnak egymásnak okozni!

A témában már több cikkünk is született, a különalvás kapcsolatra gyakorolt hatásáról itt írtunk, a kisgyerekes párok különalvásáról pedig itt.