Az elmúlt két évben sokat alakult az otthonunk. Régi bútorok mentek, újak jöttek. Az idős faajtók friss festést kaptak, a rézkilincsek fényezést. Az ilyen változtatásokkor gyakran felmerül bennem az igény arra is, hogy átválogassam az apróbb tárgyakat is, és ha szükséges, végleg búcsút vegyek tőlük. Ez egy nehéz, ugyanakkor felszabadító folyamat, mert lehetőséget ad arra, hogy alaposan megvizsgáljam a tárgyakhoz fűződő viszonyomat és emlékeimet. Tisztán láthatom, mi az, amihez valóban ragaszkodom, és mi az, ami már nem szolgál engem. Az utóbbi esetben szinte biztos, hogy valakinek még szüksége lehet arra, amit én lomnak ítéltem.
Ezek közül soroltam most ötöt, ami talán a te otthonodban is helyet kap:
1. Sorozatgyártással készült „műalkotások”
Nincs annál jobb érzés, mint amikor az egyik áruházláncban megvásárolhatjuk Klimt Csók című festményének másolatát pusztán pár ezer forintért. De érdemes ellenállni, ugyanis az a tapasztalatom, hogy az ilyen alkotások nem állják ki az idő próbáját, az évek előrehaladtával a látványuk egyre kevésbé okoz örömet. Az olyan egyedi alkotások viszont, amiket kreatív barátok, vagy akár én magam készítettem, tele vannak élettel és történettel. Az ilyen tárgyak nagyobb valószínűséggel idéznek fel kedves emlékeket, így a jelenlétük is jó érzéssel tölt el. A bolti kacatoktól pedig igencsak felszabadító lehet megválni...
2. A jövőbeli projektekhez vásárolt tárgyak
Amíg egy belvárosi, bérelt lakásban laktam, hajlamos voltam olyan bútordarabokat és kiegészítőket is megvásárolni, amik tökéletesen illettek az álombeli kertes házamba, az aktuális albérletbe viszont a legkevésbé sem. További bonyodalmat okozott, hogy az életkorommal a képzeletbeli ház stílusa is folyamatosan változott, így a nagy örömmel vásárolt, de teljes mértékben szükségtelen tárgyaknak is kénytelen voltam új gazdákat keresni. Bármilyen nehezen is váltam meg a fonottvessző-foteltől, vagy az öntöttvas madáritatótól, valójában megkönnyebbültem, amikor arra gondoltam, hogy egy következő költözésnél mennyivel kevesebbet kell csomagolnom és cipekednem. Nem mellékesen jó pár ezer forinttal is gazdagabb lettem.
3. Stílusidegen lakásdekoráció
Be kell vallanom, hogy az újlipótvárosi kis lakás otthont adott olyan tárgyaknak is, amik kizárólag az impulzusvásárlás miatt kerültek hozzám. Nemegyszer belesétáltam a használt cikkek online piacának ígéretes csapdáiba, és olyan dolgokat is megvásároltam, amik bár akkor jó ötletnek tűntek, mégsem akartam őket használni egy jó darabig. Például a másodkézből vásárolt, drága, márkás szőnyeg eklektikája egyáltalán nem passzolt a lakáshoz, sem annak berendezéséhez, mint azt a vásárlás után felfedeztem. Ekkor az előző pontban említett hibás logika szerint azt mantráztam, milyen jó lesz ez is, majd „ha másik lakásba költözöm”. Két évvel később kénytelen voltam eladni a felbontatlan szőnyeget ugyanazon a platformon, ahol én is beszereztem.
Majdnem egy évig nem vásároltam ruhát – és nem is volt olyan nehéz!
A fenntartható divatnak megvannak a maga bloggerei – én speciel nem tartozom közéjük, de a példájukon okulva igyekszem tudatosan vásárolni, jobban mondva tudatosan nem vásárolni. Idén egész hosszúra sikeredett a ruhaböjtöm.
4. Polcfoglaló üvegek és kerámiák
Igazából nagyon gyenge vagyok, és nem tudok nemet mondani, ha egy mediterrán stílusú tálról, gyönyörű koktélpoharakról vagy cuki kávésbögréről van szó. Azonban az utóbbi időben egyre jobban rettegtem a konyhaszekrények kinyitásától, ugyanis az egymásra halmozott kerámiák már egészen a polc széléig értek. Ráadásul (többek között emiatt) mindig ugyanazt a két poharat használtam. Egyik hétvégén egy hirtelen ötlettől vezérelve kipakoltam a szekrényt, és alaposan átválogattam a tartalmát. Csak azokat a tárgyakat tartottam meg, amik értékesek és kedvesek számomra. A feleslegessé vált kézműves darabokat jó áron eladtam, a többit pedig a közeli adományboltba vittem. És még így is maradt annyi pohár és bögre, hogy vendégül lássak egy kisebb baráti társaságot.
5. Az egyre növekvő könyvgyűjtemény
Lelkes olvasó vagyok, imádom a könyveket, mert a bekuckózásnál tényleg nem kell több így télen. Az olvasással azonban sosem tudok olyan gyorsan haladni, mint amilyen ütemben új könyveket vásárolok. Az ágyam mellett legtöbbször stócokban várakozik az olvasnivaló. A legutóbbi lakásfelújítást ugyanakkor jócskán megnehezítették a vaskos kötetek. Akkor döntöttem úgy, hogy itt az ideje megválni a feleslegessé vált daraboktól, és új formában hódolni a hobbimnak. Sok könyvet elajándékoztam és eladtam. Ami pedig az olvasást illeti, beszereztem egy e-book olvasót, és éves tagságom van a helyi könyvtárban. És azóta tényleg sokkal boldogabb vagyok.
Nyitókép: Liam McGarry / Unsplash
Ajánljuk még:
BEZÁRT VÁSÁROK, NYITOTT UDVAROK: ILYEN A KÉZMŰVESEK VILÁGA VÍRUSIDŐBEN
TÖBBET ÉS MÁST: ÍGY OLVAS A VILÁG 2020-BAN
5 KIHAGYHATATLAN DOKUMENTUMFILM A HÉTVÉGÉRE, AMIKET OTTHON IS MEGNÉZHETSZ
Az író, aki örökre harminc marad – Sylvia Plath születésének évfordulójára
„Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem.”
