„Mint a középkorban” – olvasom a közösségi médiában a hozzászólást. A komment egy öntisztuló hajról szóló poszt alatt virított. Vajon a kommentelő arra gondolt, hogy milyen jó, vannak, akik visszatérnek a nagyanyáink idejére jellemző természetességhez, vagy éppen ellenkezőleg, mennyire igénytelen, ha valaki nem mos hajat?

Egyre gyakrabban hívják fel a figyelmünket arra, hogy a folyamatos ülőmunka rengeteg veszélyt rejt, pláne, ha nem végzünk rendszeresen testmozgást. De mit tehetek, ha az irodai székhez vagyok láncolva, ha sokakhoz hasonlóan utaznom kell nap mint nap, és este bizony ülve nézem a TV-t? Hogyan lehet ezen változtatni? Utánajártam!

Soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a reggeliknek egészen addig, amíg Törökországba nem költöztem. Itt ugyanis a közösségi eseménynek számító hétvégi reggelizés nemcsak arra tanított meg, hogyan lehet ráérősen gyűjteni a kulináris élményeket, de arra is, hogyan legyek jelen a pillanatban.

Aki felnőtt fejjel kezdett futni, biztosan emlékszik még rá, hogy miért húzott először sportcipőt, és hogyan kocogta le az első néhány száz métert. Valami miatt elkezdjük, és valami miatt rákattanunk. Ha eljutsz oda is, hogy megérkezik a flow, és megtapasztalod a függőséget okozó gyönyört, a futók gyönyörét, biztosan nincs megállás.