Kelet és nyugat találkozása, az Európát és Ázsiát összekötő híd, amely fizikai értelemben is létezik, és nagy élmény átkelni rajta Isztambulban. Az ország elhelyezkedéséből és méreteiből adódóan mindenki, de tényleg mindenki megtalálhatja a neki való nyaralási célpontot.
Mint a mesében: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kalandor, aki fogta magát, és egy 11 hónapos túra keretében biciklivel járta végig Kőrösi Csoma Sándor útját egészen Indiáig. Az út során börtönbe került, és kórházban dekkolt, míg végül a kalandokkal teli, drámai utazás végén álruhában sikerült eljutnia a nyelvtudós sírjához. Hősünk már ekkor tudta, hogy ez csak a kezdet. Expedícióját újabb kerékpáros túrák követték; először fel, a Kilimandzsáró csúcsára, majd elkerekezett Európa legészakibb pontjáig. Zichó Viktorral beszélgettünk.
A népi hiedelmek és babonák átitatják a mindennapjainkat, még akkor is, ha nem vagyunk vele tisztában. Fekete macska? Péntek 13? A saját magam példáján tudom, hogy a babavárás ideje alatt és a szülés után még inkább felfokozott az érzékenységünk, ami a babonákat illeti. Ezért is volt nagyon érdekes összehasonlítani a török, illetve a magyar népi jóslást, amikor a kislányomat vártuk. Íme néhány példa abból, hogy a törökországi babonák és hiedelmek szerint mit kellett (volna) babavárás közben ennem-innom, csinálnom.
Vannak, akik hősként tekintenek ránk, míg mások szimplán őrültnek tartanak. Valamivel több mint 14 órám volt elmélkedni rajta, hogy én melyik kategóriába sorolom magamat: hős vagyok, őrült, esetleg valami más? Idén 500+ társammal együtt tekertem le a 206 kilométeres Balatonkört. De miért?
Tény 1: a rendszeres és kellő intenzitású testmozgás nagyon sok egészségügyi előnyt rejteget magában. Tény 2: arról azonban nem mindig esik szó, hogy az aktív életmód a szexuális életet is jobbá teheti. Kell ennél több motiváció?
Távol álljon tőlem, senkivel sem szeretnék összeveszni. Viszont szívesen szedném a sátorfámat, és néhány hétre áttelepülnék valahová, hogy kiszakadjak a hétköznapokból, de úgy, hogy ne kelljen szabadságra mennem, a munkámat végezhessem ugyanúgy. Egyre többen vannak ugyanis, akik így döntenek – és szerintem jól is teszik!
„A hideg könyörtelen. Megmutatja, hol tartasz. Hogy ki vagy” – állítja a Jégember, azaz Wim Hof. A holland extrémsportoló pontosan tudja, miről beszél, hiszen egy szál rövidnadrágban mászta meg a Csomolungmát, és megszámlálhatatlan Guinness-rekorddal büszkélkedhet.
„Lesznek fantasztikus sikerélményeid, aztán mélypontok” – tanácsok futni vágyóknak és kezdő futóknak
Nem számít, hogy most jött el a te időd, és először kóstolsz bele a futás világába, vagy hosszabb kihagyás után kezded újra a rendszeres mozgást. Az első lépések megtételekor az sem fontos, hogy alakformálásra vágysz, vagy a maraton a távlati célod. Fő a fokozatosság, a következetesség és a türelem. Az utóbbi talán a legnehezebb.
Emlékszel még, milyen érzés volt, amikor legutóbb kellett hideg vízben tusolnod? Fogadjunk, hogy fájt, prüszköltél, sziszegtél, jajgattál vagy éppen káromkodtál a víz alatt. És utána hogy érezted magad? Valószínűleg jól. És jó hír: a hideg vizet meg lehet szokni, sőt, kifejezetten ajánlott, ugyanis sok-sok jótékony hatása lehet!
Mikrobiom–bél–agy-tengely, bél-mikrobióta, bél-mikrobiom – bármilyen összefüggésben is hallottunk már róla, a bélrendszerben lakozó ökoszisztémát egyre több helyen említik úgy, hogy ez lehet az ember második agya. Azt már régóta tudjuk, hogy a bélrendszerünk egészséges működése nagyon sok mindent befolyásol a szervezetünkben. Ám a jelenleg is zajló kutatások újabb és újabb eredményei arra engednek következtetni, hogy sokkal gondosabban kellene bánni a bélflóránkkal, mint ahogy eddig tettük.
Ha valaki igazán rákap az ízére, előbb-utóbb bekövetkezik az elkerülhetetlen: jönnek a furcsa (a családtagok szerint őrült) futással kapcsolatos szokások. „Eszednél vagy, futni mész? Odakint tombolnak az elemek!” Nem baj, edzés van. „Látom, hogy hulla fáradt vagy, miért nem pihensz?” Edzés van, ebből gyűjtök energiát.
„Mint a középkorban” – olvasom a közösségi médiában a hozzászólást. A komment egy öntisztuló hajról szóló poszt alatt virított. Vajon a kommentelő arra gondolt, hogy milyen jó, vannak, akik visszatérnek a nagyanyáink idejére jellemző természetességhez, vagy éppen ellenkezőleg, mennyire igénytelen, ha valaki nem mos hajat?