Milyen lesz a jövő „zöld társadalma”?

Bár elég rosszul festenek a klímajelentések, az éghajlat változása tulajdonképpen nem csupán a jelen század drámája. A történelemkönyvekben megtaláljuk, miképpen változott az emberiség társadalmi berendezkedése, mikor megváltozott az időjárás. Példának okáért 1560 és 1660 között, a kis jégkorszak idején Európában ökológiai, demográfiai és társadalmi krízisnek lehettek tanúi az emberek a szakemberek szerint. Lehűlt az időjárás, emiatt kevesebb élelmiszert tudtak termelni és fogyasztani. Ennek többféle hatása lett: csökkent az emberek átlagmagassága, ellenben egyre elégedetlenebbek voltak az életükkel, így háborúk és népvándorlások következtek – szerettek volna az emberek jobb helyen élni –, ami a járványok terjedéséhez vezetett. A klímaváltozás okán megjelenő problémákra válaszolni kezdtek, így a gazdaság és a kultúra is alakult.

Tehát a váratlan áradások, a jégesők, az aszály évei befolyásolták az egyének életét, sőt: az egész társadalmat.

A 21. századi nyugati demokráciában élve talán különösnek tűnhet a gondolat, hogy még mindig van hova változnia a társadalmunknak, hiszen elvileg mindenki egyenlő – a gyakorlatban viszont túl nagy a szakadék a gazdagok és szegények között ahhoz, hogy a klímaváltozás és túlnépesedés hatásai ne borítsák fel a jelenlegi társadalmi berendezkedéseket.

A modern világ problémáit fejből fújjuk már: fogynak az erőforrások, a termőföldek kiürülnek és elsivatagosodnak, a szeszélyes időjárás megnehezíti a termesztést, a vízi élővilág kipusztul a szennyezett óceánokban, a tiszta ivóvíz lassan luxussá válik egyes helyeken. 

A hedonizmus talmi csillogása mögött viszont az alapvető szükségleteink nem változnak: az élelmiszer, a víz és a tető a fejünk fölé továbbra is a három legfontosabb dolog. De vajon huszonöt év múlva hogy fogjuk megoldani az alapvető szükségletek kielégítését 9 milliárd ember számára, ha sokak közben nem is érik be ennyivel?

Bizonyos változásokat már a saját bőrünkön érzünk. Az elmúlt évek felborult időjárása egyre nehezebbé teszi az élelmiszer-előállítást, a kenyér, a gyümölcsök és zöldségek ára az egekben, enni pedig muszáj. A csökkenő erdőségek következtében egyre drágább a faanyag, holott valamiből össze kell ácsolni a tetőt a házunkon. A vizet mifelénk még éppen nem kapcsolták ki, de egyes országokban már korlátozzák a fogyasztást.

Miképpen hat mindez a társadalmunkra?

A klímaváltozásnak leginkább kitett, sérülékeny emberek kerülnek egyre nehezebb helyzetbe. Számukra lesz a legnehezebb alkalmazkodni a hirtelen környezeti változásokhoz, például a hőmérsékletingadozás miatt ruhákat vásárolni vagy hűtési/fűtési rendszereket kialakítani annak érdekében, hogy élhető legyen a lakásuk. 

A lakosság javarésze küzd majd az alapvető szükségleteinek kielégítéséért, hiszen a dráguló élelmiszer- és energiaárak miatt többre nem futja majd, egy szűk réteg pedig továbbra is él, mint hal a vízben – bár, a jelek szerint ők is rá lesznek kényszerülve némi szolidaritásra. Egyszerűen fogalmazva, még többet kell majd küzdeni az ételért és lakhatásért, mint most, így a társadalom egészen nagy szelete válhat „szegénnyé.”

Ezzel párhuzamosan minden embert érint majd a környezetváltozás egészségügyi vonzata; leginkább az idősebbeket, illetve a gyerekeket, fejlődésben lévő szervezeteket zavarja meg egy-egy hirtelen jött válsághelyzet.

Az EU statisztikái szerint „az éghajlatváltozás elleni fellépés nélkül az EU-ban a gyermekeink életében a következőkre lehet számítani:

• 400 000 korai haláleset évente a légszennyezés miatt
• 90 000 haláleset évente a hőhullámok miatt
• 40%-kal csökken a felhasználható vízmennyiség Európa déli régióiban
• 2,2 millió embert fognak fenyegetni a tengerparti áradások minden évben
• 190 milliárd euró éves gazdasági veszteség”.

Szakértők szerint a társadalmi-gazdasági következmények között számolnunk kell a növekvő migrációval, a népességváltozással és a gazdasági profilváltással is – azok a területek, amik ma élhetőek, amiken lehet még dolgozni, a következő harminc évben jócskán megváltozhatnak.

Természetesen, léteznek olyan forgatókönyvek is, ahol a klímaváltozás okozta problémákat sokkal hatékonyabban kezeljük majd – ehhez azonban szükséges (lenne) a téma ismerete és egy általános tudatosság, vagyis a klímahelyzet tudatosítása, megismerése és lehetőségeink felmérése is.

Egy 2009-es tanulmány kiemeli: „a hosszabb vegetációs időszak és a bőségesebb csapadék fellendíti majd a mezőgazdaságot és az élelmiszer-termelést, illetve kedvező körülményeket teremt majd a magánkertek műveléséhez és más szabadtéri tevékenységekhez is”.

Egy ideális jövőben a jelenleg is divatos tanyasi önellátás feltehetően sokkal több embert fog vonzani, illetve a kisebb telkes családi házaknál is elterjedhet – jobban mondva, már most terjedőben van – az a trend, hogy atérkő és gyep helyett konyhakert legyen, tehát egyfajta fél-önellátásra törekednek majd, akik tehetik.

Jó kérdés, hogy a tehetősebb réteg miképpen áll majd a klímaváltozás okozta változásokhoz, de látva, hogy a hulladékmentes életmód az ő köreikben is hódít, feltételezhetjük, hogy sokan lesznek, akik bár pazarolhatnának, beérik majd kevesebbel is a környezettudatosság jegyében. 

Ahogy látjuk, a kocka nincs még elvetve, tulajdonképpen a szociológusok sem tudják biztosan megjósolni, milyen társadalmi folyamatok fognak lezajlani a következő száz évben, annyi a biztos, hogy a fogyatkozó erőforrások és a nehezedő élelmiszer-előállítás komoly hatással lesznek ránk.

Én személy szerint azt mondom, jobban járunk, ha már most elkezdjük felásni veteményesnek azokat a hátsó kerteket.

További források itt és itt