Segítség, ágyi poloska! – Sikeres küzdelmünk története

Otthon

Segítség, ágyi poloska! – Sikeres küzdelmünk története

Szerencsés, aki sosem hallott még róla, nekünk sikerült önhibánkból kívül alaposan körbejárni a témát. Furcsa, kegyetlenül viszkető csípésekkel ébredtünk, és megállapítottuk: hívatlan vendégekkel osztjuk meg az ágyat. Ez egy rettenetesen kilátástalan helyzet, de vakarózás közben még poloskakereső kutyákba is belefutottunk.

Sok-sok éve történt, amikor leánykám a barátnőjénél történt éjszakázás után rettenetes csípésekkel érkezett haza. Gyermekorvosunk első pillantásra megállapította: ágyi poloska okozta, és írt is fel rá kenőcsöt. Bennem egy világ dőlt akkor össze: az én gyerekem! És ágyi poloska csípte meg! Vajon miféle helyen járt? Milyen koszos lehetett az a lakás! A doktor azonban megnyugtatott, hogy nem fog belehalni, örüljünk, hogy nálunk nincs, mert egyébként igen gyakori jelenség.

Később hallottam, hogy rákospalotai barátnőméknél évek óta nem tudják a társasházból kiirtani, mert ha csak egyetlen lakó nem engedi be a vegyszeres irtókat, akkor békésen visszaköltözik a fertőtlenítés után. Tovább nem is érdekelt a dolog, egészen addig, mígnem egy szép őszi hétvégén sírva hívott a gyermekem: anya, valami irtózatos lénnyel élhetek együtt – és küldte is a fotókat agyoncsípett testrészeiről.

A kiütésekről

Ennek fele sem tréfa, gondoltam, de mivel nem vagyok rovarszakértő, egyelőre próbáltam megnyugtatni és kigondolni, milyen házi szerekkel lehet a viszketést gyorsan enyhíteni – hosszú hétvége lévén. Fenistil krém, petrezselyemlevél, levendulaolaj, hirtelen ezek kerültek terítékre a lehetséges felhozatalból.

Annyira csúnyák voltak a csípések és a viszketés olyan kibírhatatlannak tűnt, hogy próbáltunk orvost keresni. Persze, bőrgyógyásznál még magánrendelőben is hosszú várólista van, a netes bőrgyógyász viszont hajlandó volt fogadni: küldtük a fotót, s a harmincezer forint átutalása után szinte azonnal jött a válasz: ágyi poloska csípése. 

Hogy mit kell tudni róla? Sok piros, viszkető folt egymás mellett, legtöbbször a végtagokon. Allergiás reakciót is kiválthat: ez bőrpírral, esetleg véraláfutásban mutatkozik meg. A csípés lehet fájdalmas is, mert az ágyai poloska a nem kifejlett, nimfa formájában még nem rendelkezik érzéstelenítő szúrókával.

De miért, honnan?

Nem tudom, lehetett-e volna ennél rosszabb diagnózis, de ez éppen eléggé lesújtónak érkezett. Néhány hete végeztek az egész épületben kötelező csótányirtást, talán ez zavarhatta fel békés álmukból az ágyi poloskákat? Hiszen eddig nyomuk sem volt. A lakás pedig példásan tiszta.

Végignéztük nagyítóval az ágyat, a szőnyeget. Kiráztuk az ágyneműt: abban sem találkoztunk semmivel, amire rá lehetett volna húzni a poloska jelzőt. Irány a net: mit lehet tudni erről a kis gonoszról?

Elég sok mindent. Bekerülhetnek a csöveken, a csövek melletti réseken vagy a szellőzőkön keresztül, a kábelek mentén. Akár a konnektoron át is – tehát nagyjából nincs számukra akadály. Az is kiderült, hogy életük során tengernyi formában léteznek. Azt már kisiskolás korunkban megtanultuk, hogy a rovarok olykor másféle alakot öltenek,

és nem azért lesz a petéből báb, később meg kifejlett rovar, hogy jól becsapjanak minket, de szerintem ez is benne lehet a pakliban: tuti direkt csinálják.

Az ágyi poloska megjelenési formái olyan változatosak, hogy nekem szemüveg nélkül bárki, aki hat lábon mászkál a szőnyegen, lehet ágyi poloska is. Vagy egyik sem.

Mi mindent ne tegyünk?

Az kiderült, hogy nem szabad átrendezni a szobát, mert ez a kis dög akkor is utána megy az áldozatának, hiszen hő- és széndioxid-érzékelőkkel rendelkezik. A vérre megy, hiszen ebből él. Hihetetlen, mi mindennel szerelték fel ezeket a kis gonoszokat!

A nőket jobban szereti, mint a vastag bőrű és szőrös férfitestet. Szuper.

Nem jó mindent felforgatni, mert felkeltjük a rejtőzködő példányokat, és még inkább bevadulnak. Ekkor borultunk ki igazán: lehet, hogy egész hadsereg van valahol a falban, és még csak az előhírnök bújt elő?

A net népe szerint ha csak az ágyat szedjük szét, a forrást keresve, akkor meg szétkergetjük őket a szobában, így onnantól kezdve a kanapén sem leszünk biztonságban, nemhogy az ágyon.

S ha a másik szobába költözik át a lányom aludni? Vajon át lehet vinni a pizsamával vagy a kispárnával a poloskát? Vagy megérzi, és bekövet? Arra a gondolatra jutottam:

Miért is becézi a nyelvünk? Milyen ironikus is ez. Lehetne egyszerűen polos. Nem kell neki a „ka”.

A szakember

Felhívtunk egy szimpatikusnak tűnő rovarirtó embert. Nagyon készségesen elmagyarázta, mi a teendő, megvizsgálta tüzetesen a lakást: de nem talált egyetlen szem ágyi poloskát sem. Sem petékre utaló jelet, sem apró vérfoltokat az ágyneműn, sem levedlett rovarrészeket – ahogyan mi sem.

A poloskamentesség megállapítása tízezer forintból megvolt, ha lett volna tárgyi bizonyíték, akkor emberre nem veszélyes rovarirtó gázt vetett volna be ötvenezerért.

Így viszont semmit. Miután elment, már csak az volt a kérdés: akkor most mit tegyünk?! Mert az első jelektől ez volt a harmadik éjszaka, és újabb csípések keletkeztek gyermekem lábszárán, felkarján.

Alapos takarítás újból. Kimostunk ágyneműt, függönyt. Kipucoltuk a szőnyeget, kirámoltuk a ruhásszekrényt. Kidobtuk a porszívó porzsákját, fertőtlenítettünk. Sehol, semmivel nem találkoztunk, csak késő este, egyetlen parányi halott élőlénnyel. A neten talált képek alapján akár ágyi poloska is lehetett – de korántsem biztos.

A végkifejlet

Az ágyat elhúztuk a faltól, a lába köré kétoldalas ragasztócsíkot tettünk, hogy ne tudjon senki se felmászni. Ugyan az ágyi poloska röpképtelen, de karmos lábával függőlegesen is remekül mászik. Viszont néhány nap múlva már nem jelentkezett semmi féle poloska-jel.

A vakarózás még megmaradt, de ennek már inkább lelki oka volt.

Nekem azóta is az ágyi poloska említésére heves viszketésem támad a testem minden pontján – most is, amint ezt a cikket írom.

Összefoglalva, poloska-téren nem lettünk teljesen biztosak abban, hogyan is lehet megszabadulni tőlük. Budapest ágyi poloska fertőzöttsége az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő, tehát majdnem mindenki ki van téve a szerencsés találkozás lehetőségének. Haza lehet vinni a buszról, vonatról, szerencsétlen esetben a ruhaboltból is. Ha valahol nagy mennyiségben fordul elő, állítólag édeskés szagáról lehet felismerni.

Miközben űztük a rovarokat, részt vettünk viszont egy nógrádi kiránduláson, ahol szarvasgomba-kereső kutyák versenyét is tartották. Itt tudtuk meg: a lagotto romangolo kutyafajta nemcsak szarvasgomba felkutatására alkalmas, hanem egyes helyeken kifejezetten az ágyi poloska megkeresésére tanítják be, és sikerrel alkalmazzák is. E tüneményes kutya 200 millió szaglósejttel rendelkezik, tehát talán egy cuki, betanított lagotto beszerzése volna a véglegesen jó megoldás. De erre még alszunk egy párat: most már békességben.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X