Az év vége számomra mindig az elengedésről szól. Az év zárásakor summázok, és elengedem a régit, tehát az óévet. Bár nem vagyok túl jó az elengedésben, de szerintem évről évre fejlődök, s egyre könnyebb magam mögött hagyni a múltat. Ez összekapcsolódik az évtervezéssel is, és az új tervezése mindig lelkesít.
Erre az évre az a tervem, hogy megtanulom a tudatos jelentlét, azaz a mindfullness csínját-bínját. Igyekszem jobban jelen lenni a pillanatban, élvezni azt, valamint a gyűjtögetős, „majd valamikor jó lesz” helyett megélni azt, hogy élvezem és használom, amim van – mind fizikai, mind lelki síkon.
Fizikai síkon az egyik legjellegzetesebb példája a fent említett jelenlét-elengedés dilemmának egy nő életében a gardrób.
Ruhásszekrényünk a tökéletes lenyomata életünknek, az el nem engedett múlt és a „majd egyszer jó lesz” nyomasztó szentélye. Miért olyan nehéz elengedni? Drága volt? Emlék? Arra az időszakra vágyom? Újra csinosabban akarok öltözködni? Nyomaszt a fogyasztói társadalom textilhulladék-terhe? Nincs pénzem újra? Nem vagyok konfekcióméret? Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nem vagyok már húszéves? Meg kell felelnem a szerepnek, amiben élek?
Egy gardróbrendezés előtt ilyen komoly pszichológiai kérdéseket kell megválaszolnunk őszintén, különben feleslegesen fogunk dolgozni. Az önismeret semmiről sem leválasztható, így az élet olyan alapvető területeiről sem, mint az öltözködés. A pszichológiai tényezők megválaszolása egy külön könyvet kitenne, de első körben talán elég egy évzáró és évtervező kitöltése is, mielőtt belevágunk.
A gardróbrendezésnek sokféle módszere, metodikája és elmélete létezik. Hoztam párat bemutatni, de nincs szabály, illetve minden megoldás egyedi és személyes.
A legdivatosabb: a KonMari-módszer
Marie Kondo japán életmód-tanácsadó az egyik legfelkapottabb elméletével áll az első helyen. Az elmélete lényege, hogy azt tartsd meg, amit szeretsz, és akkor kevés szeretett tárgyad és használati eszközöd lesz, amik között jól érzed magad, és ennek a hálának hangot is kell adni, megköszönve a tárgyak szolgálatát.
Nem biztos, hogy a japán kultúra minimalista vonala a nyugati civilizációban könnyen értelmezhető, mivel sokkal nagyobb terekben létezünk, és a több hely bizony több lehetőséget is biztosít. A ruhákra mindenesetre jobban átültethető számomra a szeretetdimenzió, hiszen úgyis azokat a darabokat hordjuk a legtöbbet, amikben jól érezzük magunkat. Azért érdemes megtartani pár praktikus szettet is túrázáshoz, síeléshez, kertészkedéshez is.
A praktikus doboz
Életszerű, gyakorlatias és egyszerű. Csupán egy doboz kell hozzá. A doboz legyen a gardrób mellett, és ha valamit mégsem veszünk fel a reggeli öltözködés közben, mert kicsi, nagy, szűk, szorít, rövid, hosszú, szakadt, kopott, akkor nem megy vissza a szekrénybe, hanem a dobozba kerül. Ha a doboz tele lesz, akkor át kell értékelni, hogy mit érdemes félretenni, helyrehozni, eladományozni, vagy ha nincs már más út, akkor a garázsba rakni olajos rongynak vagy a felmosóvödörbe, akár a portörlők közé.
A biztonsági játék: pihentetés
Ez a dobozmódszer egyik fajtája azoknak, akiknek van elég helyük. Itt is kiszelektáljuk a ruhákat, de csakis olyan szemmel, hogy nem kell dönteni róluk. Nincs felelősség, csak a tudat, hogy bármikor meglesz, amit félretettünk. Akik nehezen döntenek, viszonylag gyorsan helyhez jutnak így a szekrényben, és hatékonyan tudják orvosolni a gyakorlatias problémáikat, mély, pszichológiai mélységek nélkül. A félretett dolgok pedig meglesznek, ha úgy adódik – csak vigyázzunk, ne váljon a ruhakupac kényelmes molyteleppé.
A gyakorlati megoldás: szezonális ruhatár
Ez a kis hellyel rendelkezők mentsvára. A rendeződobozok segítségével tematizálhatjuk, vagy évszakokra bonthatjuk a ruhatárat. Ha télről nyárra mindig át kell nézni és pakolni az összes ruhánkat, akkor menet közben úgyis alakul a szelektálás, és nem is tudunk felhalmozni túl sok felesleges dolgot a helyhiány miatt. Marie pedig örül.
A játékos kapszula
Ez nem egy egzotikus kávékülönlegesség, hanem egy minimalista gardróbrendezési irány, amely arra épül, hogy a lehető legkevesebb darabból álljon össze egy szezonális és jól kombinálható ruhatár. Aki nem szeret reggel sokat gondolkodni, és alapvetően szereti az egyszerűséget és az állandóságot (és nincs gyereke, kertesháza, kültéri hobbija, valamint nem sportol és nem szokott nyaralni), annak ideális.
Kész szettek a gardróbba
Ez az én személyes kedvencem. Szeretem a divatot, a ruhákat az öltözködést és a változatosságot. Ha egyszerűsíteni szeretnénk az életünket, de szeretnénk nagyobb ruhatárat fenntartani, akkor ezt a módszert nekünk találták ki. Természetesen itt sincs helye a hordhatatlan daraboknak, de sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy egy kevésbé univerzális darab ritkábban került a használat körforgásába. Ezen segít, ha azzal a ruhával kerül egy vállfára, amivel hordható, és akkor már nehezebb elfelejtkezni róla. A heti ruhatárunkat is megtervezhetjük így – merítve a kapszulakoncepcióból –, ha mondjuk előre összeállítjuk egy vállfára, amit a héten viselni szeretnénk.
Ajánljuk még:
A környezettudatos öltözködés 5 alapszabálya
„Ne dobj ki semmit!” – így öltöztek liszteszsákokból az amerikaiak a nagy világválság idején
A jelentéssel teli jobb, mint a tökéletes – interjú a Popartbox alkotóival, akik régi holmikból varrnak újat
Mitől szép a nő negyven felett? – Egy pszichológus és egy senior modellügynökség vezetőjének véleménye
Manapság gyakran mondjuk, hogy az negyven vagy éppen az ötven az új harminc. Ez a korosztály frissebb, aktívabb, fiatalosabb, mint az előző generációk. Fontos számukra, hogy ne pusztán létezzenek a világban, hanem nyomot hagyjanak, emellett csinosak, okosak és szépek – néha mégis láthatatlanok. Mit tehetnek azok, akik már régebb óta fiatalok, azért, hogy ne maradjanak észrevétlenek a világban? E kérdést szerettük volna minél alaposabban körbejárni, ezért Meskó Norbert pszichológussal és a kizárólag negyven feletti modellekkel dolgozó SilverChic Modellügynökség vezetőjével, Ilkaházi Júliával beszélgettünk a negyvenes nők szépségéről.
