Három kérdés, amit gondolj át összeköltözés előtt

Ha szerelmesek vagyunk, együtt akarunk lenni a választottal, legyünk nők vagy férfiak – csakhogy az „együtt” közel sem ugyanazt jelenti mindenki számára. Gyakori, hogy az egyik fél nagyobb szabadságra vágyik, szívesen tölti zömében egyedül az idejét, míg a másik hamarabb ugrana fejest a közös mindennapokba és szorgalmazná, hogy lehetőleg minél több napon találkozzanak, minél több éjszakát töltsenek együtt.

Sokszor az érzelmek okán is logikusnak tűnhet a minél gyorsabb összeköltözés, és persze anyagilag is kifizetődő lehet egy fedél alatt élni. Nem egy szerelmespár életében elhangzik a kérdés: „megéri-e két lakást fenntartani, ha egyszer úgyis mindig csak az egyikőnknél vagyunk?” A felvetés abszolút jogos, de gondolkodjunk, mielőtt közös lakhatásra adjuk a fejünket, hiszen az összebútorozás ha nem is egyenértékű a házassággal, de egyértelmű változásokkal jár. Más lesz onnantól a napi rutin, a saját szokásainkat lehet, hogy meg kell változtatni, ahogy abban is jöhet egy csavar, hogyan kezeljük a pénzt, miképp töltjük az időnket hétvégén vagy éppen mikor és mit eszünk...

Egy szó mint száz

együtt élni valakivel alkalmazkodással jár, így nagyon fontos, hogy megfelelő tudatossággal vágjunk bele a költözésbe.

Számadatok szerint a párok több mint hetvenöt százaléka él együtt házasságkötés előtt, ami önmagában még nem feltétlenül probléma, ugyanakkor adatok utalnak arra is, hogy nem érdemes azonnal, és valódi elköteleződés nélkül összeköltözni. Mivel az együttélés megnehezítheti, hogy esetleg véget vessünk egy párkapcsolatnak, könnyebben ragadhatunk benne egy nem jól működő, akár boldogtalan együttélésben, ha túl korán összebútorozunk.

Szempontok, amiket érdemes megfontolni összeköltözés előtt

Tudjuk, hogy mi rá az okunk!

Egy tanulmány szerint a legtöbb pár arról számol be, hogy összeköltözésének motivációja leginkább a kényelem, hiszen így kevesebb szervezéssel jár az együtt töltött idő biztosítása, és így több időt tudnak együtt tölteni. Ugyanez a vizsgálat számol be ugyanakkor arról is, hogy vannak, akik ezzel tesztelnék a kapcsolatukat. (Ez egyébként pont nem tűnik jó megoldásnak, esetükben jelentősen többször fordul elő, hogy kevésbé működik jól köztük a kommunikáció, kevésbé elkötelezettek, de még a fizikai agresszió, a depresszió és a szorongás megjelenésének gyakorisága is magasabb náluk.)

Tehát minden esetben vizsgáljuk meg, hogy nálunk milyen tényezők játsszák a legnagyobb szerepet az összeköltözés iránti vágyban, ez segíthet jobban megérteni, ezáltal jobban is kezelni majd az esetlegesen felmerülő nehézségeket!

Bár az anyagi jóllét az egyik leggyakoribb okok közé tartozik, jó, ha nem a spórolás köré szervezzük közös életünket. A pénzügyi biztonság nem elhanyagolható, ugyanakkor ha megfelelő érzelmek nélkül költözünk össze a randipartnerünkkel, könnyű lehet, hogy lakótársi viszonyba csöppenünk tudtunkon kívül. Aztán nyúzhatjuk a kapcsolatot jobbról és balról, hogy miért nincs (elég) szex, hová tűnt a szikra...

Kimondani a kimondhatót

Jó, ha az összeköltözés tényét megbeszéljük, vagyis ténylegesen ki is van mondva, hogy a két fél együtt szeretne élni. Az, ha csak szépen lassan, fokozatosan történik meg az összebútorozás, kevésbé támogatja a kapcsolatot, mint egy együttesen hozott döntés. Kutatási adatok bizonyítják, hogy

azok, akik „láthatatlanul” átcsúsznak a randizásból az együttélésbe kevésbé elkötelezettek egymás iránt, kevésbé hűségesek és nem olyan elégedettek a kapcsolatukkal,

mint azok, akik tudatosan, a tényeket kimondva bútoroztak össze. 

Az összeköltözés egy jóval nagyobb mértékű elkötelezettség egymás és a párkapcsolat felé, mint az, amikor bár egy párt alkotunk, de külön háztartásban élünk. Innentől kezdve elkerülhetetlenül részévé válunk egymás életének, elkezd például közvetlenül is érinteni minket az, ahogy a szerelmünk tölti az idejét munkaidő után, vagy éppen az, ahogyan költekezik. Mindezek számos konfliktus alapját képezhetik. Jó, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy ha összeköltöztünk, akkor egy vita után nem fogunk tudni hazamenni, ahogy esetleg korábban tettük. Ha ez volt a mi konfliktusmegoldásunk – ami egyébként teljesen rendben van, jó lehet átmenetileg fizikailag eltávolodni egymástól addig, amíg mindkét fél megnyugszik, hogy újra tudjanak beszélgetni a vitás kérdésről –, akkor most bizony ki kell találni valami újat. Ne akkor szembesüljünk ezekkel a kérdésekkel, amikor már ott állunk a helyzetben, készüljünk fel előre! 

Alapvetések nem alapfokon

Együttélés ide vagy oda, nem érdemes azt feltételeznünk a másikról, hogy ugyanúgy gondolkodik bármiről, mint mi. Mindannyian más családokból jövünk, mások a tapasztalataink, ezért nagyon gyakran mást gondolunk arról is, mi az együttélés. Érdemes az együttéléssel járó, jó eséllyel felmerülő kérdéseket előre tisztázni. Vegyük sorra például a házimunka elvégzésének kérdéseit, azt, hogy közös kasszát szeretnénk-e kialakítani, hogy mit gondolunk a vendégvárásról, milyen gyakran szeretnénk családtagjainkat meghívni magunkhoz, hogyan tartjuk az ünnepeket stb. Mindezek mellett jó, ha arról is beszélünk, hogyan szeretnénk megoldani a konfliktusokat, kinek mennyi egyedül töltött időre van szüksége, vagy éppen milyen igényei vannak a hobbijával kapcsolatban. A helyzetet tovább színesíti, ha egyik, vagy akár mindkét félnek van korábbi kapcsolatból született gyermeke, ilyenkor elengedhetetlen, hogy azt is tisztázzuk, a mozaikcsaládban miképp működnek majd a szülői szerepek.

Az sem árt, ha összeköltözés után bizonyos időközönként újra és újra ránézünk, hogyan csináljuk a dolgainkat, és azzal ki mennyire elégedett.

Ez segíthet abban, hogy ha valami nem jól működik, még időben felismerjük, az előtt, hogy az mélyebb sebeket, netán eltávolodást okozna.

Mindezek mellett nagyon fontos az is, hogy legyünk elnézőek, türelmesek saját magunkkal és a másikkal is. Nem feltétlenül egyszerre fogunk elérkezni arra a pontra, ahol készen állunk az összeköltözésre, és az is valószínű, hogy nem egyformán fogjuk ezt a helyzetet nehéznek vagy félelemmel telinek érezni. Az összeköltözés különösen nehéz lehet az elkerülő kötődésű egyéneknek, akik attól tarthatnak, a másik ilyen mértékű közelsége egyenesen oda fog vezetni, hogy meg kell változniuk. Adjuk meg a szükséges időt a másiknak éppúgy, mint saját magunknak. Az összebútorozás csodás élmény lehet, új alapokra helyezheti a párkapcsolatot, ha jól csináljuk. Csak legyünk ebben is tudatosak!