Ezeket a süteményeket az elfogadás tartja össze – nehézsorsú asszonyok műhelyében jártunk

A hátrányos helyzetű családokat és közösségeket rendszerint a települések külterületein, szélein képzeljük el, és gyakran valóban ott is találjuk őket, így nem sokat láthatunk mindennapi életükből, küzdelmeikből. Többek között ezért is olyan nehéz leküzdenünk a sztereotípiákat, amelyekkel valójában mások hátrányos helyzetét erősítjük. Természetesen mindkét félnek van tennivalója, hogy változzon a helyzet: a hátrányból indulóknak nagyon kell kapaszkodniuk, hogy leküzdjék restanciáikat, nekünk pedig nagyon figyelmeseknek kell lennünk, hogy észrevegyük és támogassuk őket, amikor éppen saját sorsukon próbálnak fordítani.

A monori Tabánban lévő szegregátum nem szokványos romatelep.

Az itt élő emberek a városszövetbe ágyazva, gyakorlatilag egy útkereszteződés köré épült házakban alkotnak kis közösséget. A 130-140 családban, mely összességében nagyjából 520 lelket számlál, majdnem fele arányban 18 év alatti fiatalok és gyermekek élnek, mintegy 250-en, míg 60 év fölöttiek nagyon kevesen, 15 fő körüli létszámban.

A Máltai Szeretetszolgálat tizennégy éve dolgozik ebben a monori közösségben, hogy az életkezdettől az oktatáson át a munkahelyteremtésig és a teljeskörű szociális támogatásig reális alternatívákat nyújtson az itt élők számára. A legkisebbek számára Biztos Kezdet Gyerekházat hoztak létre, ahol a megszületett apróságokkal és szüleikkel hároméves korukig foglalkoznak, a nagyobb gyerekeket pedig tanodában segítik a tanulásban. Emellett sportprogram keretében kínálnak kitörési lehetőséget a fociszerető gyerekeknek, valamint zenei tehetséggondozó programban tanítják hegedülni, csellózni, gitározni a fiatalokat.

„Ezek a programok főként a gyermekeket célozzák, de próbáltunk nyitni a felnőtt korosztály felé is úgy, hogy olyan tevékenységgel segítsük őket, amire ott, helyben igény van. Nem előre kitalált, sztenderd megoldásokban gondolkodunk, hanem a helyiekkel közösen találjuk ki, mire van szükség. Mivel már itt dolgoztunk jó pár éve, láttuk, hogy

a nőknek, a kisgyermekes anyáknak és az idősebbeknek is nagyon nehéz utat találni a munka világába.

A sütöde megoldást jelentett, itt tudnak helyben dolgozni” – mondja Deákné Juhász Katalin, a program vezetője.

Így lehet, hogy az Elfogadás Sütödében az asszonyok évek óta olyan süteményeket készítenek, amiből nemcsak a közösség, de a vásárlók is profitálnak.

Fotó: Elfogadás Sütöde / Mazzag Izabella 

Az Elfogadás Sütöde mint munkahely

Munkalehetőségek szempontjából 2016 körül kezdett el bővülni Monoron és környékén a kínálat: egyre több ipari létesítmény, gyár és egyéb vállalkozás működik, jelentős munkaerő-felvételi kapacitással, így sokan oda is elmehetnek dolgozni, a nők közül is. A férfiak nagy része az építőiparban talált munkát, a nők viszont nehezebben érvényesülnek, nekik leginkább helyben kell munkahelyet szerezniük, hogy a gyerekeket és a háztartást is el tudják látni. 

A sütöde személyzete nem állandó, olykor cserélődnek a munkatársak: van, aki itt kezdi, majd talál más, jövedelmezőbb munkalehetőséget, és továbbáll. Olyan is van, aki itt ismerkedik először a munka világával.

„Sokan büszkék rá, hogy itt dolgoztak, akár átmenetileg is.

Van, akinek harmincöt évesen ez az első munkahelye, előtte nem volt lehetősége dolgozni, mert jöttek a gyerekek, és helyben nem talált állást. Jó érzés, hogy már a városban is ismerik őket, előfordult, hogy megállítottak az utcán, mondván, hogy az egyik lányt, aki nálunk dolgozott, régen látták már a piacon, mi van vele. Ez mind megerősítés számukra és számunkra is, hogy érdemes csinálni” – mondja Deákné Juhász Katalin, a programvezető.

„Négy éve vagyok itt, és nagyon szeretem. Azelőtt több helyen is dolgoztam, de sehol nem volt ehhez fogható családias közeg. Korábban olyan is előfordult, hogy sírva mentem haza a munkából, bár soha nem a munka volt nehéz, inkább az emberek és a főnök. Itt azt érzem, hogy százszázalékosan megbíznak bennem, megbecsülnek. Katika ideadja a listát, megmondja, mikorra kell elkészíteni a süteményeket, és mi megcsináljuk. Nem ül a nyakunkon, hogy ellenőrizgessen, teljesen önállóan tudunk dolgozni. Nagyon szeretem ezt a helyet” – meséli Újvári Jánosné Kati néni, a sütöde egyik legrégebbi dolgozója.

Az Elfogadás Sütöde egyesületi formában működik, és minthogy valódi fogyasztói igényeket elégít ki, az itt megszerzett jövedelem is a forgalomtól függ. „Nálunk közfoglalkoztatásban dolgoznak az asszonyok, és bevételből részesülnek, attól függően, hogy mikor mennyi az eladás. Az ünnepi időszakok például mindig erősebbek, olyankor többet tudnak keresni. Bárhogy is áll a helyzet, meg szoktuk beszélni, mennyi a bevétel és mennyivel tudnak részesülni ebből. Nemrég előállt az a helyzet, hogy a dolgozók szerint szükség volt egy nagyobb dagasztógépre, ami egy nagy kiadás, több mint négyszázezer forint. A megoldás az lett, hogy kicsivel kevesebb részesedést kaptak, mi pedig beszereztük a dagasztót, hogy könnyebb legyen a munka – a közös döntéshozatal ezekben a helyzetekben is jól működik” – magyarázza Deákné Juhász Katalin.

Piac és rendelés, avagy a hírnév ereje

A monori piacon ma már jól ismerik az Elfogadás Sütöde termékeit, de több helybéli vállalkozás, és persze a gyarapodó megrendelői kör is szereti a nagymamáink házi süteményeit idéző finomságokat. A nagyszerű vállalkozásban mégis a forgalmazás bizonyult a legerősebb kihívásnak.

A legelején nagyon féltek az asszonyok az értékesítéstől, 

tartottak tőle, hogy tőlük, cigányoktól senki nem akar vásárolni. 

Aztán szépen lassan, ahogy a sikerek érkeztek, egyre bátrabban álltak ki a piacra maguk is. Amikor egy-két ismertebb ember a városból megállt és vásárolt tőlük, megtört a jég, az emberek bizalmat szavaztak a termékeknek. Utána már könnyebb volt, hiszen ezek a sütemények igazán jók, ráadásul házias ízvilágot képviselnek.

A tanoda melletti cukrászüzemben sokféle sütemény készül, legtöbbjük saját recept alapján. Joli néni és Kati néni tapasztalt háziasszonyok, az otthon ízvilágát alkotják újra nap mint nap, és láss csodát: az utolsó morzsáig elfogy minden sütemény. Amit nem tudnak eladni a piacon, azt a tanodába járó gyermekek majszolják el délután – így mindenki jól jár. Helyben is sokan ismerik már a sütödét, de mint Joli néni elmeséli, pont egy hete éppen Szlovákiából érkeztek vásárlók. „Fönt vagyunk a neten, és ott látták, hallották, hogy nagyon finomakat sütünk, és eljöttek megkóstolni. Most úgy néz ki, nagyobb mennyiségben rendelnek majd tőlünk” – újságolja boldogan Joli néni.

A sütemények piacán igazán nagy a konkurencia, nem könnyű érvényesülni. Az Elfogadás Sütöde termékeinek másik titka – amellett, hogy mindenki a szívét-lelkét belesüti ezekbe a finomságokba –, hogy csak természetes alapanyagokból készült, tartósítószer-mentes termékeket állítanak elő. A mai világban hatalmas értéknek számít a megbízható minőség, így nem csoda, hogy ami innen kikerül, nemcsak eladja magát, de annak híre is megy.

„Én leginkább fejből sütök, minden receptet tudok kívülről, csak az újakat nézem meg. Naponta akár negyven kilónyit is megsütünk, attól függ, mi a rendelés. Például holnaptól iszonyat mennyiséget kell megint sütnünk: nyolc kiló csokis pöfeteget, nyolc kiló kókuszosat, négy kiló zabosat, négy kiló levendulásat – ez sok időbe telik” – mondja Joli néni. 

Amikor azt próbáltam megtudakolni az asszonyoktól, mit szeretnek sütni a legjobban, nem is értették a kérdést. Egyöntetű válaszuk az volt, hogy „egyszerűen sütni szeretünk, mindent szívesen sütünk”. Újvári Kati néni azt is elmondta, mennyire: 

„Amikor elkezdek sütni, megszűnik körülöttem a világ, nem is tudom, mi történik körülöttem.”

Persze a készítendő mennyiség nagy odafigyelést is igényel, hiszen egyetlen kimaradt összetevő vagy az elvétett arányok az egész adagot tönkretehetik, de erre még nem volt példa a négy év alatt. 

Fotó: Elfogadás Sütöde

Bár a tapasztaltabb asszonyoknak minden a kisujjukban van, mégiscsak van némi spontán „szakosodás” a cukrászműhelyben. „Jolinak a zserbója nagyon finom, de a linzere is világszám: azon el vagyok ájulva, mikor megkóstolom, mindig. Nagyon tudnak a lányok! Én a sajtos pogácsában vagyok ott és a mézeslapokat csak én tudom készíteni” – árulja el Kati néni a sütöde kulisszatitkait.

A fiatalabbak fokozatosan tanulnak bele a szakmába. Cukrászsegéd-képzést is szerveztek az itt dolgozó fiataloknak: két kisgyermekes anyuka így tanulta meg az alapokat, helyben. A jelenleg négy fővel üzemelő sütöde a forgalmasabb időszakokban több fiatalasszony számára is tud munkát biztosítani, mindig a rendeléstől függ, hány alkalmi munkást lehet behívni. Szívesen jönnek, akár helyettesíteni is, és nem elsősorban a pénzért: a sütöde a helyi közösség életében is változást hozott, érezhetően erősödött az összetartás, az egymásra figyelés. Lehet, hogy nem is a sütemények az Elfogadás Sütöde legértékesebb termékei?

Nyitókép: Elfogadás Sütöde