Vasedény és fémborotva: holmik, amiket egyszer kell megvenned, de talán életed végéig megmaradnak

Nagyon tudok bosszankodni azon, amikor valami már megint tönkremegy otthon. A tervezett elavulásról egyre többet beszélnek – mi is írtunk róla egy cikket, amit ITT találsz – így már tudjuk, hogy a gyártók tudatosan készítik a lehető legjobbnál silányabbra a termékeiket, hogy az alkatrészek vagy nehezen pótolható elemek miatt inkább kidobjuk és újravásároljuk a holminkat, semmint a javíttatásba fektessük az energiát. Elvégre, az nekik kevesebb bevételt jelentene.

Egy olyan világ szerintem jobb hely lenne, ahol nem azért kell gürcölni és dolgozni, hogy állandóan pótolhassuk a háztartás alapvető kellékeit.

Jobb lenne velencei nyaralásra költeni, mint teflonserpenyőkre a régi helyett, nem?

A nagy cégek esetleges ármánykodásai mellett azonban mi sem vagyunk ártatlanok abban, ha csupa egyszer használatos és rossz minőségű termék fellelhető a házunk táján. Az emberi természet rossz tulajdonsága a nagy-nagy birtoklási vágy, hogy nekünk minden egyszerre kell, mindenből több és nagyobb. De így csak akkor tudunk vásárolni, ha a drágább (és tartósabb) tárgy helyett gyorsan lecsapunk az akciós olcsóra. A háromszáz forintos műanyag borotvára, ami egy hónap után életlen – holott vehetnénk szinte örökéletű(!) fémborotvát –, a foszlós, egyszezonos fast fashion kabátokat vesszük a minőségibb darabok helyett, meg az olcsó pontgyűjtős edényre nevezünk be, amibe pár főzés után leragad az étel. Mert akkor, abban a pillanatban úgy éreztük, mi aztán biztos nem költünk vagyonokat egy borotvára vagy edényre.

Fotó: Unsplash / Csey deViese

Ahogy mondani szokás azonban, sokan szegények vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak az olcsó holmikat. A pillanatnyi habozás természetesen érthető, én is sokszor habozok, ha arról van szó, hogy meg kellene vásárolni valamit és megpillantom a tartós, minőségi változat árát. Fáj nagy összegeket kiadni egyszerre olyan dolgokért, amelyeket csak muszájból vásárol az ember – de

józan paraszti ésszel nézve mégiscsak logikusabb megvenni egyszer a minőségi drágábbat, és nem költeni többé olcsó, de gyengébb minőségű holmira.

A tervezett elavulásra nincs ráhatásunk, a vásárlási szokásainkat azonban mi határozzuk meg. Az elmúlt években igyekszem tudatosan nemet mondani a gagyi cuccokra, hiszen annyi, de annyi tiszavirágéletű használati eszköz került már kukába, mióta háztartást vezetek, hogy elszégyellem magam, ha eszembe jut.

Fotó: Unsplash / Nikolaus Dimou

Az anyagi szempontok mellett nem elhanyagolható az sem, micsoda környezeti pusztítást végzünk ezzel az állandó újravásárlási-mániával: a Föld már kiabál, hogy belefullad a szemétbe, hát ellensége vagyok én a bolygónak ahol élek?

Mi az, amit érdemes lecserélni? 

Ha ma lennék kezdő háziasszony, nem tíz-tizenkét évvel ezelőtt, talán már a kezdetektől arra gyúrnék, hogy csupa tartós és minőségi holmival vegyem körbe magam. A lista valahogy így nézne ki:

• minőségi edények: valószínű elég otthonra egy vagy két jó méretű serpenyő, nem kell száz. De az a kettő legyen jó!
• evőeszközök: ha nem műanyag egy része sem, és nincs mi kopjon rajta, már jó úton jársz.
• minden konyhai segédeszköz, legyen az reszelő, hámozó vagy keverőlapát – minőségi termékkel dolgozni egy új világot nyit meg! 
• textilek: törölközők, ágyneműk, abroszok, függönyök. Mindegyiknél jó választás a természetes anyag és az odafigyelő mosás. Ha megfizetjük a minőséget, nem kell aggódni a futó szálak vagy a bolyhosodás miatt. 
• műanyag használati tárgyak helyett fém, üveg vagy porcelán: legyen szó borotváról, virágcserépről vagy tányérkáról, ha nem műanyagot, hanem tartósabb anyagot választunk, az egészségünknek és a bolygónak is jobbat teszünk – merthogy van a műanyagnak négy olyan fajtája, amit azonnal ki kellene dobni. Erről ITT írtunk korábban.
• ruhaneműk, cipők: (ésszerű kereteken belül) ezen a területen általában igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve.
• bútorok: egy asztalos által, esetleg egy száz évvel ezelőtti asztalos által összerakott fa bútor jobban bírja, mint egy üzletlánc préseltfa-lapjaiból készített darab.

A mai eszemmel mindenből kevesebbet, de jót vennék (azaz veszek is már), maximum később lenne berendezve a komplett háztartás. De akkor legalább egy életre be lenne rendezve.

Fotó: Unsplash / Kis Enikő

Végezetül viszont egy jó hírem is van: attól, hogy be van rendezve a háztartásod, még nem veszett el semmi. Minden alkalommal, mikor valami elfogy vagy tönkremegy, a vásárlás alkalmával hozhatsz más döntést, mint korábban. Lehet, hogy ehhez spórolni kell majd, és várni kicsit. De ha egyszer spórolsz a drágábbra, lehet, soha többet nem kell pénzt adnod egy másik, hasonló célt szolgáló termékre.