SZPSZ

A párkapcsolati viták 12 leggyakoribb mintázata: ti kaktusz és páfrány vagy tanár és diák vagytok?

Viták és konfliktusok minden párkapcsolatban vannak, nem mindegy azonban, milyenek azok és hogyan hatnak a tagokra. A tudomány tizenkét jellemző vitadinamikát azonosított, te melyikbe sorolnád magatokat? A jó hír az, hogy ezek megtörhetőek, ha érted, hogyan működnek.

Amikor két ember párkapcsolatot alakít, az ő egyéni működésük létrehoz egy jellegzetes párkapcsolati dinamikát. Ennek köszönhetően egy idő után már előre meg tudjuk tippelni, hogy egyes mondatainkra vagy viselkedésünkre a másik hogyan fog reagálni. Később visszatérő vitás helyzetek is kialakulhatnak, amelyekben előre megjósolható az egész beszélgetés, annyira egyértelmű, ki mit fog mondani, tenni.

Egy 2022-ben megjelent tanulmány tizenkét kapcsolati mintát azonosított, amelyeket a leggyakrabban hoznak létre egy pár tagjai, és amelyek mentén jól leírható a konfliktus-kultúrájuk. Szerintük, ha a párok tisztában vannak azzal, ők maguk melyik mintázat alá esnek, könnyebben megváltoztathatják azt, növelve kettejük közt az intimitás mértékét. Nézzük meg, milyenek is ennek a tizenkét azonosított mintázatnak a szereplői:

  • kaktusz és páfrány: ennél a mintázatnál a pár tagjai abban különböznek, hogy mennyire igénylik a másik közelségét. Jellemzően az egyik fél jobban vágyik rá, míg a másik nagyobb hangsúlyt helyezne a saját, külön életének részleteire. Tehát klasszikus vitás pontjuk lehet az együtt töltött idő és énidő arányának megfelelő szabályozása.
  • introvertált és extrovertált: a pár egyik tagja számára a szabadidő eltöltésének, a feltöltődésnek leginkább kívánatos módja, hogy egyedül lehet. Olvasgat, sétál, csendben és nyugalomban tölti az idejét. Ezzel szemben a másik épp attól tud kikapcsolódni, ha társaságba jár, másokkal együtt szórakozik. Tehát a munkán túli, közös idő, a hétvégék, nyaralások eltöltésének módja válhat konfliktusos tereppé köztük.
  • megközelítő és visszavonuló: ilyenkor az egyik fél arra tesz erőfeszítéseket, hogy minél többet kapcsolódjon, interakcióba lépjen a párjával, aki közben ettől kifejezetten távolodni próbál, mert számára ez a fajta közelség már megterhelő. Túltelítődik, a másiktól kissé távolodva szeretne létezni. Ez nem jelenti azt, hogy számára nem fontos a kapcsolat, viszont ők egyéni szinten egészen máshogy tudják beleengedni magukat intim kapcsolódásaikba. Ez könnyen ütközési ponttá válhat.

  • érzelmek és logika: az egyik fél inkább racionális érvek mentén, a másik pedig a szíve szerint lép, dönt és éli az életét. Ez például olyan helyzetekben okozhat nehézséget, amikor az inkább érzelmek mentén élő fél racionális párjától érzelmi támogatást vár valamilyen nehéz helyzetben, helyette viszont problémamegoldási javaslatokat vagy gyakorlati szempontokat kap. Vagy fordítva, amikor a logikusabban működő fél konkrét kérdésben kér segítséget, helyette lelki támaszt nyújtanak neki.
  • kritika és védekezés: ilyenkor az egyik fél gyakran üldözi a másikat kritikával, egészen addig, amíg az fel nem hagy a meghátrálással és önvédelembe nem kezd: ez jellemzően „visszakritizálás” formájában jelenik meg.
  • kölcsönösen elkerülők: a kapcsolati dinamikát itt a folyamatos távolság adja, egyik fél sem különösebben motivált arra, hogy a nehézségeket megoldják, beszéljenek róluk, helyette csendes hallgatásba burkolóznak. Veszélye, hogy így hosszú időre benne lehet ragadni egy boldogtalan kapcsolatban.
  • a felelősséget egymásra hárítók: „a te hibád”, „de te kezdted” és „ha te nem úgy csináltad volna, akkor én sem” típusú viták lefolytatói. Saját szerepüket egy-egy helyzetben kevésbé látják és vállalják fel, ellenben szívesen hárítják a másikra a felelősséget. A felek gyakran érezhetik igazságtalannak a helyzeteket, és lehet olyan élményük, hogy a párjuk meghazudtolja, megkérdőjelezi őket. Ez pedig meglátszik az kapcsolatuk minőségén, az elégedettségükön is.
  • hegyek és vakondtúrások: az eredeti tanulmány szavai ezek, amelyek nagyon jól leírják azt a különbséget, ahogy a pár tagjai a nehézségeiket látják maguk előtt. Az egyik fél úgy érzékeli, problémáik hegyméretűek, a másik szerint viszont mindössze egy vakondtúrás magasságát éri el a problémakupac. Az igazság pedig általában félúton van, egy domb mérete környékén. A konfliktus tehát abból adódik, hogy ebben a kérdésben a két szélsőségre helyezkednek, az egyikük eltúlozza, a másik alábecsüli a problémáikat. Ez a fajta távolság pedig megnehezíti a megoldást.

  • költekezés és spórolás: a párok egy klasszikus vitás témája a pénzügyek és azok kezelése, így nem meglepő, hogy ez is helyet kapott ebben a felsorolásban. A párok tagjai gyakran különbözően gondolkodnak arról, hogyan is érdemes bánni a pénzzel, mennyit szánjanak spórolásra, mennyire éljenek a mának költekezés tekintetében. Ez könnyen állandó vitaforrássá válhat, főleg akkor, ha egyébként nem beszélgetnek róla tudatosan.
  • tanár és diák: az egyik fél belehelyezkedik az oktató, a megmondó, a kompetens szerepbe, és próbálja folyamatosan tanítani, nevelni a másikat. Ez sokszor „olyan, mintha az anyja/apja lennék” élményként fogalmazódik meg, és kevéssé támogatja, hogy párkapcsolati szerepünkben jól boldoguljunk. Jellemzően a diák szerepet betöltő fél nem igazán vágyik erre a nevelésre, így a konfliktusok főként e helyzetek mentén alakulnak ki.
  • álmodozó és realista: a pár egyik tagja szívesen szövöget nagyszabású terveket a jövőről, gyakran ad hangot a vágyainak és fantáziál a megvalósításról, míg a pár másik tagja inkább a jelenben van gondolati szinten, kevésbé tud kapcsolódni a képzelődésekhez. Az álmodozó fél azt éli meg, párja nem támogatja, nem tudnak együtt részt venni ezekben a meghitt pillanatokban, míg a realistább fél számára úgy tűnik, párja nem bevonható a mindennapok témáiba, ami gyakori konfliktushoz vezethet.
  • Mindennapok és a kiszakadás: a kutatók eredményei szerint annak mentén is gyakran alakul a párkapcsolati dinamika, hogy a felek mennyire könnyen alkalmazkodnak a mindennapok monotonitásához, vagy mennyire gyakran és milyen mértékben szeretnének abból kiszakadni. Ha az egyik fél könnyen veszi a napi akadályokat, a másik viszont úgy érzi, jóllétéhez szükség a rutin gyakori megtöréséhez, az könnyen elcsúszást okozhat a párkapcsolaton belül.

Bármelyik típust vagy típusokat is tartjuk magunkra érvényesnek, fontos látni, hogy ezek a dinamikák megtörhetőek. Már önmagában az, hogy tisztában vagyunk ezzel a működésmóddal, illetve rálátunk arra, milyen személyiség- és preferenciabeli különbségek vannak köztünk, sokat segít abban, hogy nagyobb tudatossággal legyünk jelen ezekben a vitás helyzetekben. A téma még mindenképpen további figyelmet és elmélyült kutatást igényel, ugyanakkor érdekességként elgondolkodhatunk rajta, vajon magunkat hova is sorolnánk, és mi ennek a története?

Ajánljuk még:

„Régen a mese volt a Google meg a mesterséges intelligencia” – interjú Nagy Luca meseterapeutával, önismereti mentorral

Ha a mesékre gondolunk, automatikusan a gyerekek jutnak eszünkbe, pedig a felnőtt élet nehézségei közepette is nagy segítséget nyújthatnak a történetek. Nagy Luca Múzeumi Mesék nevet viselő foglalkozássorozata a kiállítások világát ötvözi a meseterápiával. Vele beszélgettünk a programról, valamint önismeretről, kapcsolódásról és megküzdésről is.

 

Már követem az oldalt

X