Kezet fognunk nem szabad, de kezet nyújtanunk igen

Szocio

Kezet fognunk nem szabad, de kezet nyújtanunk igen

E cikk írója is szenvedélyesen keresi a válság „hasznát”, abban a reményben, hogy a járványon véges határidőn belül túl leszünk. És aztán egy kicsit más lehet a világ. Ha csak apróságokban is.

A járvány időszakában mindig reménykeltő emberi hangot hallani. Szerencsére rengeteg példát látni erre a médiában, a közösségi hálón vagy a baráti beszélgetésekben. Körvonalazódik egy közösségi vélemény, miszerint a járvánnyal történő szembenézés megszokott életvitelünk átértékelésére, kritikájára is késztet bennünket. És ez a szembenézés rengeteg pozitív fejleményt hozhat. E cikk írója is szenvedélyesen keresi a válság „hasznát”, abban a reményben, hogy a járványon véges határidőn belül túl leszünk. És aztán egy kicsit más lehet a világ. Ha csak apróságokban is.

Az emberek egy megszokott hétköznap millió dolog után érdeklődnek, ki-ki világnézete, fantáziája, pillanatnyi hangulata vagy céljai szerint. Milliónyi cikk, vélemény, kritika, hozzászólás jelenik meg, hogy kiszolgálja ezt az érdeklődést, és kiérdemelje a figyelmet. Egy erős napon lesznek ezek között alapos kutatásokra épülő írások és légből kapott kacsák; érett, bölcs szavak és provokációnak ható, felelőtlen trollkodás; segítő szándék és önző, magamutogató tartalom; igazság és hazugság. Bármelyikünk választhat, hogy melyiknek szavaz bizalmat.

A járvány azonban megváltoztatta ezt a szokásunkat. Most egy témára figyelünk – millióféleképpen.

És itt máris kínálkozik egy remek lehetőség számunkra. Megtörténhet, hogy a botcsinálta, önjelölt szerzők „elszállt” irományaikkal és véleményeikkel végre az olvasók elsöprő része előtt válnak meztelenné. És ezt a tapasztalatot elmenthetjük a járvány utáni időkre is.

A járvánnyal kapcsolatban számtalan okos tanáccsal és következtetéssel találkoztam a baráti beszélgetésekben, és rengeteg bölcs, felelősséggel megírt, joggal aggódó cikk jelent meg. És legalább annyi komplett hülyeség is.

„Megtudhattuk”, hogy az influenza több áldozatot szed, szóval amiatt kellene inkább izgulnunk, hogy a járvány felhasználásával Orbán Viktor statáriumot hirdetett, így végre valódi diktátornak érezheti magát, hogy a járványnak akkor lesz vége, ha 60-70 százalékunk megbetegszik és ezzel védettséget szerzünk; hogy eljött a polgári engedetlenség pillanata, hogy Budapestet lezárta az operatív törzs stb.

Ezekben a napokban az emberek sokkal többet foglalkoznak a járvánnyal kapcsolatos részletekkel, mint bármi mással. Az információk lényegi részét nagy valószínűséggel mindenki ismeri.

Ez nem a tömegkommunikáció szokásos arénája, ahol a zajban sok minden elhangozhat.

Az emberek elsöprő többsége megértette, hogy a fegyelem és felelősség kiemelten fontos ezekben az időkben. Ezzel a beállítottsággal érzékenyebben figyelhetjük meg a kattintás-vadász troll-taktikák burjánzását a médiában vagy a közösségi hálón.

Ezekben a napokban lényegtelen a politikai beállítottságunk. Hogy utáljuk -e a szomszédot vagy sem. Hogy ki sértett vérig a minap. Hogy esküdt ellenségei vagyunk -e az establishmentnek. Hogy melyik végén kell feltörni a tojást. Lényegtelenné válnak személyes nyűgjeink, apró csatározásaink. Most nem ennek van itt az ideje. Majd folytatjuk – remélhetőleg máshogy.

Most törődjünk a családunkkal, a szeretteinkkel, működjünk együtt mindenkivel, aki segíteni akar, és nagyon vigyázzunk a másik emberre. Szeretném kifejezni a hálámat minden honfitársunknak, akik már a veszélyhelyzet kihirdetése előtt önként vállalták a karantént, mert úgy érezték, hogy esetleg hordozókká válhattak.

Az ékverőket, trollokat és szenzációhajhászokat pedig udvariasan kérjük meg, hogy álljanak egy kicsit félre – azaz ne figyeljünk rájuk.

Ez nem az ő pillanatuk. Majd folytatják ők is – ha kijutnak a karanténból.

Álljunk meg egy percre, mérlegeljünk, tekintsünk körbe. A szokásosnál is megfontoltabban gondoljuk végig döntéseinket, véleményünket. És aztán beszéljünk egymással, kommunikáljunk! Abszurd fordulattal: élvezzük ezt a pillanatot, amikor tudnunk kell beszélni egymással.

A drámatörténet egyik leghíresebb példájában Lear király szeme akkor „nyílik fel”, amikor megvakul. Nekünk most kezet fognunk nem szabad. Akkor…

További cikkek a témában:

EZT TEGYÜK A LELKI EGÉSZSÉGÜNK ÉRDEKÉBEN A JÁRVÁNY IDEJÉN!

RÉGI IGAZSÁGOK ADNAK MEGOLDÁST AZ ÚJ PROBLÉMÁKRA? – IGAZODÁSI PONTOK KORONAVÍRUS IDEJÉN (IS)

HIHETETLEN KÉPEKEN ÉS VIDEÓKON A KORONAVÍRUS PUSZTÍTÁSA

 

 
X
Már követem az oldalt