Pelenkás övtáska vs. a nadrágzsebek minimalizmusa – Férfiak és táskák

Stílus

Pelenkás övtáska vs. a nadrágzsebek minimalizmusa – Férfiak és táskák

Tapasztalataim szerint nagyon kevés férfi hord a hétköznapokban táskát. A telefon és a pénztárca elfér a zsebükben, a többit meg majdanya” elteszi a táskájába. Vagy hogy is van ez? Miért nem hordanak a férfiak is táskát? Vagy ha mégis hordanak, akkor milyet? Hová pakolják a dolgaikat? Vannak egyáltalán „dolgaik”? Mit rejt a férfiak táskája? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ férfi kollégáink segítségével.

Talán nem túlzás kijelenteni: egy nő sehová nem megy a táskája nélkül. El sem tudjuk képzelni a hétköznapjainkat nélküle, illetve a benne rejlő kincseink nélkül. A telefonon, az iratokon és a pénztárcán túl ugyanis csupa olyasmit hordunk magunknál, amiről tudjuk, szükséges a mindennapok túléléséhez. Nálam ilyen a szemcsepp, az ajakbalzsam, egy notesz, toll és ceruza, papírzsebkendő, mentolos cukorka, hajgumi, esetleg egy könyv, arra az esetre, ha várakoznom kell valahol. Kézfertőtlenítő és nedves törlőkendő eddig is volt nálam, ezt a pakkot lassan egy éve kiegészítettem néhány arcmaszkkal. A táska tartalma alkalomtól függően változhat, jellemzően bővül. Bezzeg a férfiak! Úgy tűnik, nekik minden elfér a zsebeikben. A táska csak végső megoldás, szigorúan indokolt esetekben. 

Profi minimalizmus: kulcs, pénz, telefon

„Csak olyankor hordok táskát, ha hoznom-vinnem kell valamit, többnyire papírokat, bevásárlást, ilyesmit, vagy egy napnál tovább vagyok távol otthonról. Akkor sem mindig, mert hideg időben a kabátom zsebében is elfér a mobiltöltő, a fogkefe meg a többi szükséges cucc, amit magammal vinnék” – árulta el Farkas Ádám.

Szerinte nem a nők feladata, hogy eltegyék, tárolják, őrizgessék a férfiak dolgait.

„Persze ha lenne családom, el tudnám képzelni, hogy ezt-azt a gyerek(ek) miatt pluszban magamnál kellene hordanom. Ha viszont valami «hurcoláskényszer» miatt véletlenül mégis van nálam táska (ami egy 15 éves, rettenetesen strapabíró, fekete hátizsák, és szerintem amíg élek, velem lesz), akkor megragadom az alkalmat, és olyasmit is magammal viszek, ami nélkül ugyan meglennék, azért bármikor jól jöhet, viszont a zsebemet már nem tömném ki vele. Ezek többnyire a következők: valamilyen fájdalomcsillapító, golyóstoll, körülbelül 1000 forint apróban és egy könyv várakozás vagy utazás esetére.”

A minimalizmus híve Tótváradi Zsolt is, szerinte

egy férfinál mindig csak annyi dolog legyen, ami feltétlenül szükséges, még a felesleges kulcsok is kerüljenek le a karikáról.

Nagyszerű találmánynak tartja a zsebet: nem baj, ha itt-ott egy kicsit kidudorodik, azt is be lehet vállalni az egyszerűség érdekében. „Egy férfi életében talán csak akkor jön el a kézitáska ideje, ha magával kell vinnie a szemüvegét is. Különben észre sem venné, hogy lehet kapni” – magyarázta. „Talán az öregedés első jele, amikor a csuklóra akasztható kistáska alternatívaként felmerül. Amikor először kacsintgatunk a polcon heverő cipzáras bőrszettre, gyorsan továbbállunk, mert eszünkbe jutnak a szüleink, nagyszüleink, akik ugyanilyet hordtak magukkal még a hetvenes-nyolcvanas években. amíg ott nem felejtették a motorháztetőn, ahogyan a későbbi generáció tagjai az iratokat, a pénzt vagy a mobiltelefont.”

Négyszögletes fonott kosár és túrahátizsák

„A hétköznapjaimat évtizedek óta oldalzsebes nadrágban élem, e tekintetben változást tán egyedül csak a zsebek tartalma jelenti: a bicska valamint a gyógyfüves Lajos atya és édesanyám együttes ráhatására a listára került vadgesztenye egyeduralmát mára a fotózásra is alkalmas telefon és pénztárca törte meg” – avatott be Pottyondy Ákos abba, mi rejlik az ő zsebeiben, majd hozzátette, hogy természetesen sok múlik azon, milyen programot tervezett be. „Ha az ember több ezer méter magas hegycsúcsok megmászására, országokon átvezető bringatúrára, vagy éppen leánykérés apropóján történő lovas országkerülésre készül, a valóban szükséges felszerelések listáját akkor is érdemes a lehető legrövidebbre fogni. Ciki vagy nem, a táskákba ilyenkor bizony gyakorta előbb van helye

egy plusz karabinernek, pót-fejlámpának, multifunkcionális szerszámnak, mint mondjuk a napok számával egyező számú pólónak…

Szigorú szokásaim háromgyermekes édesapaként sem sokat változtak, néha az Édesanyjukat is kicselezve csökkentem a „de hát lehet, hogy…” kezdetű indoklás során táskákba hajtogatott sokadik ruhadarabot” – mesélte. „Ha a fentieknél mégis több dologra van szükség, legtöbbször egy négyszögletes fonott kosárba szoktam pakolni, a laptopomat egy túrázásra is alkalmas speciális hátizsákban tartom. S ha még ennél is több cucc kell, akkor pedig ott van a kis platós autóm, a velem együtt ezer kalandon átment, hűséges Rozogány!”

Joey retikülje vs. Dávid válltáskája

„Ha férfitáska, akkor Joey a Jóbarátokból. Legendás az az epizód, amelyben elvarázsolva hurcolja magával az »uniszexnek« nevezett, de inkább retikülre hajazó divatos »férfi« táskát, amitől egész nap nevetségesen néz ki, de ezt csak ő nem veszi észre. Végül a barátai azzal vigasztalják: úgy tűnik, a világ még nem érett meg rá és a táskájára. Bár ez a sztori mindig intő példa volt számomra,

amint lehetett, kitörtem a hátizsákok birodalmából, és elkezdtem praktikus, vállon átvetős, (szigorúan fekete!) táskákat hordani.

A gimiben a kedves barátok természetesen azonnal elnevezték «a női táská»-nak az első ilyen kiegészítőmet, amit egyébként a nagybátyám hozott nekem a sydney-i olimpiáról. Ennek ellenére később is megmaradtam válltáskásnak, munkába is azzal jártam (elegánsabb, felnőttesebb verzióval, persze), és a kulcs, pénztárca, zsebkendő triumvirátus mellett gyakran étel és egy jó könyv is lapult benne - és lám: amióta home office-ban dolgozom, érezhetően kevesebbet olvasok” – magyarázta Durucz Dávid.

„Ráadásul újabban ismét táskás lettem, méghozzá övtáskás!

Ezt a fordulatot a kisebbik, lassan egyéves fiam hozta az életembe: leginkább a neki szükséges dolgokat, pelenkát, popsitörlőt, krémet, egy adag kaját, egy kisebb játékot tartok benne, valahányszor a nyakunkba vesszük a világot. Nem egy tetszetős darab, de itt a célszerűség volt az első szempont, a kényelem pedig a második. Több kilométeres túrákon is hű társam a tatyó, úgyhogy felőlem aztán kengurupapának is csúfolhatnak, a cucc marad.”

Ajánljuk még: 

„MÁRPEDIG ITT REND VAN, DRÁGÁM!” – TERÜLETFOGLALÁS A KÖZÖS OTTHONBAN: ILYEN A NŐNEK,
KÁVÉHÁZI NYOMOZÓK: MÉGIS, KI EZ A PASI?!