Mi a szösz? Well-being az iskolában? Még mit nem, wellness is lesz? – Csurgó Kriszta magatartásvezetővel beszélgettünk

Azt írod egy helyütt, „ha családokat szeretnénk gyógyítani és az önismereti útra lépésre inspirálni, több fronton kell megtennünk mindezt. Az iskolai well-being, azaz jólléti programok kiegészítik mindazt, amit otthon kap vagy épp nem kap meg egy-egy tanuló a saját önismeretének és személyiségfejlődésének kapcsán.” Mesélj, magatartásvezetőként pontosan hogyan segíted a gyerekeket?

Az iskolapszichológus, ha van ilyen az iskolában, általában már a konkrét esetekkel dolgozik. Persze nyilvánvalóan, ha van kapacitása, akkor részt vesz valamiféle prevenciót célzó programban is, de nem ez számára az elsődleges feladat. A well-being viszont pont ezt vállalja fel, olyan mikroklímát próbál létrehozni, ahol a tanulók és tanárok önazonosan képesek reggel 8-tól délután 3-ig létezni. Így tudnám felvázolni az iskolai well-beinget nagyvonalakban. Ez tehát nem egy-egy átvett modellt jelent, hiszen minden intézmény sajátos és az adott közösségre kell szabni mindazt, ami ott a dolgozók hitelességét, önazonosságát és minden résztvevő jóllétét támogatja. A mi sulink speciális abban, hogy két tantervet követ, a britet és az egyiptomit. A gyerekek többsége egyiptomi, így különösen fontos a helyi kultúrát ismerni, amikor a problémák megoldásán dolgozunk vagy bármilyen programot szeretnénk kitalálni. Egy magyar iskolában teljesen más hozzávalók kerülnek bele a well-being programba, hiszen mások lesznek a tipikusan felmerülő problémák a magatartás és a tehetségfejlesztés terén, más kreatív eszközök állnak rendelkezésre, amivel inspirálni és motiválni lehet a diákokat, megnyitni a zárkózott, de értékes tanulókat. Ismerni kell a helyi gyenge pontokat, a fejlesztésre szoruló területeket, a tanulók szociokulturális hátterét, a tanárok kihívásait.

Honnan tudjuk, hogy sikerült-e?

Ez több szinten mérhető és tapasztalható. A nyugodtabb tanóráktól kezdve a hiányzások és a magatartási problémák csökkenéséig, a szünetben felmerülő feszültségek elmaradásán át egészen a tanulási eredmények javulásáig.

Hogy néz ki a well-being a gyakorlatban?

Például úgy, hogy van nálunk egy ikerpár, akik minden egyes szünetben minden áldott nap összetűzésbe kerülnek valakivel, folyamatosan bajban vannak és szinte minden tanár panaszkodik rájuk. Ha közismert egy-egy kihívással küzdő tanuló, akkor első körben információt gyűjtök a családi hátteréről, majd a pedagógusok tapasztalatai nyomán tovább mélyítem a képet. Mivel a rajztanárokkal eleve heti szinten tartunk megbeszéléseket, megtudtam, hogy az ikrek ügyesen rajzolnak. Kitaláltuk az egyik rajztanárral, aki egyben művészeti terapeuta is, hogy kihozzuk őket egy óráról, és tartunk nekik egy foglalkozást, ahol négyesben kézműveskedünk, miközben mindketten megfigyeljük a helyzetet. Így két szemszögből is rálátunk a problémára.

Az első ilyen foglalkozás után megszűnt a szünetekben a probléma.

Azt érteni kell, hogy én minden szünetben jelen vagyok, tehát ez a kis külön foglalkozás elindított egy olyan bizalmi szálat, ami mentén beállt a kívánt hierarchia és tiszteletet kaptunk az ikrektől, cserébe a figyelmünkért, amiben ők otthon sajnos nem dúskáltak. De említhetném a veteményes kertet is, ami az ültetésnél és a szüretelésnél sokkal tovább mutat, hiszen jól használható abban az esetben is, ha épp valami kreatív konzekvenciával kell előállnom adott magatartásproblémára válaszul. Ilyenkor lehet a kertet karbantartani vagy más módokon besegíteni a fenntartásába.

Mi történik, ha valaki például lóg az iskolából?

Nagyon jó példa, a gimnazistáink között akadtak, akik elkezdtek lógni órákról, egyébként mindenféle nagyon okos kifogással. Ekkor összekötöttem két, frissen felmerült problémát: a gimisek kérdését és a túlhajszolt pre-school tanárok ügyét. Leküldtem a gyakran lógó diákokat, hogy mentorálják a legkisebbeket, olvassanak és rajzoljanak velük. Így lett egy tanórányi szünetük a tanároknak és a tinédzsereink is hasznosan töltötték el az idejüket. A kicsiknek pedig valami újdonság került a napirendjükbe. Azt már rég megtanultam, hogy

a büntetés helyett sokkal jobb módszer, ha felelősséget kell vállalniuk a tanulóknak.

Nálunk az a vezetői hozzáállás, hogy találjuk ki, miért csinálja egy tanuló, amit csinál, és kezdjünk vele valamit házon belül. Ha viszont a vezetőség úgy ítéli meg, hogy a tanulót tovább kell referálni bizonyos szakemberhez, akkor elindítjuk az ehhez tartozó procedúrát.

Fotó: Csurgó Krisztina

Hogyan néz ki egy napod az iskolában?

Mivel a magatartás száz százalékban hozzám tartozik, én vagyok a fő ügyeletes, én érkezem elsőnek az iskolába és én hagyom el utoljára az épületet. Az összes szünetben lent vagyok és figyelem a gyerekek interakcióit, azaz mindig, amikor több osztálynyi tanuló van egy helyen, nekem jelen kell lennem. Ha ugyanis történik valami, azt nekem kell adminisztrálom. Ismétlődő problémás magatartás esetén a diákok egyéni és csoportos beszélgetésre is jönnek hozzám. Volt, hogy öt-hat lány hónapokon át nem jött ki egymással ugyanabban az osztályban. Ilyenkor addig beszélgetünk, agyalunk és meetingelünk, amíg nem találunk megoldást. Ha kell, a szülőket is bevonjuk. Ezekre én mind időt és energiát fordítok, nem maradhat úgy osztály, hogy lappangó, mérgező hangulat legyen, hiszen

egy stresszes környezetben nem lehet tanulni és létezni,

nem lehetséges jól működő csoportokat létrehozni. Nekem ezeket a kisebb-nagyobb konfliktusokat ki kell fürkésznem, ha piszkálódások vannak jelen, utána kell járnom, hogy mennyire mély és elmérgesedett a konfliktus. Emiatt mindennap beköszönök az osztályokba, beülök egy-egy órára ha időm engedi, és gyakran beszélek a tanárokkal. A jó közösségi élet egyébként már önmagában prevenció számos magatartásprobléma kapcsán. Mi ebben hiszünk és ezt próbáljuk megteremteni. Nálunk a másodikos együtt játszik a hatodikossal, nincs kirekesztés. Nincsenek klikkek sem, ha van, azzal kezdenem kell valamit. Egy egészséges és baráti mikroklímát igyekszünk megteremteni az iskolában, aminek része az olyan apró történés is, mint az iskola dalának közös éneklése reggelente, játékok a szünetben, például lehet kártyázni, pingpongozni, csocsózni vagy sakkozni, nyitott ajtó várja az irodámba mind a dolgozókat, mind a tanulókat.

Esetleg a tantervben is vannak prevenciós elemek?

Igen, az állampolgársági (citizenship) ismeretek néven futó tanóra nagy százalékban érzelmi intelligencia fejlesztés. A brit tantervben ez adott, de nálunk a Közel-keletre szabott verzió fut, tehát például a gender kérdés nem része a tananyagnak, ahogy a szexualitás, az alkohol és a drog kérdés sem. De pszichológiai alapismereteket fed le egy-egy tanóra, rekreációs ismeretekkel megtoldva, mint például relaxációs módszerek fáradtság esetén, határállítás, az erről való kommunikáció, dühkezelés. Ezt a tanórát én tartom heti egyszer a 3, 4, 5. osztályban.

Mik a legtipikusabb problémák az iskolátokban?

Általános iskolás fiúknál az agresszió, lányok esetében az ego harcok, a tinik pedig váratlannál váratlanabb dolgokkal rukkolnak elő, az ő szüleikkel sok találkozóm van, mert általában együtt szoktuk kigondolni a stratégiát.

A szülőket mennyire vonjátok be a programba?

Attól függ. Van, hogy többet ártana, mint használna, például egy bántalmazó háttér esetén a személyiség nem fog készen állni egy sokkal nagyobb perspektíva befogadására. Ám számos nyitott és támogató családdal van dolgom és külön öröm, amikor közösen találunk megoldásokat.

A veréssel nevelés mennyire mindennapos Egyiptomban?

Azt érteni kell, hogy nem a nyugati mércével mérjük az eltérő kultúrákat, nem a nyugati értékrend lesz a jó sorvezető, ha szeretnénk megérteni a helyi szubkultúrákat. Valóban gyakori a fizikai bántalmazás. Úgy mondanám, nem extrém eset. De az egész társadalom szerkezete, a család e szerkezetben elfoglalt pozíciója és a családok hierarchiája is abszolút más, mint nyugaton. Iskolaként mi azt tehetjük, hogy alternatívát mutatunk arra, hogyan lehetséges másképp kommunikálni, másképp megoldani problémákat, feloldani konfliktusokat. A cél az, hogy reggel 8-tól délután 3-ig olyan szabályrendszerben legyenek a gyerekek, amiben egészségesen és önazonosan lehet működni. Idővel pontosan értik, melyik mikrovilág az, amelyikben hosszú távon szeretnének létezni.

Mi volt az eddigi legemlékezetesebb eseted és hogyan oldottad meg?

Egy gimnazista fiú iskola után, bedobott egy petárdát a kisebbek közé. Ez az a fokozatú magatartási probléma, hogy azonnal be kell vonjam a menedzsment megfelelő tagját, aki akkoriban egy brit kolléga volt, több mint huszonöt éves pedagógusi pályával a háta mögött. Mindig is biztonságot adott nekem az ő rutinja és a határozottsága, mégis ebben az esetben nem jutott a fiúval semmire. Kiderült ugyanis, hogy miközben négyszemközt beszélt a tanulóval csupa, otthon működő pszichológiai nyomásgyakorlásra használatos módszert vetett be. Ezek ebben a kultúrában pedig egyáltalán nem hatnak. Aztán az én „kihallgatásom” alkalmával minden olyan gyenge pontra játszást végigvettem, amiről tudtam, hogy egy 16 éves egyiptomi fiúnál benyomja azokat a bizonyos gombokat. És valóban sikerrel is jártam, egyből kiderült. hogyan jutott be az iskolába öngyújtóval és petárdával, kik működtek még közre, stb. Akkor döbbentem rá igazán, hogy mekkora értéket képvisel a helyi kultúra ismerete. Másrészről az, hogy nyugati nő vagyok, hasznos a tinédzser lányok esetében, akik sok olyan információt osztanak meg velem, amit másnak nem adnak át.

Azt is írtad: „Ha az oktatási intézmények felvállalják a nevelés aspektusát és felelősséget vállalnak a gyermekek testi, mentális és érzelmi jóllétéért, akkor lesz esélyünk egészségesebb társadalmakat építeni.” Szerinted van kapacitása erre az oktatási intézménynek?

Ez lenne eleve az iskolák szerepe. Egy szép és rendezett valóságban. Piciben, apró lépésekkel indultunk mi is és ma is azzal főzünk, amink van. Tapogatóztunk well-being terén, és mára kiforrta magát, hogyan tudjuk a mi intézményünkben, a számunkra rendelkezésre álló emberekkel és eszközökkel megoldani a kérdést. De azt gondolom,

az is well-being, ha egy olyan osztályfőnöke lehet az embernek, aki értőn figyeli a tanulóit és a megfelelő pillanatban a megfelelő támogatást képes nyújtani.

Számomra, problémás tanulóként ez jelentette a fogódzót, amikor annyira el voltam veszve, hogy nem láttam a jövőt. A mai napig emlékszem, milyen mondatok mentettek meg, és arra is, milyen más mondatok romboltak olyan tanárok szájából, akik nem vették a fáradtságot ahhoz, hogy a teljes képet lássák velem kapcsolatban.

A vallás mem játszik mindebben szerepet?

De, nagyon fontos pillére a weel-beingnek a spirituális élet. Nálunk mindenki jön valamiféle spirituális nézettel, és emiatt nem ritka, hogy a gyerekek kérdezgetnek Istenről, beszélgetünk velük a létezés nagy kérdéseiről. Nagyon fontos kérdés Egyiptomban a spiritualitás, hiszen szerves része  a mindennapoknak és a gyerekek fogalomtárában is abszolút jelen van Isten. Vannak nézeteik és véleményük a témáról.

Miben látod a téma fontosságát?

Abban, hogy az ember el tudja magát helyezni nemcsak a családjában, ami nem biztos, hogy a legharmonikusabb hely, hanem egyel kijjebb is, egy sokkal nagyobb képet tekintve is érti, miért van itt a földön, mi az ő feladata, és ez ad egy plusz fogódzkodót. Azokban a társadalmakban, ahol ez a fogódzkodó nincs meg, ahol Isten kimarad az egyenletből, szerintem minden sokkal nehezebb és küzdelmesebb. Úgyhogy a spirituális élet egy nagyon erős pillére a prevenciónak és ezáltal a well-beingnek. Személyiségfejlődés nem létezik spirituális, belső út nélkül és a belső úton megreked az, aki stagnál a személyiségfejlődésben. Az ember legvégül egy kozmikus lény, akinek meg kell találnia és élővé tennie a forrással való kapcsolatát.

Mi az iskola szerepe ma szerinted a 21. századi gyerekek „tech-alapú” életében?

Az eredendő értékek megismertetése hihetetlenül fontos. Hiszen adott egy naprendszer, abban a Föld nevű bolygó, azon pedig az ember nevű lény. A kozmoszban márpedig rend van és ennek a rendnek vannak szabályai. Megváltozhatatlan, állandó, örökérvényű szabályai. Ha ma ezt egy fiatal érti és képes felfogni, milyen potenciál van az önismeretben és a befelé mélyülésben, akkor szilárd egyéniséggel mehet ki az életbe, ahol már egyedül is boldogulni fog. A tech készségeket meg lehet tanulni és láthatóan egész gyorsan alkalmazkodik az emberiség. Az iskoláknak valahogy ügyesen kellene egyensúlyoznia az ember és a techológia dimenziói között.