Pszicho

Három jellegzetessége biztosan van annak, aki tetováltat – A tetoválások pszichológiájáról

Egyre többen viselnek tetoválásokat, és a társadalom varratásra adott reakciója is alakulóban van. És hogy mi áll ennek hátterében? Utánajártunk!

Történelem, sztereotípiák, divat és biológia – mindent érint a tetoválás

Sokan, főként az idősebb generáció tagjai ellenérzésekkel viseltetnek a tetoválásokkal szemben. Ennek oka részben a tetoválások múltjában keresendő: közkeletű vélekedés, hogy a varratok a bűnbandákhoz és a börtön világához kapcsolódnak. Különösen igaz ez az arcon található testfestésre, amelyről úgy vélték sokáig, annak a jele, hogy a börtönlakó nem is tervez a kinti világban boldogulni, a benti környezetre rendezkedik be hosszú távon is. Az ezredfordulón konkrét leírások születtek arról, hogy a nyakon és a kezeken lévő tetoválások bűnbandákkal való kapcsolatot jelképeznek. A rossz vélemény kialakulásának tehát van alapja, ugyanakkor a tetoválások múltja nem merül ki ebben: a nyugati világon kívül számos helyen festették testüket az emberek, bizonyos törzseknél például a felnőtté válás jelképe volt.

Az utóbbi húsz évben azonban a nyugati világ reakciója is változik, mára nemtől és életkortól függetlenül sokan döntenek a varratás mellett. A Harris Research Center által 2015-ben végzett kutatás azt mutatja, hogy 18-29 éves fiatalok 47 százalékának van legalább egy tetoválása.

Ennek oka lehet, hogy kutatások szerint

a varratásnak vannak jól mérhető előnyei, akár biológiai szinten is:

erősíti az immunrendszert, és csökkenti a kortizol szintjét az emberi szervezetben, tehát a stressz mértékét normalizálja. Ráadásul a tetoválás készítése közben érzett fájdalom csillapítására a szervezetünk adrenalint és endorfint szabadít fel, ami egyfajta eufóriához hasonló élményt kelt a varratás folyamata alatt. Ez magyarázza, miért gyakori a vágyakozás az újabb és újabb tetoválások iránt.

Tetoválástrendek: hová, mit, miért?

Míg régebben a tetoválásokat igyekeztek minél inkább elrejteni, ma már ebben is egy változást figyelhetünk meg. Ennek oka, hogy a munkahelyek nyitottabbak, elfogadóbbak a tetoválással, vagyis egyre kevesebb helyről hallani, hogy a látható helyen lévő tetoválás kizáró ok lenne egy-egy feladatkör betöltésében. (Ma már találhatunk olyan munkahelyeket is, ahol kifejezetten előny a látható helyen lévő tetoválás, mert segíti, hogy az adott vállalat ezen keresztül mindenki számára feltűnő, nyilvános módon képviseljen bizonyos számára fontos értékeket. Gyakori területe ennek például a divatmárkák világa.)

A tetoválások divatja is állandóan változik, sok helyen találkozhatunk ma már a nyíllal átlőtt, névvel ellátott szív vagy éppen a derékon található nonfiguratív minta parodizálásával. Tetoválóművészek látják leginkább, miképp változik a divat, és közülük van is, aki állást foglal, például a RockRollG nevű művész TikTokon oszt meg videókat arról, szerinte milyen varratásokat bánnak meg 10 éven belül az emberek: 

A társadalom reakciójának változása némiképp megváltoztatta a tetoválások funkcióját is: mivel figyelnek rá, üzenünk vele – és már nem azt, mint a régi időkben. Rajtuk keresztül a másokkal való kapcsolatteremtés is megváltozhat, a tetoválások ugyanis jó apropót kínálhatnak arra, hogy szóba elegyedjünk másokkal, és megéljük saját identitásunkat, vagy akár egyfajta különlegességérzést. Segítheti a beilleszkedést is, nem véletlen, hogy az önmagukat és társaságukat kereső serdülőkben gyakran merül fel a tetoválás iránti igény. 

Konkrét ok a tetováltatásra

A tetoválás jó módja az önkifejezésnek, megjeleníthetünk a bőrünkön számunkra fontos szimbólumokat, neveket, dátumokat vagy akár idézeteket is. Tanulmányok szólnak arról, hogy a tetoválások száma és az önbecsülés között egyenes az arányosság: minél több tetoválása van valakinek, annál magabiztosabb. Hogy mi állhat a háttérben, azt nehéz egyértelműen megmondani, de egy fontos szempont lehet a kontrollérzés, vagyis az, hogy valaki tudja, ő varrathat a testére, amit szeretne, mert ő dönt a testéről.

Egy tanulmány szerint a megkérdezett, tetovált főiskolások 25 százaléka személyes élmény okán tetováltat, például azért, hogy megörökítse valamilyen jelentős életesemény vagy egy fontos családtag emlékét a bőrén. Mások, a résztvevők 12 százaléka egyenesen identitásteremtő funkcióról számol be: azért tetováltat, mert a rá kerülő minták megmutatják, ki is ő valójában.

Vannak, akik számára a tetoválás valami újnak a kezdetét jelenti azáltal, hogy eltünteti például a korábbi önsértés, falcolás nyomait. Számukra a hegek miatti megbélyegzés egy állandó stigma, egyben emlékeztető saját maguknak, ami aktiválhatja a szégyen és a bűntudat érzéseit. Azzal, hogy tetoválással díszítik azt a testfelületet, ami nehéz emlékeket hordoz, meg tudnak bocsátani magunknak. A sajnálkozó vagy éppen megvető, hegekre vonatkozó kérdések helyett így a tetoválások történetéről érdeklődhetnek tőlük, ami lehetővé teszi, hogy jobban szabályozzák, kinek milyen mértékben szeretnének megnyílni.

Miért nem tetováltat, aki nem tetováltat?

A kutatásban részt vett, tetoválással nem rendelkező tagok sokan vallási okokból (11 százalék), mások inkább a környezet és a társadalom rosszallása miatt döntenek ellene. De vannak, akik a valódi tartósságban nem bíznak, vagy éppen a fájdalomtól, tűtől félnek (10-10 százalék). 

Ugyanez a kutatás vizsgálta, hogy milyen attitűdökkel viszonyulnak a résztvevők a tetováltakhoz: 54 százalék pozitívan, 18 százalék vegyes érzésekkel, 13 százalék kifejezetten negatívan vélekedik róluk, 15 százalék pedig közömbös a témával kapcsolatban. Mindezzel együtt a résztvevők 39 százaléka mondta azt, hogy a többi ember szerinte vegyes érzelmeket táplál a kérdés iránt, és 35 százalék a negatív megítélést tartja gyakoribbnak. Érdekesek ezek az eredmények, valami ilyesmi lehet az üzenetük:

„én inkább elfogadó vagyok, de mások szerintem nem azok, vagy legalábbis nem teljesen”.

Ha viszont mindenki ezt mondja magáról és a másikról is, akkor, hogy is van ez? 

A tetováltak profilja

Egy tanulmány készítői profilozni szerették volna a tetoválással élő embereket. Persze számos személyiségbeli tényező befolyásolhatja, miért dönt valaki a varratás mellett, de az bizonyos, hogy nem elhanyagolható a környezet, az életmód, a családból hozott minta, a korai tapasztalatok, a megküzdési képesség, az önértékelés és a baráti társaságban betöltött szerep jelentősége sem.

A kutatás során három jellegzetességet fedeztek fel, ami a tetoválással élőkre kifejezetten jellemző. Az egyik, hogy inkább az extravertált, kifelé forduló, társasági lét jellemzi őket, mint az introverzió, befelé fordulás. Jellemzően aktívan követik a trendet, amit mások képviselnek, fontos nekik, hogy lépést tartsanak velük, vagy akár ők maguk is referenciapontok legyenek benne, ennek pedig részei a tetoválások is. A második jellegzetességük

az egyediség iránti igény.

A varratás segít nekik abban, hogy ne csak tetteikkel, vagy kiállásukkal, de már önmagában megjelenésükkel is jelezzék alapvető értékeiket, megkülönböztessék magukat másoktól. A harmadik jellemző az élménykeresés. Kalandosak, állandóan keresik az izgalmat, az újdonságot, a szokásokkal, megszokással és unalommal nem tudnak és nem is akarnak mit kezdeni. Spontánok, kevésbé gátlásosak, ez pedig tetoválásaikban is megmutatkozhat.

Pillanatkép 2022-ből

A cikkre készülve elindítottam egy rövid felmérést az egyik közösségimédia-oldalamon, arra vonatkozóan, hogy zömében Magyarországon élő, fiatal és középkorú ismerőseim hogy állnak a tetoválással, viselnek-e vagy szeretnének-e, mit gondolnak róla.

Bár ez az eredmény semmiképpen sem tekinthető jól megalapozottnak, sem tudományosnak, mégis érdekesnek találom: összesen közel 60 fő válaszolt, és 42 százalékuk már rendelkezik legalább egy, de inkább több tetoválással; 33 százalékuk nem szeretne tetováltatni; 25 százalékuknak pedig még nincs, de később szeretne.

Ha csak az igen-nem arányt nézzük, 33 százalék maradna ki a tetováltatás élményéből, 67 százalék pedig már megélte, vagy tervezi azt. A tetoválás elleni okok között megjelent például a megbánástól vagy a fájdalomtól való félelem, a visszafordíthatatlanság, a bizonytalanság, hogy idővel veszít a szépségéből, de volt olyan is, aki arról számolt be, a párjának való nemtetszés vagy éppen egyéb társadalmi megítélés, esetleg korlátozások tartják vissza. A leggyakoribb okok a tetoválás hátterében pedig a fontos esemény, személy vagy élmény emléke, az önkifejezés, a művészeti érték és a mással közösen viselt, összekötő tetoválás volt.

Bármelyik oldalt is képviseljük, fontos, hogy tudjunk megértőek lenni:

tetováltként azzal, aki inkább ellene van, a másik oldalról pedig azzal, aki a tetoválás mellett dönt. Láthattuk, hogy számos ok állhat a háttérben, így, ha fenntartásaink lennének, érdemes törekedni arra, hogy megismerjük a teljes történetet, így komplex képet kapva a személyről, aki biztosan több, mint pusztán a tetoválásai.

Ajánljuk még:

„Anyám megspórolt szeretetét akartam a férfiakon behajtani”

A szeretet nem puszta szó, leginkább cselekvés. Ám nem is olyan könnyű szeretni, pláne jól szeretni emberi kapcsolatainkban. Még az anyák szeretete is lehet tompa, alig érezhető, szinte láthatatlan. Mónika családban, anya, apa mellett nőtt fel, mégse érezhette meg soha igazán, milyen az odaadó szülői szeretet. Olvasói levél következik.

 

Már követem az oldalt

X