Három jellegzetessége biztosan van annak, aki tetováltat – A tetoválások pszichológiájáról

Pszicho

Három jellegzetessége biztosan van annak, aki tetováltat – A tetoválások pszichológiájáról

Egyre többen viselnek tetoválásokat, és a társadalom varratásra adott reakciója is alakulóban van. És hogy mi áll ennek hátterében? Utánajártunk!

Történelem, sztereotípiák, divat és biológia – mindent érint a tetoválás

Sokan, főként az idősebb generáció tagjai ellenérzésekkel viseltetnek a tetoválásokkal szemben. Ennek oka részben a tetoválások múltjában keresendő: közkeletű vélekedés, hogy a varratok a bűnbandákhoz és a börtön világához kapcsolódnak. Különösen igaz ez az arcon található testfestésre, amelyről úgy vélték sokáig, annak a jele, hogy a börtönlakó nem is tervez a kinti világban boldogulni, a benti környezetre rendezkedik be hosszú távon is. Az ezredfordulón konkrét leírások születtek arról, hogy a nyakon és a kezeken lévő tetoválások bűnbandákkal való kapcsolatot jelképeznek. A rossz vélemény kialakulásának tehát van alapja, ugyanakkor a tetoválások múltja nem merül ki ebben: a nyugati világon kívül számos helyen festették testüket az emberek, bizonyos törzseknél például a felnőtté válás jelképe volt.

Az utóbbi húsz évben azonban a nyugati világ reakciója is változik, mára nemtől és életkortól függetlenül sokan döntenek a varratás mellett. A Harris Research Center által 2015-ben végzett kutatás azt mutatja, hogy 18-29 éves fiatalok 47 százalékának van legalább egy tetoválása.

Ennek oka lehet, hogy kutatások szerint

a varratásnak vannak jól mérhető előnyei, akár biológiai szinten is:

erősíti az immunrendszert, és csökkenti a kortizol szintjét az emberi szervezetben, tehát a stressz mértékét normalizálja. Ráadásul a tetoválás készítése közben érzett fájdalom csillapítására a szervezetünk adrenalint és endorfint szabadít fel, ami egyfajta eufóriához hasonló élményt kelt a varratás folyamata alatt. Ez magyarázza, miért gyakori a vágyakozás az újabb és újabb tetoválások iránt.

Tetoválástrendek: hová, mit, miért?

Míg régebben a tetoválásokat igyekeztek minél inkább elrejteni, ma már ebben is egy változást figyelhetünk meg. Ennek oka, hogy a munkahelyek nyitottabbak, elfogadóbbak a tetoválással, vagyis egyre kevesebb helyről hallani, hogy a látható helyen lévő tetoválás kizáró ok lenne egy-egy feladatkör betöltésében. (Ma már találhatunk olyan munkahelyeket is, ahol kifejezetten előny a látható helyen lévő tetoválás, mert segíti, hogy az adott vállalat ezen keresztül mindenki számára feltűnő, nyilvános módon képviseljen bizonyos számára fontos értékeket. Gyakori területe ennek például a divatmárkák világa.)

A tetoválások divatja is állandóan változik, sok helyen találkozhatunk ma már a nyíllal átlőtt, névvel ellátott szív vagy éppen a derékon található nonfiguratív minta parodizálásával. Tetoválóművészek látják leginkább, miképp változik a divat, és közülük van is, aki állást foglal, például a RockRollG nevű művész TikTokon oszt meg videókat arról, szerinte milyen varratásokat bánnak meg 10 éven belül az emberek: 

A társadalom reakciójának változása némiképp megváltoztatta a tetoválások funkcióját is: mivel figyelnek rá, üzenünk vele – és már nem azt, mint a régi időkben. Rajtuk keresztül a másokkal való kapcsolatteremtés is megváltozhat, a tetoválások ugyanis jó apropót kínálhatnak arra, hogy szóba elegyedjünk másokkal, és megéljük saját identitásunkat, vagy akár egyfajta különlegességérzést. Segítheti a beilleszkedést is, nem véletlen, hogy az önmagukat és társaságukat kereső serdülőkben gyakran merül fel a tetoválás iránti igény. 

Konkrét ok a tetováltatásra

A tetoválás jó módja az önkifejezésnek, megjeleníthetünk a bőrünkön számunkra fontos szimbólumokat, neveket, dátumokat vagy akár idézeteket is. Tanulmányok szólnak arról, hogy a tetoválások száma és az önbecsülés között egyenes az arányosság: minél több tetoválása van valakinek, annál magabiztosabb. Hogy mi állhat a háttérben, azt nehéz egyértelműen megmondani, de egy fontos szempont lehet a kontrollérzés, vagyis az, hogy valaki tudja, ő varrathat a testére, amit szeretne, mert ő dönt a testéről.

Egy tanulmány szerint a megkérdezett, tetovált főiskolások 25 százaléka személyes élmény okán tetováltat, például azért, hogy megörökítse valamilyen jelentős életesemény vagy egy fontos családtag emlékét a bőrén. Mások, a résztvevők 12 százaléka egyenesen identitásteremtő funkcióról számol be: azért tetováltat, mert a rá kerülő minták megmutatják, ki is ő valójában.

Vannak, akik számára a tetoválás valami újnak a kezdetét jelenti azáltal, hogy eltünteti például a korábbi önsértés, falcolás nyomait. Számukra a hegek miatti megbélyegzés egy állandó stigma, egyben emlékeztető saját maguknak, ami aktiválhatja a szégyen és a bűntudat érzéseit. Azzal, hogy tetoválással díszítik azt a testfelületet, ami nehéz emlékeket hordoz, meg tudnak bocsátani magunknak. A sajnálkozó vagy éppen megvető, hegekre vonatkozó kérdések helyett így a tetoválások történetéről érdeklődhetnek tőlük, ami lehetővé teszi, hogy jobban szabályozzák, kinek milyen mértékben szeretnének megnyílni.

Miért nem tetováltat, aki nem tetováltat?

A kutatásban részt vett, tetoválással nem rendelkező tagok sokan vallási okokból (11 százalék), mások inkább a környezet és a társadalom rosszallása miatt döntenek ellene. De vannak, akik a valódi tartósságban nem bíznak, vagy éppen a fájdalomtól, tűtől félnek (10-10 százalék). 

Ugyanez a kutatás vizsgálta, hogy milyen attitűdökkel viszonyulnak a résztvevők a tetováltakhoz: 54 százalék pozitívan, 18 százalék vegyes érzésekkel, 13 százalék kifejezetten negatívan vélekedik róluk, 15 százalék pedig közömbös a témával kapcsolatban. Mindezzel együtt a résztvevők 39 százaléka mondta azt, hogy a többi ember szerinte vegyes érzelmeket táplál a kérdés iránt, és 35 százalék a negatív megítélést tartja gyakoribbnak. Érdekesek ezek az eredmények, valami ilyesmi lehet az üzenetük:

„én inkább elfogadó vagyok, de mások szerintem nem azok, vagy legalábbis nem teljesen”.

Ha viszont mindenki ezt mondja magáról és a másikról is, akkor, hogy is van ez? 

A tetováltak profilja

Egy tanulmány készítői profilozni szerették volna a tetoválással élő embereket. Persze számos személyiségbeli tényező befolyásolhatja, miért dönt valaki a varratás mellett, de az bizonyos, hogy nem elhanyagolható a környezet, az életmód, a családból hozott minta, a korai tapasztalatok, a megküzdési képesség, az önértékelés és a baráti társaságban betöltött szerep jelentősége sem.

A kutatás során három jellegzetességet fedeztek fel, ami a tetoválással élőkre kifejezetten jellemző. Az egyik, hogy inkább az extravertált, kifelé forduló, társasági lét jellemzi őket, mint az introverzió, befelé fordulás. Jellemzően aktívan követik a trendet, amit mások képviselnek, fontos nekik, hogy lépést tartsanak velük, vagy akár ők maguk is referenciapontok legyenek benne, ennek pedig részei a tetoválások is. A második jellegzetességük

az egyediség iránti igény.

A varratás segít nekik abban, hogy ne csak tetteikkel, vagy kiállásukkal, de már önmagában megjelenésükkel is jelezzék alapvető értékeiket, megkülönböztessék magukat másoktól. A harmadik jellemző az élménykeresés. Kalandosak, állandóan keresik az izgalmat, az újdonságot, a szokásokkal, megszokással és unalommal nem tudnak és nem is akarnak mit kezdeni. Spontánok, kevésbé gátlásosak, ez pedig tetoválásaikban is megmutatkozhat.

Pillanatkép 2022-ből

A cikkre készülve elindítottam egy rövid felmérést az egyik közösségimédia-oldalamon, arra vonatkozóan, hogy zömében Magyarországon élő, fiatal és középkorú ismerőseim hogy állnak a tetoválással, viselnek-e vagy szeretnének-e, mit gondolnak róla.

Bár ez az eredmény semmiképpen sem tekinthető jól megalapozottnak, sem tudományosnak, mégis érdekesnek találom: összesen közel 60 fő válaszolt, és 42 százalékuk már rendelkezik legalább egy, de inkább több tetoválással; 33 százalékuk nem szeretne tetováltatni; 25 százalékuknak pedig még nincs, de később szeretne.

Ha csak az igen-nem arányt nézzük, 33 százalék maradna ki a tetováltatás élményéből, 67 százalék pedig már megélte, vagy tervezi azt. A tetoválás elleni okok között megjelent például a megbánástól vagy a fájdalomtól való félelem, a visszafordíthatatlanság, a bizonytalanság, hogy idővel veszít a szépségéből, de volt olyan is, aki arról számolt be, a párjának való nemtetszés vagy éppen egyéb társadalmi megítélés, esetleg korlátozások tartják vissza. A leggyakoribb okok a tetoválás hátterében pedig a fontos esemény, személy vagy élmény emléke, az önkifejezés, a művészeti érték és a mással közösen viselt, összekötő tetoválás volt.

Bármelyik oldalt is képviseljük, fontos, hogy tudjunk megértőek lenni:

tetováltként azzal, aki inkább ellene van, a másik oldalról pedig azzal, aki a tetoválás mellett dönt. Láthattuk, hogy számos ok állhat a háttérben, így, ha fenntartásaink lennének, érdemes törekedni arra, hogy megismerjük a teljes történetet, így komplex képet kapva a személyről, aki biztosan több, mint pusztán a tetoválásai.

Ajánljuk még:

„Figyeltünk rá, csak nem úgy, ahogy ő azt elvárta” – megnéztük a Jövő nyár című filmet

Miért lesz öngyilkos egy 18 éves? Miképp dolgozza fel egy gimnáziumi osztály, hogy egyik társuk nincs többé? Vajon elkerülhető a tragédia? Kárpáti György Mór rendező Jövő nyár című, a 12. Mozinet Filmnapokon bemutatott filmje egy gimnáziumi drámatáborban játszódik, ahol szerelmi háromszög alakul ki a fiatalok között. Egy évvel később ugyanebben a táborban egyikük már nincs ott. A Jövő nyár fontos, érzékeny alkotás, felhívja a figyelmet, hogy a mentális problémákról és az öngyilkosságról igenis beszélni kell. 

 

Már követem az oldalt

X