Alapvetések a gyereknevelésben – szakembereket kérdeztünk a jó alapokról

Szülőként döntő szerepet játszunk gyermekeink egészségének és jóllétének alakításában. Az egészséges életmódot előmozdító szokások beépüléséhez sok időre és tengernyi türelemre van szükség, az pedig nélkülözhetetlen, hogy mi magunk jó példával járjunk elöl. Szakembereket kérdeztünk meg, milyen tanácsokat adnának a szülőknek, hogy elősegítsék a gyerekek testmozgáshoz, személyes higiéniához és táplálkozáshoz való pozitív hozzáállását.

A digitális világ szorításában vagy Matula bácsi ölelésében lennél inkább? – a Tüskevár mint elvonulás

Érezzük, nyilván érezzük, hogy az életünk felgyorsult, és a digitális technológia eszközei révén sokfelől bombáznak az ingerek, illetve az app-értesítések. Olyan ez, mint a vízben fővő béka esete, lassan alakult ki ez a helyzet, és nem vesszük észre, mekkora a kontraszt a mostani hétköznapok, illetve a régebbi idők között. Csak akkor derül ez ki, ha valami nem mindennapi történik. Az én esetemben ez egy könyv volt: méghozzá a Tüskevár.

„Nem gondolkozom az élményeimről, hanem megfigyelem őket” – interjú Horváth Ágnes mindfulnessoktatóval

Felgyorsult világunkban, ahol már minden mindenhez kapcsolódik, sokszor nehéz megtalálni a belső békét és a csendet. Állandóan agyalunk valamin, pörgünk, rohanunk – de mintha soha nem érkeznénk meg sehova. Az ősi, keleti hagyományokban gyökerező mindfulness meditáció – a tudatos jelenlét gyakorlata – hatékony eszköz lehet a lelassulásra, a stressz csökkentésére, valamint a jóllét és az általános életminőség javítására. Horváth Ágnes mindfulnessoktatóval beszélgettünk.

Szülők és gyerekek rémálma: fogorvos, védőoltás, vérvétel – Hogyan kezeljük a helyzetet?

A fogorvos sok gyerek számára mumus, pedig lefogadom, az esetek túlnyomó többségében csak mi tesszük a bogarat a fülükbe. Mert hát, valljuk be, a fogorvosi látogatás, a vérvétel nekünk sem a kedvenc elfoglaltságunk, és nagyon könnyű az összes félelmünket, szorongásunkat ráragasztani a gyerekekre. Ha azonban egészen pici kortól kezdve pozitív élményeket is társítunk az összes ilyen kellemetlen beavatkozás mellé, megkönnyítjük mindenki helyzetét.

Igazi példaképek: nyolcvan pluszos nők, akik ellen nem indulnánk el egy futóversenyen

A kor nem számít – mondjuk sokszor, aztán legtöbben a megszokott, mindenki által elvárt öregedési folyamatba simulunk bele. Mert mit is hangoztatnak az öregedésről? Hogy az csökkenő energiaszinttel, túlsúllyal, lelassulással, gyengüléssel jár. Szerencsére vannak, akik fricskát mutatnak mindenkinek, és nyolcvan felett sem lehet a nyomukba érni – ők motiválhatnak bennünket is.

Igazán mászókázhatnál felnőttként is!

A kisgyerekek imádják a mászókát, a hintát, a libikókát. Előszeretettel csúsznak-másznak, pörögnek, forognak mindenen és mindenütt, már ha hagyjuk őket. Nem véletlen, hogy ezeket a mozgásformákat élvezik a legjobban: ösztönösen tudják, hogy az idegrendszerük egészséges fejlődéséhez erre van szükségük. Azt gondolnánk, hogy egy bizonyos életkor felett kinövünk a mászókázásból, ami valójában óriási tévedés: ha nem is mászókán, de az egyensúlyi gyakorlatokra minden korosztálynak szüksége van.

Kevesebb is elég lehet, mint hittük: mit tesz értünk napi néhány perc mozgás?

Nem mindig jön ki úgy a lépés, hogy legyen időnk az edzésre. Az is lehet, hogy egészségügyi oka van, amiért nem végezhetünk megterhelő fizikai aktivitást. A University of Sydney új kutatása szerint napi három-négy, egyperces, intenzív aktivitás is nagymértékben csökkentheti az idő előtti halálozás kockázatát, különösen a szív- és érrendszeri megbetegedések esetében.

Az élet feletti kontroll érzete – Milyen emberré válhatsz a hosszútávfutástól?

A hosszútávfutás egy külön műfaj, aki eljut erre a szintre, igazi mélységeket és magasságokat tapasztalhat meg a futással töltött hosszú órák alatt. Minél hosszabb a táv, annál több probléma merülhet fel, amelyeket meg kell oldani a továbbhaladás érdekében. Vajon miben mások a hosszútávfutók, milyen emberré válnak és miért jó nekünk, ha állóképességi futással is foglalkozunk?

„A sokk helyét lassan a düh és a gyász veszi át” – Törökországban élő szerzőnk a földrengésről

Amikor ezeket a sorokat írom, ötvenhat óra telt el a február 6-i, első törökországi földrengés óta. Az ország mély letargiában gyászol, megrendülten figyeljük a híradásokat az egyre növekvő áldozatok számáról. Még mindig vannak túlélők, még mindig jönnek a jó hírek, amikor egy-egy gyermeket húznak ki a romok alól. A világ minden pontjáról érkeztek mentőcsapatok, Magyarország is segíti a helyiek munkáját.