Szocio

„Pénz számolva, asszony verve jó” – továbbra is minden ötödik nőt zaklatnak vagy bántalmaznak az országban

Renner Erika, Orosz Bernadett, Kertész Ágnes – nők, akik az utóbbi években kendőzetlen őszinteséggel, nagy bátorsággal osztották meg történeteiket, traumáikat, így olyan nőkké váltak, akikre nemcsak fel-, de végre oda is figyeltünk. Nők, akik egymás után mutattak példát, adtak erőt, úgy, hogy közben azt remélték, mindenki tudatosítja magában: a családon belüli erőszak létezik, és Magyarországon ma minden ötödik nőt érint.

A családon belüli erőszakról számos cikk született már, és mégis: sokan nem tudják, mi számít bántalmazásnak, mikor szükséges segítséget kérni, vagy éppen hová fordulhatunk, ha bajban találjuk magunkat. Nemrég egy ismerősöm mesélte, milyen szörnyű élmény volt számára, mikor második kerületi budai lakásában azt hallotta, a szomszédban vérfagyasztóan sikítozik és ordít egy nő, néha pedig egy férfi üvölt vissza. Mindez tartott tíz percig elmondása szerint, és se előtte, se utána nem tapasztalt ilyet. Szöget ütött a fejembe: hányan lehetnek, akik nem tudják, mikor, mit tegyenek? És vajon van olyan, aki pontosan tudja, hol van az a határ, amikor hívjuk az illetékeseket? És vajon mi lehetett abban a nőben, akivel ez történt? Azért nem hallotta többet a barátnőm a sikolyokat, mert azonnal elhagyta a férfit? Sosem tudjuk meg, csak reménykedni lehet. És beszélni a témáról, mert fontos: ma is, itthon is. 

Dr. Tatár Erika pszichológus, jogász, a Budapesti Áldozatsegítő Központ koordinátora úgy véli, hogy az első és legfontosabb, hogy tisztában legyünk a fogalmakkal, ugyanis ezek segíthetnek abban, hogy felismerjük a zaklatás vagy a bántalmazás jeleit – akkor is, ha elszenvedői vagyunk annak és akkor is, ha külső szemlélői. A koordinátor tapasztalatai egyre pozitívabbak; az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően egyre többen tudják, hogyan kérjünk és nyújtsunk segítséget, egyre gyorsabban eljut a releváns információ áldozatokhoz és a szemlélőkhöz is.

„Hiszünk abban, hogy a Facebookon nemrégiben útjára indított podcast-sorozatunk hasonló hatást gyakorol majd, mint az azt megelőző bejegyzéseink, rövid leírásaink, videóink, amelyekhez ismert emberek adták az arcukat és mondták el őszinte vallomásaikat, gondolataikat. Viszonylag sokan kerestek fel bennünket ezeknek hatására, sőt voltak olyanok is, akik ennek köszönhetően ismerték fel áldozati szerepüket. Akadtak olyanok is, akik a közvetlen környezetükben, vagy a munkahelyükön észleltek eseteket. Az ilyen példák is mutatják, mennyire fontos minden kommunikációs platformot megragadnunk annak érdekében, hogy csökkenjen a látencia” – állítja a szakember.

Mit jelent zaklatni és bántalmazni?

A zaklatás a párkapcsolati erőszak egy különálló fajtájaként definiálható. Általában két típusát különböztetjük meg:

  1. azt, amikor az egyik fél kilép az adott kapcsolatból, és az elhagyott fél ezt nem tudja feldolgozni és zaklatni kezdi
  2. illetve azt, ha az áldozat és az elkövető sosem voltak kapcsolatban egymással, azonban az elkövető mindent megtesz annak érdekében, hogy ez megtörténjen

A Büntető Törvénykönyv szerint, az a zaklató, aki megfélemlít a másikat, vagy valaki magánéletében, mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozik, rendszeresen/tartósan háborgatja a másikat. Minősítő körülményként jelenik meg, ha mindezt olyan személy ellen követi el, akivel házastársi, élettársi viszonyban volt vagy van, illetve ha az adott illető a nevelése vagy felügyelete alatt áll.

A bántalmazás megvalósulhat érzelmi, verbális, fizikai, gazdasági és szexuális úton egyaránt, kortól, nemtől függetlenül. Bárhol, bármikor.

A koordinátor szerint abban az esetben, ha felismerjük azt, hogy valaki zaklat vagy bántalmaz bennünket, fordulhatunk a rendőrséghez vagy az Áldozatsegítő Központokhoz. Azonban, ha nem állunk készen feljelentést tenni, illetve ha pont ebben kellene lelki vagy szakmai segítség, mindenképp érdemes megkeresnünk a legközelebbi áldozatsegítőt. Az ilyen központokban pszichológiai segítségben is részünk lehet, ha igényeljük azt. Ha viszont odahaza nem érezzük magunkat biztonságban, akkor azt, ha csak tehetjük, mielőbb jelezzük az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálaton keresztül annak érdekében, hogy a megfelelő szakemberek egy védett szálláshelyre juttathassanak bennünket.

Mi a feladatunk, ha külső szemlélői vagyunk hasonló történéseknek?

Mindenképp a legközelebbi Áldozatsegítő Központhoz vagy más illetékes szervezethez érdemes fordulnunk, elsősorban azért, hogy megfelelő tájékoztatást kapjunk a jelenségről, amelynek szem és fültanúi voltunk, másodsorban pedig azért, mert sem egy bántalmazó családi közegből, sem pedig egy kapcsolati erőszakból nem könnyű kilépni az áldozatnak. Amennyiben a bántást elszenvedőnek nincs áldozattudata, illetve nincs tisztában a kapcsolatból való kijutás lehetőségeivel, akkor a legnagyobb segítséget pont egy külső szemlélő tudja nyújtani.

Fontos, hogy ne nézzünk el ezek az esetek felett, és ha úgy érezzük vagy konkrétan látjuk, hogy a környezetünkben bűncselekményt követnek el valaki ellen, jelentsük azt, és kérjünk segítséget! Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy manapság a közösségi médián keresztül a bántalmazó ember még nagyobb ellenőrző szerepet tud gyakorolni az áldozatán, ami azt is jelentheti, hogy az elszenvedő még inkább lekövethetővé válik, még nagyobb veszélybe kerül.

Ezt bizonyítja többek között az is, hogy az Áldozatsegítő Központokban évről-évre nő azon személyek száma, akik kapcsolaton belüli áldozatokká váltak. Dr. Tatár Erika hisz abban, hogy ez azonban annak a jele is lehet, hogy egyre több nő mer segítséget kérni és egyre több nő áll ki bátran önmagáért vagy épp másokért. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt is mutatják, hogy azok is felkeresik ezeket az intézményeket, akik nem most, hanem jóval korábban kerültek áldozati státuszba. Ez pedig talán annak köszönhető, hogy a családon és kapcsolaton belüli erőszak ellen való kiállás az elmúlt időszakban egyre elfogadottabb lett. „Jó látni, amikor olyan áldozatok jutnak el a segítő szervekhez, akik hosszú éveken át úgy gondolták, hogy tűrniük kell az erőszakot, mert nincs más út” – teszi hozzá a szakember.

Annak érdekében, hogy az érintettek mielőbb túljuthassanak a traumán, jogászok, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, tanárok, művészetterapeuták, család és párterapeuták dolgoznak szerte az országban. Az Igazságügyi Minisztérium eddig hat Áldozatsegítő Központot nyitott meg és működtet annak érdekében, hogy a bűncselekmények és tulajdon elleni szabálysértések áldozatai ingyenesen, minél szélesebb körben, és minél komplexebb támogatásban részesülhessenek. Erika elmondása szerint a cél az, hogy 2025-re országos lefedettséggel működjenek ezek a központok, vagyis minden megyeszékhelyen legyen egy ilyen egység. Ezen létesítmények feladata a hatósági jelleget nélkülöző érdekérvényesítés elősegítése, a szolgáltatás széleskörű és szakszerű biztosítása, az érzelmi segítségnyújtás, tényleges krízisintervenció megszervezése, az ügyfelek irányítása, továbbá a széleskörű tájékoztató, megelőző tevékenység és jogi tanácsadás.

És hogy a barátnőm mit tehetett volna?

Erika egy konkrét megoldás helyett több esetleges lehetőséget javasolt. Ha valaki rendszeresen belefut családtagjai, rokonai, barátai esetleg szomszédjai veszekedésébe, és azt hallja, látja, hogy az túlmegy egy szimpla összezördülésen, bátran keressék fel a közelükben működő Áldozatsegítő Központot, kérjen az ott dolgozóktól eligazítást. Abban az esetben, ha azt tapasztalja valaki, hogy az eset egész biztosan brutálisnak minősíthető, az intézmény felkeresése mellett hívja a rendőrséget is, tegyen feljelentést.

Azonban azok, akik nem biztosak abban, hogy a zaklatás, bántalmazás rendszeres, vagy nem tudják, mi történik pontosan, előbb a közelükben meglévő Áldozatsegítő Központot keressék fel, és addig, amíg onnan nem kapnak pontos eligazítást, ne tegyenek feljelentést, nehogy a zaklatás, bántalmazás elszenvedője még rosszabb helyzetbe kerüljön – ugyanis, ha a bántalmazót valaki feljelenti úgy, hogy a bántalmazott fél még nem tud vagy nem akar kilépni az adott környezetből, akkor őt sodorja még nagyobb veszélybe.

Ha viszont azt tapasztalja bárki, hogy a bántalmazás elszenvedője mellett kiskorú gyermek is jelen van,

kötelesek mint külső szemlélők jelenteni a történteket a gyámhatóságnál,

attól függetlenül, hogy ez egyszer történt vagy rendszeres. A gyámhatóság 0-24-ben kivonulhat a helyszínre és ellenőrizheti a körülményeket és, ha úgy ítéli meg, feljelentést is tehet a rendőrségen az elkövetővel szemben.

Sokféle áldozat, mindenféle segítség

„A központokban szinte minden típusú bűncselekmény áldozata megfordul a vagyon elleni bűncselekményektől kezdve, az élet elleni erőszakos bűncselekményeken át. És bár ezek az emberek nem csupán kapcsolati erőszak áldozatai, mégis kiemelkedő az ezen csoportba tartozók száma köztük. Ezért nemrégiben úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy támogató csoportot a részükre. Ennek célja, hogy az elszenvedők megtapasztalják, nincsenek egyedül a problémával. Segíteni kell nekik egy új énkép kialakításában, bátorítani őket az új jövőképük felépítésében és az új céljaik megtalálásában. Azért, hogy ez gördülékenyen menjen, kollégáink tapasztalatot, illetve többféle képesítést is szereztek a kapcsolati erőszak áldozataival és a gyermekekkel folytatott segítő munka terén, sőt a képzésük a mai napig minden egységben folyamatos” – összegzi a jogász.

Céljuk az, hogy támogassák a nehéz élethelyzetekkel való megküzdésben ezeket az áldozatokat, ezenfelül

szeretnék, ha a zaklatás illetve bántalmazás elszenvedői mielőbb megszabadulhatnának a bűntudattól és az önhibáztatástól,

de fontosnak tartják közben az önbecsülés és a bizalom újbóli felépítését, az asszertívabb, önérvényesítőbb viselkedés kialakítását, valamint azt is, hogy az áldozatok képesek legyenek felismerni a figyelmeztető jeleket, hogy aztán többé, ha csak egy mód van rá, ne kerüljenek bele újra egy bántalmazó kapcsolatba.

Erika szerint a hatóságok érzékenyítése, az áldozathibáztatás nullára csökkentése és a prevenció az, ami ezen a területen hosszú távon eredményt tud elérni. Hiszen, ha valakinek az élete fókuszában a bántalmazás van, az több területet is érint: sokszor érzelmi, fizikai és gazdasági téren sem lehet önálló egy áldozat, mert az élete sok szálon összefűzi az elkövetővel, így hatványozottan nehezebben hozza meg azt a döntést, hogy kilépjen a kapcsolatból. Amennyiben ez az elhatározás megszületik és az illető megkapja a megfelelő segítséget, változhat helyzete. És minél több pozitív példát látunk a társadalomban, annál nagyobb az esély arra, hogy eltűnjön a látencia, ismerjük a határokat és a határátlépést követő bűntető mechanizmusokat. 

Amennyiben neked vagy környezetedben valakinek szüksége lenne rá, ITT és ITT is kaphatsz segítséget.

Nyitókép: Pixabay.com

Ajánljuk még:

„Itt kövek gördülnek le a vállakról” – így segítenek a mentális betegséggel élők családtagjain

„Miért nem csinálod azt, amit kérek? Hetek óta nem javul az állapotod! Szeded a gyógyszert, mégsem használ!” – a mentális problémák nemcsak a betegek életét nehezítik meg, hanem az őket körülvevő családtagokét, barátokét is, akik sokszor szinte semmilyen hiteles tudással nem rendelkeznek szerettük betegségének jellemzőivel kapcsolatban. Ezen változtatna a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Pszichiátriai Klinikájának segítő csoportja.