K. Tengeri Dalma | újságíró, közgazdász

A kisgyerekek imádják a mászókát, a hintát, a libikókát. Előszeretettel csúsznak-másznak, pörögnek, forognak mindenen és mindenütt, már ha hagyjuk őket. Nem véletlen, hogy ezeket a mozgásformákat élvezik a legjobban: ösztönösen tudják, hogy az idegrendszerük egészséges fejlődéséhez erre van szükségük. Azt gondolnánk, hogy egy bizonyos életkor felett kinövünk a mászókázásból, ami valójában óriási tévedés: ha nem is mászókán, de az egyensúlyi gyakorlatokra minden korosztálynak szüksége van.

Nem mindig jön ki úgy a lépés, hogy legyen időnk az edzésre. Az is lehet, hogy egészségügyi oka van, amiért nem végezhetünk megterhelő fizikai aktivitást. A University of Sydney új kutatása szerint napi három-négy, egyperces, intenzív aktivitás is nagymértékben csökkentheti az idő előtti halálozás kockázatát, különösen a szív- és érrendszeri megbetegedések esetében.

A hosszútávfutás egy külön műfaj, aki eljut erre a szintre, igazi mélységeket és magasságokat tapasztalhat meg a futással töltött hosszú órák alatt. Minél hosszabb a táv, annál több probléma merülhet fel, amelyeket meg kell oldani a továbbhaladás érdekében. Vajon miben mások a hosszútávfutók, milyen emberré válnak és miért jó nekünk, ha állóképességi futással is foglalkozunk?

Itt, Törökországban nem múlik el úgy nap egy átlagos helyi életében, hogy ne inna meg egy-két pohárka teát. Még nyáron is, a legnagyobb melegben. A tea szerves része a kultúrának, a vendéglátásnak, fontos társadalmi összetartó erő, hisz a tea mindig jó apropó, hogy el lehessen valakivel tölteni egy kis időt. Nem véletlen, hogy Törökország teafogyasztó nagyhatalomnak számít.

Őrületes futóteljesítményeket gyűjt egy oldal, ahol a teljesítmény nem abban rejlik, hogy az emberek mennyit futnak le egyszerre vagy mennyire gyorsak. Inkább abban, hogy minden áldott nap kimennek, és futnak minimum egy mérföldet. A listavezetők több mint 50 éve, megszakítás nélkül kocognak esőben, hóban, szélben, még betegség alatt is.

Bár Törökországban hivatalosan nem ünneplik a karácsonyt, a nagyobb városok egy része mégis ünnepi díszbe borul az év vége közeledtével. Fényfüzérek villognak az üzletekben, és sok helyen feldíszített fenyőfával, hóemberrel, Mikulással is lehet találkozni. Ráadásul ilyenkor minden butikban előtérbe kerülnek a piros fehérneműk, ugyanis egyre jobban terjed a szokás, miszerint Szilveszter éjjelén ezt kell viselni: akkor szerencsés lesz az új év.