Távol álljon tőlem, senkivel sem szeretnék összeveszni. Viszont szívesen szedném a sátorfámat, és néhány hétre áttelepülnék valahová, hogy kiszakadjak a hétköznapokból, de úgy, hogy ne kelljen szabadságra mennem, a munkámat végezhessem ugyanúgy. Egyre többen vannak ugyanis, akik így döntenek – és szerintem jól is teszik!

„A hideg könyörtelen. Megmutatja, hol tartasz. Hogy ki vagy” – állítja a Jégember, azaz Wim Hof. A holland extrémsportoló pontosan tudja, miről beszél, hiszen egy szál rövidnadrágban mászta meg a Csomolungmát, és megszámlálhatatlan Guinness-rekorddal büszkélkedhet.

Nem számít, hogy most jött el a te időd, és először kóstolsz bele a futás világába, vagy hosszabb kihagyás után kezded újra a rendszeres mozgást. Az első lépések megtételekor az sem fontos, hogy alakformálásra vágysz, vagy a maraton a távlati célod. Fő a fokozatosság, a következetesség és a türelem. Az utóbbi talán a legnehezebb.

Emlékszel még, milyen érzés volt, amikor legutóbb kellett hideg vízben tusolnod? Fogadjunk, hogy fájt, prüszköltél, sziszegtél, jajgattál vagy éppen káromkodtál a víz alatt. És utána hogy érezted magad? Valószínűleg jól. És jó hír: a hideg vizet meg lehet szokni, sőt, kifejezetten ajánlott, ugyanis sok-sok jótékony hatása lehet!

Mikrobiom–bél–agy-tengely, bél-mikrobióta, bél-mikrobiom – bármilyen összefüggésben is hallottunk már róla, a bélrendszerben lakozó ökoszisztémát egyre több helyen említik úgy, hogy ez lehet az ember második agya. Azt már régóta tudjuk, hogy a bélrendszerünk egészséges működése nagyon sok mindent befolyásol a szervezetünkben. Ám a jelenleg is zajló kutatások újabb és újabb eredményei arra engednek következtetni, hogy sokkal gondosabban kellene bánni a bélflóránkkal, mint ahogy eddig tettük.

Ha valaki igazán rákap az ízére, előbb-utóbb bekövetkezik az elkerülhetetlen: jönnek a furcsa (a családtagok szerint őrült) futással kapcsolatos szokások. „Eszednél vagy, futni mész? Odakint tombolnak az elemek!” Nem baj, edzés van. „Látom, hogy hulla fáradt vagy, miért nem pihensz?” Edzés van, ebből gyűjtök energiát.

„Mint a középkorban” – olvasom a közösségi médiában a hozzászólást. A komment egy öntisztuló hajról szóló poszt alatt virított. Vajon a kommentelő arra gondolt, hogy milyen jó, vannak, akik visszatérnek a nagyanyáink idejére jellemző természetességhez, vagy éppen ellenkezőleg, mennyire igénytelen, ha valaki nem mos hajat?

Egyre gyakrabban hívják fel a figyelmünket arra, hogy a folyamatos ülőmunka rengeteg veszélyt rejt, pláne, ha nem végzünk rendszeresen testmozgást. De mit tehetek, ha az irodai székhez vagyok láncolva, ha sokakhoz hasonlóan utaznom kell nap mint nap, és este bizony ülve nézem a TV-t? Hogyan lehet ezen változtatni? Utánajártam!

Soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a reggeliknek egészen addig, amíg Törökországba nem költöztem. Itt ugyanis a közösségi eseménynek számító hétvégi reggelizés nemcsak arra tanított meg, hogyan lehet ráérősen gyűjteni a kulináris élményeket, de arra is, hogyan legyek jelen a pillanatban.

Aki felnőtt fejjel kezdett futni, biztosan emlékszik még rá, hogy miért húzott először sportcipőt, és hogyan kocogta le az első néhány száz métert. Valami miatt elkezdjük, és valami miatt rákattanunk. Ha eljutsz oda is, hogy megérkezik a flow, és megtapasztalod a függőséget okozó gyönyört, a futók gyönyörét, biztosan nincs megállás.