Antiszociális vagy aszociális? Nem mindegy!

Ha antiszociális, akkor nem szeret társaságba járni?

Tévedés! Mégis valamiért ezt használjuk. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, biztosan mindenki hallott már erre utaló mondatokat: „Gyere már te is moziba, ne legyél antiszociális”, „Olyan antiszoc vagy, sose megyünk sehova”. Tipikus mondatok, mind-mind rossz szóhasználattal! Antiszociális az, aki rendszeresen szembemegy a társadalmi normákkal, megszegi a szabályokat, bűncselekményeket követ el. Erkölcstelen, ártó, akár erőszakos más emberekre vagy állatokra nézve. Antiszociális az a kamasz is, aki túlfeszíti a határokat, dohányzik, drogokat próbál ki vagy használ aktívan, esetleg rendszeresen alkoholt fogyaszt. Vagy éppen bandákba verődve rongálja a várost, graffitifeliratokat fúj, és szobrokat dönt le.

Az antiszociális szó ráadásul egy mentális nehézséghez is tartozik: antiszociális személyiségzavar. Diagnózist a mentális zavarok nagykönyve szerint az kap, akinél az alábbiakból legalább 5 jellemző hosszabb ideig fennáll:

• nem tud előre tervezni, következményeket bejósolni, nagyon impulzív
• hajlamos a csalásra, például álnevek mögé bújik vagy gyakran hazudik
• viselkedése sokszor agresszív, ártatlan behatásra is támadással reagál, gyakran keveredik verekedésekbe
• nehézségeket okoz számára a törvény és a társas normák betartása, ami miatt az is előfordulhat, hogy gyakran vannak rendőrségi ügyei (pl. letartóztatás)
• cselekedetei vagy viselkedése miatt nem érez bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, számára közömbös ha negatív érzéseket okoz másoknak, sőt akár azt is gondolhatja, viselkedése jogos (például, mert kiérdemelték, hogy bántsa őket)
• vakmerő, nem méri fel a helyzetek biztonságosságát
• felelőtlen és makacs, így nehezen állja meg a helyét a különböző felelősségteljes szerepekben (például munkavállalóként)

A diagnózis legkorábban 18 éves kortól adható meg, ugyanakkor kutatási adatok szerint már 15 éves kortól lehetnek jelei, tünetei.

A társaságkerülő, de békés

Az aszociális ezzel szemben azt jelenti, amire nagyon sokan akkor gondolnak, amikor az antiszociális kifejezést hallják a köznyelvben. Olyan személy, aki szívesebben van egyedül, nem túl társaságkedvelő, inkább visszahúzódó, introvertált típus. Sőt, nemcsak, hogy nem kedveli mások közelségét, nem is igazán tartja fontosnak a kapcsolatokat. Valószínűleg soha nem lesz egyetlen buli középpontja sem, sokkal komfortosabban érzi magát otthon egyedül, vagy maximum 1-2 olyan emberrel körülvéve, akikkel szoros kapcsolatot tudott kialakítani.

Aszociálisak sokféle okból lehetünk, hozzájárulhat például az, ha introvertált személyiségtípusok vagyunk, de az is lehet, hogy időszakosan változik, hogy éppen mennyire vágyunk társaságra, és mennyire tudjuk jól érezni magunkat az olyan helyzetekben.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogy mi a legnagyobb különbség a két gyakran összekevert kifejezés között, azt mondanám: aki aszociális, semmiféle veszélyt nem jelent a társadalomra nézve, míg az antiszociális egyének már sokkal inkább. Természetesen az aszocialitás is elmehet egy olyan véglet felé, ahol már akadályozza a mindennapi életvitelt, például szociális fóbia formájában. Ilyenkor az egyén minden olyan helyzettől nagymértékű szorongást élhet át, ahol másokkal kapcsolatba kell lépni, esetleg előttük megnyilvánulni. Ne csak arra gondoljunk, hogy nem fog kiállni előadást tartani a kollégáinak, esetleg verset szavalni az iskolai ünnepségen, ha gyerkőc az érintett. A szociális fóbiában szenvedőknek akár az is elképzelhetetlenül szorongató, hogy a boltban interakcióba lépjenek az eladókkal, például megkérdezzék, hogy merre találnak egy terméket.

Mint az életben sok más területen, itt is a mérték a fontos. Teljesen rendben van, ha visszahúzódóbbak vagyunk, de legyen szemünk arra is, ha esetleg már ez kezd végletessé válni és izoláció felé mutatni.

Ami pedig az antiszociális-aszociális különbséget illeti, legyünk résen! Bár jellemzően egy hétköznapi beszélgetésben arra számítunk, hogy hiába használjuk a nem odaillő szót, mások éppúgy nincsenek tisztában a pontos jelentéssel, tehát nem lesz semmilyen félreértés, akár még meg is lepődhetünk! De ha csak néhányan vagyunk, akik elkezdik a jó szót használni, előbb-utóbb a hibás berögződést felülírhatja a valóság!

Tájékozódj további gyakori pszichológiai fogalmakban! Vajon te jól használod a nárcisztikus kifejezést? És a kommunikáció során kellően asszertív vagy?