A szépségért szenvedni kell, de lehet ezt ésszel! Szépségápolási baklövéseim

Stílus

A szépségért szenvedni kell, de lehet ezt ésszel! Szépségápolási baklövéseim

Milyen szuper és őrült szépészeti ötleteket valósít meg egy nő az internetet böngészve? Szinte bármit, ami szembejön, és bio-csio-egészséges, csodás hajjal és fiatal bőrrel kecsegtet! De amíg helyre tudom hozni a fürdőszobai bakijaimat, és közben sikítva tudok nevetni magamon, addig kétségkívül megéri az összes próbálkozásom.

Volt az még így se

Az elmúlt évek bezártsága bizonyos szempontból nem kedvezett a szépülni vágyó vagy egyszerűen csak ápoltan boldog nőknek. Volt, hogy se a fodrász, se a kozmetikus, se a manikűrös nem volt megoldható. Heteken át bukkantak fel a szőrmók nőket ábrázoló mémek a közösségi felületeken, mintha egyébként otthoni megoldások soha nem is léteztek volna, és az abszolút kőkorszaki élet térne vissza a szakértő kezek beavatkozása nélkül. Egyrészt jókat röhögtünk a vicces képeken, másrészt tényleg magunknak kellett megoldanunk ezeket a problémákat otthoni karanténfodrászat és -kozmetika keretében. 

Nettség és nőiesség

Ha hirtelen ugrással visszatekintek az elmúlt negyvenegynéhány évemre, akkor bizton állítom, hogy a szépségápolás már egészen kisgyerekkoromtól része volt az életemnek. Egészen azóta, hogy hatéves koromban a madarasi unokatestvérem esküvőjére koszorúslánynak készülődve a nagynéném annyit mondott – miközben a fülemhez érintette a sütővasat a hajam békés ondolálása közben –, hogy „a szépségért szenvedni kell, kislányom”, majd teljes nyugalommal sütögette tovább gyönge kis tincseimet, és én hősiesen és büszkén – az óvodából már elballagott nőként – tűrtem.

Az egyik nagymamámtól a nettséget, a másiktól a nőiességet tanultam meg. Anyámmal élesztővel elkevert tojást kentünk az arcunkra és a hajunkra, tizenkét évesen pedig már könyörögtem, hogy hadd próbáljam ki az alig pihés lábszáramon azt a csillogóan barna, jellegzetes illatú, forró gyantát, amivel a kezdetek kezdetén dolgoztak a kozmetikusok.

A szépségápolási rutinomat felesleges taglalnom, hiszen mindenkinek megvan a sajátja, de ha fel kellene idézni a fürdőszobai bakikat, akkor vajon én vagyok az egyetlen, akivel ilyenek megtörténtek? Egyszer annyira rohantam egy fontosnak hitt randevúra, hogy a borotvával a bőrömet szedtem le a sípcsontomon, aminek a nyoma a mai napig ott emlékeztet. Egy másik alkalommal útközben, tükör nélkül pirosítóztam, és éppen úgy estem be egy laza koncertre, mint Bridget Jones az ő imádott Mark Darcyjának jogászbáljára: pacsmagos, pipacsos bohócarccal. Egyedül én nem nevettem, amikor beálltam a bejáratnál sorakozó tömegbe a barátaimhoz.

Csínján a netes receptekkel! 

S hogy mit követtem el az elmúlt két évben? Kentem az arcomra ezt-azt, és bár én is megállapíthatom, hogy nem mindent kellett volna, de még mindig kevésbé jártam rosszul, mint a barátnőm, aki csurom csalánkiütés lett az egyik ilyen házi készítésű „amit megehetsz, azt fel is kenheted” alapú arcpakolástól. Mindig van (bőr)nyugtató megoldás, de most már tapasztalatból mondom, csínján a netes receptekkel!

Miután éveken át próbáltam összenöveszteni a hajam, hogy mindenhol egyforma hosszú legyen, az első „lockdown” alatt egy őrült ötlettől vezérelve a Walesben élő barátnőmmel kéz a kézben, online videóhívásban, egy Youtube-tutorialt bámulva frufrut vágtunk magunknak a fürdőszobai tükreink előtt. Annyira talán nem lett vészes, mint annak a lánynak, aki csak összefogta elől a haját, minden koncepció nélkül nyisszantott egyet, majd, mint egy kis bohókás sminkecset, úgy pattant ki az ollója éléből az égnek álló rémálma a homloka fölött, de elég borzalmas lett mindkettőnk frufruja ahhoz, hogy utána hónapokig elcsatolva hordjuk a hajunkat.

Szépségápolási balesetekből egy normál hétköznapon is előfordulhat bármi, hiszen mosakodunk, szőrtelenítünk, hajat festünk és formázunk, sminkelünk, és még ki tudja, mi mindent teszünk azért, hogy elbűvöljük a környezetünket, és hogy tessünk önmagunknak. Részletkérdés, hogy ki mennyit foglalkozik a szépségével, mire fektet nagyobb hangsúlyt, hiszen a nettség akkor is alapvető szükséglet, ha éppen szeretjük, ahogy őszül a hajunk, ezért nem festjük, vagy ha a természetesség híveként sosem sminkeljük magunkat.

Jó papnő holtig tanul

Tavaly nyáron egy számomra új, ájurvédikus arctisztító zselét kentem az arcomra, majd elugrottam vásárolni. Annyira apró betűs volt a leírása, hogy a nagy sietségben képtelen voltam elolvasni a használati utasítását – helyette úgy kezeltem, mint egy sima sminklemosó tejet: felkentem, körbedörzsöltem vele az arcom, aztán elindultam. Picit csípett pár perc után, de azt hittem, így hat, aztán el is múlt. Hazaérve, egy váratlan sugallat arra sarkalt, mégis mossam meg vízzel az arcom, és láss csodát, habzani kezdett, amit egy félórával korábban felkentem. Szerencsére a bőröm nem sínylette meg, és ezúttal sikítva nevettem saját magamon, de ebből is látszik, jó papnő holtig tanul.

Ne kenjetek a testekre mindent, amit meg lehet enni – nem biztos, hogy ami belülről ápol, az kívülről is (ez fordítva is áll)! Frufrut és frizurát csak fodrásszal vágassatok, és ne nyírjátok fel a hajatokat oldalt, alul, felül unaloműzés gyanánt, mert lehet, hogy megbánjátok! A műkörömépítésnek is megvannak a biztonságos és egészséges körmöket biztosító, szakszerű lépései – bízzátok szakemberre! 

Hosszan sorolhatnám még az eddigi tapasztalataimat és az azokhoz kapcsolódó szíves intelmeimet, de végeláthatatlannak tűnnek a szépségápolási ballépéseim, és úgy érzem, még messze nincs vége, hiszen most is éppen azon gondolkodom, mit kenjek a hajamra.