„Ha gyermekről van szó, egyszerűen nem adhatjuk fel” – Interjúnk egy vérbeli segítővel

Ahogy felveszi a telefont, egyfajta derű sugárzik a hangjából, olyan szövege van, hogy szinte mindig megnevettet, és közben érződik, milyen elkötelezett a munkája, a családja és a körülötte élő emberek iránt. Ákos már középiskolásként érezte a késztetést, hogy segítsen a rászorulóknak. „Ekkor csatlakoztam a LIONS mozgalom ifjúsági klubjához, a LEO-hoz, ahol a pécsi Megye utcai otthon kis lakóival foglalkoztunk. Ha kellett, korrepetáltuk őket, filmvetítést szerveztünk nekik, drávai hajókirándulásra mentünk velük.”

Ezt követően elvégezte a jogi egyetemet, majd néhány évig a villányi gyámhivatalban dolgozott, de valahogy nem találta a helyét. Váltott hát, így 2013 óta vezeti a Pécs-Normandia Lions Club által fenntartott LIONS Házat. A szervezet mögött huszonöt önkéntes áll, akik szabadidejüket áldozzák azért, hogy segítsenek. Ákosnak sok dolga van, hiszen a házban van egy szülőszállás, egy napközi, és termek, amelyeket kiadásra szánnak, az ebből befolyó pénz pedig segíti a többi tevékenységet.

„Beteg gyermekek szüleinek biztosítunk ingyen szállást már 1994 óta, évente átlagosan kétszáz család érkezik és négyezer ötszáz éjszakát töltenek nálunk. A kórházon keresztül bárki bejelentkezhet hozzánk; ha például egy nagykanizsai gyermek Kaposvárra kerül fejfájással, onnét ideküldik a pécsi onkológiára, ahol esetleg kiderül, hogy daganatos beteg, akkor a szülő hatalmas sokkhatáson megy keresztül, el sem tudom képzelni, mit élhet át. Aztán a sok-sok kérdés után egyszer csak felmerül, hogy a gyerekét nem hagyhatja magára arra az időre, amíg a kezelés zajlik, de hol tud megszállni? És ilyenkor jövünk a képbe mi.

Az onkológiai osztály főnővére átadja a szülőszállás egyik kulcsát, itt teljesen ingyenesen lakhatnak a szülők, amíg a kezelés zajlik. Ez a szállás mindössze ötszáz méterre van a klinikától, így könnyen idetalálnak. Sokszor én is találkozom velük, és ha kell, segítek, amiben csak tudok. De fontosnak tartom elmondani: ha a kilencvenes években a klub alapító tagjainak nincs meg az a bátorságuk és cselekvési erejük, hogy felvállaljanak a semmiből egy ilyen horderejű feladatot, és a később csatlakozó társaikban nincs meg az az elköteleződés, hogy a szabadidejük egy meghatározó részét a szülőszállás működtetésére és annak fejlesztésére áldozzák, akkor ez az intézmény ma nem létezne.”

Erre a tevékenységre a szervezet nyolc éve állami normatívát kap, amiből nagyjából képesek biztosítani a szállást. A napi háromszori étkezést a klinika adja, közösen menedzselik a nyilvántartásokat, a takarítást és karbantartást pedig az egyesület dolgozói végzik. „Sokat dolgozunk, de lelkileg is sokat kapunk vissza. Néha az a legnagyobb problémánk, hogy milyen új telefont vegyünk, de itt beszélgettem egyszer egy olyan szülővel, akinek a gyermeke már tíz agyi műtéten esett át. Megkérdeztem, hogyan lehetséges mindezt elviselni? Azt felelte, amilyen terhet rámér Isten az emberre, azt méltósággal kell hordozni. Azért ez helyrerántja az ember értékrendjét.”

Másik tevékenységük a LIONS alternatív napközi, lényegében egy leckeíró műhely, aminek deklarált célja az általános iskolai lemorzsolódás megelőzése. A gyermekek nagyrészt a pécsi családsegítő- és gyermekjóléti szolgálat közvetítésével kerülnek ide. Ákos azt mondja, muszáj odafigyelni ezeknek a gyerekeknek a megfelelő motivációjára, hiszen ha nem végzik el a nyolc osztályt, rettenetesen beszűkülnek a lehetőségeik, még egy jogosítványt sem szerezhetnek, és beszorulhatnak a fekete és szürke gazdaság közé. Szerencsére sikertörténetek szép számmal akadnak.

„Van egy pótvizsga felkészítő programunk, melynek során huszonöt-harminc gyereket ingyenesen készítünk fel a pótvizsgára. A Pécsi Tudományegyetemmel kötöttünk egy szerződést, amelynek keretében tanárszakos egyetemisták érkeznek hozzánk gyakorlatra. Volt egy pótvizsgázó lány, akit az egyik hallgató minden nap reggelivel várt, odafigyelt rá, a tananyag mellett a kisiskolás kibeszélhette a gondjait is. Ez a kitartó, folyamatos törődés, érdeklődés és mosoly egyszer csak áttörést hozott. Az öt tárgyból is osztályozóvizsgázó kislány mindenből átment. Ebből is az a tanulság, hogy ha gyermekről van szó, egyszerűen nem adhatjuk fel, mert nem tudjuk, hol van az a pont, amikor átfordul bennük valami.”

Ákos egyébként ha kell, maga is beáll korrepetálni, amikor éppen nincs kéznél egy hallgató sem,– és a munkatársak nem érnek rá. „Azt szoktam mondani, hogy olyan jogász-szociológus-etika-társadalomismeret tanár vagyok, aki heti tizenkét órában matek-fizika-kémiát tanít.”

Ákos számára a család az első. Feleségével három kisgyermeket nevelnek, akik hat-, öt- és háromévesek. Azt mondja, itt is van még mit tanulnia. „Főként most a Covid idején, hogy folyamatosan együtt vagyunk, egy-egy nehezebb napon úgy érzem, jó lenne túllenni az éjszakánkénti háromszori felkelésen, a folyamatosan ismétlődő feladatokon, mert ezek időnként nehezek. De ha úgy állok hozzá, hogy túl akarok lenni rajta, akkor elmulasztom az igazi értéket, és átmenetek sorozatává válik az életem. Folyamatosan tanulom a tudatos jelenlétet a családban és a munkában egyaránt.”

Ákos korábban kosárlabdázott, ahol számos sérülést begyűjtött, így ma már csak a tévében szurkol kedvenc NBA játékosának, Stephen Currynek. Kosárlabdakártya-gyűjteménye korábban 12000 darabos volt, mára 7000 kartonkártyája van, ami főként a gyűjtők számára mond valamit. „A feleségem szerint csak egy kartonlap, persze ez nem így van (nevet). Mindegyiken ott van egy mérkőzés egy-egy fontos mozzanata, egy statisztika, van amelyikbe beleszőnek egy mezdarabot, és rajta van, hogy melyik meccsen viselte a játékos. Ha esetleg alá is írta, vagy sorszámozott, akkor különösen értékes.”

Ákos azt mondja, így kerek az élete, ha nyerne a lottón, akkor is ugyanezt csinálná. Nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy ilyen családja és ilyen hivatása van, hogy fantasztikus emberek veszik körül, és hogy nap mint nap olyan dolgokkal foglalkozhat, amelyek talán kicsit jobbá teszik a világot. Igyekszik fejleszteni magát és mindent egy fokkal jobban csinálni, mint az előző nap.