A véletlen sodorta elém a 80/40/10-es szabályt (a Pareto-elvet, vagyis a 80/20-as szabályt egy molyrágta egyetemi órán ismertem meg, de arról később), olyannyira, hogy bárhogy erőltetem magam, nem tudom megmondani, hol hallottam, olvastam róla először. De egy biztos, az evidensnek tűnő (!) szabályok felcsigáztak annyira, hogy eldöntsem: próba szerencse. Ha nem működnek, a végén maximum megvonom a vállam, hogy ez is csak egy erőltetett találmány.
Első szabály: csak 80 százalékosra edd magad!
Ez a „hara hachi bu” filozófia, az „éppen elég” művészete. Azt mondja, hogy csak 80 százalékig érdemes jól lakni, és abba kell hagyni az evést, mielőtt még teljesen megtelne a gyomrunk. Reális – gondoltam egyből, hiszen rögtön a már jól ismert kajakómára asszociáltam. Láttam a szabályban rációt, arról viszont fogalmam sem volt, hogyan kéne besaccolnom azt a 80 százalékot, ami az elhízás elkerülését, a mértéktartást és a kiegyensúlyozott élet alapköveit fektetné le.
Második szabály: ne állj meg a teljesítményed 40 százalékánál!
A 40 százalékos szabály azt mondja, hogy alábecsüljük saját képességeinket, határvonalainkat, a vélt 100 százalékunk valójában csak 40. Amikor úgy érezzük, kész, vége, totális krach, nem bírjuk, akkor valójában csak az energiánk 40 százalékát használtuk fel. És mivel ezt a szabályt az amerikai elitkommandósok alkalmazzák, ez elég inspirációt, lélekerőt adott ahhoz, hogy én is vérkomolyan vegyem a „mezei” aerobic órámon. Amikor úgy éreztem, hogy nincs több, összeroskadok, akkor egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy ez csak a 40 százalékom.
Talán ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy az emberi elme egy igen rafkós találmány: azt hiszi el, amit mondasz neki. Ha te azt mondod a szervezetednek, hogy nem bírsz többet, akkor nem fog bírni többet. Ha az összeroskadás pillanatában azt mondod neki, hogy „na, még 20 másodpercet”, akkor rá fog tenni még 20 másodpercet. Agymunka. A 40 százalékos szabály a következetes fejmunkáról szól, arról, hogy a kihívásainkkal való megbirkózás valójában gondolkodásmódtól függ, nem pedig képességtől. Talán erről is szól a sport? A vélt határaink átugrásáról, feszegetéséről? A 40 százalékos szabály egyébként amilyen egyszerűnek és banálisnak hangzik, annyira embert próbáló.
Harmadik szabály: ne feledkezz meg soha a 10 százalék énidőről!
A 40 százalékos szabály után el is érkeztünk a 10 százalékos szabályhoz, amely amellett, hogy egyébként azt mondja, fizetésünk 10 százalékát kell(ene) félretennünk, azt is mondja, hogy minimum ennyit kell(ene) csak magunkra áldoznunk. Mármint nem pénzben, hanem pihenésben.
Vagyis, ha hetente 112 órát vagyunk ébren (napi 8 órás alvással számolva), akkor heti 11 óránk van énidőre (ez a 112 óra 10 százaléka), vagyis napi 1,5 órát kellene üresjáratban hagynunk ahhoz, hogy kiégés-mentes, harmonikus mindennapjainkat éljük. Ebben a másfél órában nincs se takarítás, se munka, csak 100 százalékos énidő. Ezt a szabályt nemcsak az utóbbi hetekben kezdtem tudatosítani magamban, hanem már évek óta, és erre nem tudok mást mondani, csak nagyokat bólogatni.
Negyedik szabály: gondolj mindig a 80/20-as szabályra, vagyis a Pareto-elvre!
A Pareto-elvről legelőször a mikroökonómia tantárgyam során hallottam, és akkor, ott, a második, grafitporos padsorban ülve még nem is sejtettem, hogy az elv az élet megannyi területére ráhúzható, mint kulcsfontosságú életszabály. Mi több: amire nekem is figyelnem kellene a mindennapjaim során.
Az elv kimondja, hogy a ráfordítások 20 százalékából származik az eredmények 80 százaléka, de hétköznapibb nyelvre lefordítva ez ennyit tesz:
- a sporteredményeid 80 százalékát az edzés 20 százaléka eredményezi,
- a lakosság 20 százaléka rendelkezik az összvagyon 80 százalékával,
- a munkateljesítményed 80 százalékát a feladataid 20 százaléka teszi ki,
- a mobilodban szereplő telefonszámok 20 százalékának hívása adja ki a hívásaid 80 százalékát,
- a mindennapos stresszforrásod 80 százaléka a körülötted lévő emberek 20 százalékától származik.
Hogy mégis hogyan kellene ráhúznod a Pareto-elvet a mindennapjaidra? Akár így: a mindennapi teendők közül kiválasztasz tíz fontosat, abból a tízből is kettő nagyon-nagyon fontosat (ez lesz a 20 százalék), a maradék nyolcat pedig priorizáld. Ha az aznapi kettő legfontosabb teendőddel végeztél, akkor az eredményed 80 százalékát már teljesítetted.
Többet, kevesebbel, avagy kicsi a bors, de erős: így működik a 80/20-as szabály a mindennapokban. Mindig csak arra a 20 százalékra koncentrálni, amelyik elvezet a legfontosabb célhoz!
Ezt a négy szabályt helyeztem tehát előtérbe az utóbbi pár hétben, kíváncsi voltam, tapasztalok-e változásokat, eredményeket. Az egész kísérletnek talán egy nagy eredménye volt, márpedig az, hogy rájöttem: a „dolgozz okosabban, ne keményebben!” valóban megszívelendő tanács.
Azt viszont még mindig nem tudom, hogyan kellene 80 százalékosra ennem magam...
Ajánljuk még:
Ismered más nemzetek húsvéti szokásait? Kvízezz, és kiderül!
A hűség, a kitartás és az erő jelképei – a szentsírt őrző Krisztus-katonák
Tél végén is figyeljünk a magnéziumpótlásra – 50 felett különösen! Csak természetesen!
A boldog jövő szép ígéret, de a boldogabb jelent választom – ezért is tanulok folyamatosan
Egy nagyon kedves ismerősöm húsz év után lépett ki a munkahelyéről. Ha nem is ugyanazon a helyen húzott le húsz évet, de ugyanabban a szakmában és pozícióban. Nem féltem, sőt: vele, érte izgulok, mert pontosan tudom, hogy olykor ez a lehető legjobb döntés.
