Fejleszthetjük a türelmünket – ha van elég türelmünk hozzá

Megfigyeltem, legfeljebb húsz perc. Ez az az idő, amit még türelmesen képes vagyok várakozni a bankban vagy a postán, hogy szólítsanak, és elintézzem az elintéznivalómat. Ezen túl már mocorgok. Egyik lábamról a másikra állok, fészkelődöm a széken, másodpercenként nézem a táblát, hátha nem vettem észre, és már ott villog rajta az én bilétámon szereplő szám. Minél több idő telik el, annál feszültebb leszek, egymás után fogalmazódnak meg a fejemben a cinikus megjegyzések, amiket persze végül úgyis magamban tartok.

Vannak szerencsére olyan napok is, amikor nem érdekel, hogy várni kell. Nézelődöm a helyiségben, elolvasok minden plakátot, és elgondolkozom azon, vajon ki locsolhatja a virágokat. Együttérzek az ügyintézővel, aki gyorsan iszik egy korty vizet két ügyfél problémája között, és együttérzek azzal a középkorú férfival is, aki remegő kézzel írja alá a hiteligénylő papírokat. Figyelem az embereket, az arcukat, a ruhájukat, a gesztusaikat. Ilyenkor valahogy észrevétlenül eltelik az idő.

Nemcsak a sorban állás teheti próbára a türelmünket. A hétköznapokban számos olyan helyzetbe csöppenhetünk, amikor várakozni kell. Várunk, hogy behívjanak az orvosi szobába, hogy kiderüljön a nyelvvizsga eredménye, hogy végre hazamehessünk a munkahelyünkről. Várunk egy üzenetre, egy telefonhívásra, egy csomagra és a fizetésünkre. Várakozás az életünk, nem is csoda, ha egy nap arra ébredünk, elfogyott a türelmünk, elegünk van, hogy mindig csak arra a telefonhívásra vagy e-mailre kell várni, hogy mindig előttünk akad meg az ügyintézés, hogy már megint mi értünk oda előbb a találkozóra, és nekünk kell várni a másikra...

Rózsát teremne?

A türelem az a képesség, hogy nyugodtak tudunk maradni valamilyen viszontagsággal, frusztrációval vagy szenvedéssel szemben. Az, hogy türelmesek vagy éppen türelmetlenek vagyunk személyiségfüggő, többek között az egyén múltjától és aktuális helyzetétől függ, miképp reagál adott szituációban. Kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik lelkiismeretesebbek, barátságosabbak és nyitottabbak az új tapasztalatokra, általában türelmesebbek – és azok, akik kevesebb ilyen tulajdonsággal rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel lesznek türelmetlenek. Ezek a tényezők azonban csak egy részét képezik a türelemnek. Az általunk kialakított szokások, az érzelmeink szabályozásának képessége, és az adott helyzetben meglévő elvárásaink egyaránt befolyásolhatják, hogy mikor vagyunk türelmesek vagy türelmetlenek, csakúgy, mint például az olyan mindennapos állapotok, miszerint túl fáradtak, betegek, éhesek, idegesek vagy stresszesek vagyunk.

Egyes kutatások szerint a türelmetlenség összefüggésbe hozható a magányossággal, a depressziós tünetek gyakoribb előfordulásával és általában a negatív érzelmekkel. Ezzel szemben a türelmet olyan pozitív dolgokkal kapcsolják össze, mint az élettel való elégedettség, az önbecsülés, az önuralom megléte, a célok elérésére való képesség.

Bizonyos helyzetek még a legtürelmesebb embereken is kifoghatnak. S bár mindannyian eltérőek vagyunk abban, hogy mekkora türelemmel vagyunk jelen az egyes helyzetekben, mindannyian fejleszthetjük ezt a tulajdonságunkat.

Türelmesen fejleszthető türelem

A szakemberek nemcsak a türelem és a türelmetlenség miértjét kutatták, hanem azt is, hogy hogyan lehet fejleszteni e tulajdonságunkat, vagyis hogyan lehetünk még türelmesebbek. Eszerint, ha felismerjük, hogy egy bizonyos helyzetben ingerlékenyebbek és indulatosabbak vagyunk, mint amilyenek lenni szeretnénk, akkor változtathatunk rajta és türelmesebben reagálhatunk – ezt azonban gyakorolni kell, és akarnunk is kell a változtatást. Az életünk telis-tele van számtalan változóval és akadállyal, képtelenség elkerülni az összes olyan helyzetet, amelyik türelmetlenséget válthatnak ki belőlünk. Viszont jó tudni, hogy ha figyeljük önmagunkat és tudatosabban kezeljük az érzéseinket, irányíthatjuk a türelmünket is.

Valahogy így indulhatunk el:

• Legyünk tisztában azzal, hogy mikor vagyunk türelmetlenek, és mit érzünk olyankor. Mi bosszant a legjobban bennünket? A sorban állás? Ha várni kell a buszra? Ha késik a találkozóról a partnerünk, vagy ha a megbeszélt időpontban nem hív be az orvos? Ha tisztában vagyunk azokkal a szituációkkal, amik türelmetlenséget váltanak ki belőlünk, tudatosan odafigyelhetünk, hogy higgadtak maradjunk legközelebb.
• A felismerés egyébként is fontos, hiszen csak úgy tudjuk elejét venni a negatív reakciónak, ha idejében azonosítjuk érzéseinket. Ha még az elején elcsípjük, vagyis tudatosul bennünk, hogy türelmetlenek vagyunk, azzal már tettünk is egy lépést türelmetlenségünk kordában tartása felé. Maradjunk éberek, legyünk tudatosan jelen a pillanatban: ha bosszankodunk, ha nem, adott helyzetben várni kell. A magunk életét keserítjük meg, ha ezt rossz közérzettel tesszük. Egyszerűen üljünk csendben, és figyeljük a légzésünkre – ez segíthet abban is, hogy megnyugodjunk.
• Alakítsunk ki toleranciát a számunkra kényelmetlen érzésekkel, helyzetekkel szemben. Hagyjuk, hogy mások megelőzzenek bennünket a sorban vagy a forgalomban. Ne nyúljunk rögtön a telefonunk után, ne birizgáljunk valami közben, inkább figyeljük a viselkedésünket, az érzéseinket az egyébként frusztráló és kellemetlen helyzetben.
• Lépjünk egyet hátra, és gondoljuk újra a helyzetet. Képzeljük magunkat a másik ember helyébe. A kollégánk nem szándékosan késik, biztos elment az orra előtt a busz, vagy valamit sürgősen el kellett intéznie. Az ügyintézőnek rossz napja van, problémák vannak a gyerekével, lehet, egész nap nem érezte jól magát. Ha nem olvassa be a gép a vonalkódot, az nem a pénztáros hibája. Ha empatikusak tudunk maradni, azzal a másik és magunk számára is könnyebbé tehetjük az ilyen nehéz helyzeteket.
• Végül a belátás is sokat segít: változik bármi azzal, hogy türelmetlenek vagyunk? Ha egy lépés távolságból szemléljük a helyzetet, beláthatjuk, hogy semmi értelme bosszankodni. A sort ki kell várni, nem halad gyorsabban, ha idegeskedünk vagy rátoljuk a másikra a bevásárlókocsit. A vizsga vagy az orvosi vizsgálat eredménye is megjön egyszer, nincs hatalmunk sürgetni azok megérkezését. Jellemzően sajnos csupa olyan helyzetben vagyunk türelmetlenek, amikre nincs ráhatásunk, vagyis érdemes inkább elfogadni, hogy várni kell. Akár türelmetlenek vagyunk, akár türelmesek, ugyanannyi időbe telik, mire sorra kerülünk. Akkor megéri frusztráltnak és idegesnek lenni?