Holdudvarhatás, avagy hogyan befolyásolnak minket a szép, sikeres, kedves emberek?

Kutatók sokáig igyekeztek cáfolni azokat a sztereotípiákat, hogy egy dekoratívabb, lesarkítva „szebb” ember könnyebben érhet el sikereket, és „többre viheti” karrierjében, magánéletében, mint kevésbé „szép” társai. Ki ne emlékezne a némi keserű szájízzel oda-odavágott megjegyzésre: szépnek áll a világ… Ez az apró megjegyzés nemrégiben még csak ellenszenves odaszúrásnak tűnt, azonban komoly szakmai vizsgálatok egész sora adott tartalmat az üres soroknak. Mára már valóban úgy tűnik, hogy bizony szépnek áll a világ.

„A holdudvar-effektus olyan tudattalan kognitív torzítás, amikor valamely személy pozitív vagy negatív jellemvonását kiterjesztik személyiségének más területeire is.” 

Ez a meghatározás azt jelenti, hogy a vonzó külső alapján azt feltételezzük a velünk szemben állóról, hogy kedves vagy éppen intelligens. Az első világszerte híressé vált kísérlet Dion, Berscheid és Walster munkája volt az 1970-es évek elején. A kutatás során különböző külsejű emberek képeit mutatták a résztvevőknek. Arra keresték a választ, hogy

• az attraktívabb személyekhez valóban kedvezőbb személyiségvonásokat társítanak-e,
• illetve ezek az emberek az élet más-más területein (család vagy karrier) is eredményesebbek lesznek-e.

A kutatás során arra a megállapításra jutottak, hogy az emberekben dolgozik egy bizonyosfajta elfogultság, amely torzítja a valóságot, méghozzá úgy, hogy a szebb külsőhöz pozitívabb értékeket társít.  

Ezt az úttörő vizsgálatot aztán számtalan másik követte, és sorra hasonló eredményt hoztak: a hetvenes évek végén Cash, Kehr, Polyson és Freeman a Role of Physical Attractiveness in Peer Attribution of Psychological Disturbance címmel megjelenő tanulmányukban arra a megállapításra jutottak, hogy hajlamosak vagyunk azt feltételezni a vonzóbb emberekről, hogy megbízhatóbbak, kevesebbet hibáznak, és jobban kezelik a társas helyzeteket is. Tehát a pozitív külsőségek erőteljes hatása átterjed a másik ember megítélésének más dimenzióira is – ez a holdudvarhatás lényege.  

G. Leonard Burns, a Washingtoni Állami Egyetem kutatója ezt a folyamatot három szakaszra bontja:

• a fizikai vonzerő különböző szintjei eltérő reakciókat váltanak ki más emberekben,
• ezek aztán a személy eltérő bánásmódját eredményezik,
• és az ilyen eltérő bánásmód következtében végül kialakul az eltérő alkalmazkodás az egyén részéről is. 

Az elmélet bizonyítását számos megközelítésből megkísérelték, szinte kivétel nélkül sikerrel: Stephan és Langlois a nyolcvanas években gyerekek esetében is kutatták a holdudvarhatás működését, és arra a megállapításra jutottak, hogy bizony még gyermekeknél is érvényesül az „ami szép, az jó is” részrehajlása. A kutatásból megtudhatjuk, hogy már igen korán, röviddel a születés után erős és következetes elvárásokat támasztanak az emberek a vonzó, illetve nem vonzó csecsemők és gyermekek viselkedésével kapcsolatban.

A legmegdöbbentőbb kutatás azonban mégiscsak az a projekt, amely során egyértelműen kirajzolódott, hogy a vonzerő hatása alatt érzelmileg erősen befolyásolt döntéseket hozunk, ellentmondva az igazságosságnak vagy éppen a méltányosságnak. Itt Efran 1974-es kísérletét érdemes megemlítenünk, mely során a szakemberek azt kutatták, hogy hogyan hat egy vádlott fizikai megjelenése az esküdtszék ítéletére. Egészen megdöbbentő, hogy egyértelműen látszódott a holdudvarhatás mechanizmusa: az attraktívabb vádlottakat kevésbé találta bűnösnek az esküdtszék, mint azokat, akik külsőre nem voltak annyira megnyerőek.

Tehát az első benyomás igenis számít. Mégpedig nagyon. Ha tetszik, ha nem: a külső megjelenés és a belső tulajdonságok között tudattalanul kapcsolatot feltételezünk, és minden egyes „első benyomás” kialakításakor adott sémákban gondolkozunk. Pillanatok alatt begyűjtjük az információt a velünk szemben állóról puszta „ránézéssel”, és emiatt könnyen elkövetjük a „skatulyázás” hibáját, amikor tudatalatti ítéleteink alapján már olyan dolgokat is feltételezünk az illetőről, amiről (valljuk be) fogalmunk sem lehet. 

A holdudvarhatás tehát jelentős mértékben torzítja értékítéletünket, ennek pedig számos negatív következménye lehet életünkre nézve. Gondoljunk csak bele: hányan szenvedhetnek nap mint nap hátrányt az iskolában vagy a munkahelyen pusztán azért, mert a külsejüket a velük szemben állók nem ítélik meg „elég jónak”. Vagy éppen hányszor szavazunk bizalmat olyan személyeknek, akik valójában nem érdemelték meg, mindezt azért, mert „nem láttuk a fától az erdőt”? Tehát külsejük miatt nem hallgattunk belső, kritikus hangjainkra.

Vajon hány értékes emberi kapcsolatot veszíthettünk el, hány olyan értékes ember társaságától zártuk el magunkat, akiknek helye lett volna az életünkben, csak azért, mert a külső által motivált értékítéletek dolgoztak bennünk?

És igen: a legtöbben most első felindulásra valószínűleg ezt kikérik maguknak. Ők nem, ők biztos nem! Nekik nem számít a külső, nem foglalkoznak vele, nem az alapján ítélik meg embertársaikat. Ó, dehogynem! Olyan ez, mint egy álszent burok, amiben elfelejtjük kritikai szemmel nézni önmagunkat, és valami teljesen más valóságot teremtünk magunk köré féltett egónk védelmében.

Álljunk meg egy pillanatra, és tegyük a székre struccpolitikánk vastag szövetkabátját! Gondolkozzunk: vajon miért vannak tele a marketingtartalmak, reklámok és hirdetések szép (vagy inkább túlzottan széppé varázsolt) szereplőkkel? A marketing nem tesz mást, mint fogyasztást és fogyasztót generál, majd annak igényeire reagálva adja el a terméket. Ha a szép emberek nem lennének hatással a fogyasztókra, ha nem befolyásolná döntéseiket a látvány, egy darab terméket sem adhatnának el vele. De eladnak. Méghozzá nem is keveset… Sakk matt, lássuk be!

Érdekes és külön világ az emberi psziché, megfejteni talán sosem lehet igazán. De fontos ismernünk apró titkait, tudnunk, hogyan s miként működik, hiszen vele és hatása alatt élünk. Nem árt tudnunk, mi az a holdudvarhatás, mert sokkal nagyobb mértékben befolyásolja mindennapi életünket és döntéseinket, mint ahogyan azt mi gondolnánk.

Meg kell értenünk a kritikus gondolkodás fontosságát, ha nem akarunk a manipulációk világának bábjai lenni.

De ami a legfontosabb: törekednünk kell arra, hogy a lehető legtöbbször objektív véleményt tudjunk alkotni, hogy elkerüljük a tévedéseket és csalódásokat, főleg akkor, ha embertársainkról beszélünk. Adjunk teret a második és harmadik benyomásnak is, szánjunk időt és energiát egymás megismerésére, mert a holdudvarhatáson túl nagy meglepetések várhatnak ránk!