Citrom-, mentol- és dohányízű csókok – egy(néhány) giccsbehajló története mindenkinek van. A tiéd milyen?

SZPSZ

Citrom-, mentol- és dohányízű csókok – egy(néhány) giccsbehajló története mindenkinek van. A tiéd milyen?

Romantikus, szerelmes, már már giccses, de igaz pillanatok. A mi szerelmes pillanataink. A tieitek, meg az enyém. Nem mástól, vagy szerelmes füzetekből ellesett percek, nem kitalált történetek, hanem maga a valóság. Ami egyszer megesett, szép volt, aztán tovább osont, mi mégse feledjük el soha.

Nekem is vannak ilyen ártatlanul szép szerelmes pillanataim: olyan szerelmes pillanatok, amiknek aztán nem lett folytatása, és olyan is, aminek lett, ami beérett és amit ma is élvezek.

Az első a maga módján volt csodás, és rögtön egy életleckét tanított nekem. Péternek hívták a fiút, kicsit idősebb volt nálam: én éppen csak 14, ő 16 múlt. Orfűn találkoztunk egy osztálykiránduláson. Ugyanazon a szálláson helyeztek el minket. Rövid, a nővéremtől kölcsönzött farmerszoknya volt rajtam, fehér, mellben szűk blúz és elpirultam, amikor ő rám nézett. Aznap estére foglyul ejtett a szeme, az izgalom és valami megfoghatatlan érzés: azt hiszem akkor először éreztem meg azt, hogy nő vagyok. Legalábbis megéreztem valamit női erőmből, ami akkor még nem kapott lángra, csak pislákolt: akkor először éreztem tisztán, hogy nőnek lenni csoda és hatalom.

Akkor először használtam bűverőmet, akkor incselkedtem először nőként és nem kislányként és akkor először fogadtam el nőként valaki csókját. Gyerekcsókom volt már korábban is, de ez más volt: igazi csók, olyan vágyakkal teli, amitől egyszerre rettegtem és akartam volna a folytatást. De volt eszem.

Ez, az első igazi csókom citromos tea és mentol ízű volt, meg a cigitől keserű. A fiú titokban szívott el előtte egy szálat, én pedig se akkor, se azóta nem dohányoztam, de akkor, ott, azon az estén úgy hittem, nincs annál a sokízű csóknál finomabb a világon. 

A végtelenbe mutató, jövőidéző, teremtő, kapukat nyitogató, tabudöntögető és számomra gyógyító csodacsók volt, amilyenből csak kevés jutott aztán.

Tőle az első és az utolsó.

Meleg volt a tó partján, erre még emlékszem, és arra, hogy kérte, lámpaoltás után szökjek vissza hozzá. Igent mondtam, de nem szöktem. Csalogattam és csaltam, féltem és akartam a többi csókot, mégis távol maradtam. Reggel szemrehányó tekintettel nézett rám, aztán megenyhült és puszival búcsúzott el a végén. És valami olyan vágyakozással ölelt meg, amit azóta is őriz nőiességem.

Akkor tanultam meg sokat, sokáig a legigazabbat közeledésről-távolodásról, női tartásról, csalogatásról, csábításról és hárításról. Pedig csak 14 éves voltam. Pedig csak egy csók volt.

És még egy csókot őrzök a szívemen. Akkor már negyven voltam, nagyon messze attól a valaha volt 14 éves kamasztól, messze az első igazi csóktól. Ez a csók sós volt, mogyoróízű és szomjas. Én is megszomjaztam utána, az a szomjúság azóta is tart, azóta se kopott a varázs. Azóta is akarom, gyakran meg is szerzem és sose mondok nemet.

Pedig nem volt naplemente, nem volt susogó nádas és csillagtalan, felhős volt az ég. Nem volt egyetlen romantikus, említésre méltó körülmény se. Csak a mogyoró. Csak a só. És az azóta is tartó szerelem.

Szinte már giccses, tudom. De ma hozzámegyek feleségül, így bocsássátok meg ezt nekem.

Ajánljuk még:

KAPUZÁRÁSI VILÁGGÁ SZALADÁS HELYETT MARADJUNK INKÁBB EGYÜTT!
„SZERELEM, SZERELEM, ÁTKOZOTT GYÖTRELEM, MIÉRT NEM VIRÁGOZTÁL MINDEN FA TETEJÉN?” – A NYÁRI SZERELEMVARÁZSRÓL
KI FIZESSEN A RANDI VÉGÉN?