Komposztálás a lakásban – hát, megpróbáltuk...

Komposztálás otthon 

Amíg kertesházban laktam, a komposztálás egy könnyen megoldható procedúra volt: a rendes kuka mellett egy kisebb szemetes fenn volt tartva a komposztálható hulladéknak, és két-három naponta – vagy nyári melegben gyakrabban – a tartalmát kiöntöttük a kertben ásott, raklapokkal körülhatárolt komposztba. Ez a terület néhány évente a telítődés okán helyet változtatott a kertben, a kidobott és időnként földdel lehintett növényi maradványok pedig azóta is végzik hasznos munkájukat: segítenek a talajnak, hogy minél több tápanyag legyen benne.

Lakásban viszont mindez nem ilyen egyszerű. A műanyagot és a papírt könnyű elkülöníteni, de az ételmaradékok sorsa gyakran a kommunális kuka. Csakhogy ez nem túl szerencsés, hiszen azok a szerves hulladékok, amelyek megfelelő fermentálódás mellett nagyon sok hasznot hajtanak a földnek, helytelenül rohadva a többi szemét között a szeméttelepeken kimondottan káros hatást érnek el: a rohadás alatt felszabaduló gázok nagyban hozzájárulnak a környezetszennyezéshez. Tehát nem csupán az a baj, hogy ha nem komposztálunk, nem adjuk vissza a talajnak, ami jár neki, de még extrán károsítjuk is a környezetet. El is határoztuk, hogy ezt a problémát konyhai komposztálóval orvosoljuk, és több márka bemutatkozó videóját megnézve letettük a voksunkat egy méretre megfelelőnek tűnő példány mellett.

Komposztálás a lakásban – első próbálkozás

A komposztálás módja a leírások és videók alapján az, hogy a szerves hulladékokat, legyen az zöldségmaradék, tojáshéj, teafilter, főtt ételek maradéka, esetleg még hús is (ezt mi nem mertük bevállalni) a dobozba helyezzük, majd a külön megvásárolt startert rászórjuk vagy ráöntjük, ugyanis mind por, mind pedig folyadék formában létezik a fermentációt segítő baktériumkeverék. Nagyon fontos, hogy megfelelő legyen az elegy nedvességtartalma, ezért szárazabb hulladékok mellé a folyékony, nedvesebb hulladék mellé a száraz baktériumkészítményt ajánlják. A részleteket azonban ki kell tapasztalni, mi első alkalommal nagyon hamar elvéreztünk: napjában többször nyitogattuk a komposztot, ráadásul valószínűleg túl nedves lett az elegy, így körülbelül

a második hét végére egy nagyon penészes, iszonyú büdös masszát távolítottunk el – a kommunális kukába.

Aztán szépen elmostuk a komposztálót, visszaraktuk a helyére, hogy hónapokig bizalmatlanul és csalódottan nézzünk egymásra. Végül újra belevágtunk.

Az első adag szerves hulladék, starterrel összekeverve.

Komposztálás a lakásban, penészmentesen – Második próbálkozás

Újabb videókat néztünk, amelyekből kiderült: érdemes napjában legfeljebb egyszer beleönteni a komposztálni szánt dolgokat a dobozba. Ígyhát ha több étkezésnél keletkezik szerves hulladék, már egy külön erre a célra kijelölt tálba rakjuk, este (vagy olykor kétnaponta) pedig ezt öntjük a komposztba. Azt a tanácsot is megfogadtuk, hogy a hulladékot zacskóval takarjuk le, amire egy nehezéket, egészen pontosan egy fél téglát helyeztünk, mert állítólag ez is segíti a komposztálódást. 

A doboz alján kis csap található, itt kell a „komposztteának” kifolynia. Míg első alkalommal ez nem történt meg, másodjára végre kicsurrantak az első cseppek. Ez a folyadék megfelelő hígítás mellett elvileg jót tesz a növényeknek, de tényleg rendkívül tömény a koncentrátum. Mi először nem hígítottuk eléggé, ezáltal több növényünk levele gyakorlatilag megégett a túlzott mennyiségű szerves anyagtól – ezt még tökéletesítjük, de legalább kifolyt, aminek ki kellett. 

Körülbelül két hónap alatt telt meg a doboz annyira, hogy elérkezettnek lássuk az időt a lezárásra, ez ugyanis a fő attrakció: a végeredmény elkészüléséhez a folyamat végén két hétig érnie kell a masszának. Ez idő alatt nem szabad kinyitni a dobozt. Az eladók persze emiatt azt javasolják, hogy rögtön két dobozt vegyünk – megfontolandó ez, utólag nézve kétfős háztartásunkban valóban inkább két kisebb doboz érte volna meg. 

Szóval elkezdtük érlelni a komposztot, és minden gördülékenyen ment is, mindennap ki tudtunk csöpögtetni kisebb-nagyobb mennyiségű komposztteát, és az előírásnak megfelelően valóban nem nyitottuk fel a tetejét. Némi kellemetlenséget azonban okozott, hogy a komposzttea nemcsak a szelepen, hanem a doboz minden részén távozni akart, és egyrészt maróan büdös volt, másrészt nem volt túl kellemes a napjában többször csörgedező barna folyadékot takarítani a konyhában.

Végül elérkezett a nap, felnyitottuk a dobozt.

Nem hitegetek senkit: nem csodás barna humusz tárult szemünk elé, amit rögtön fel lehetne használni a balkonládákban.

De ezt nem is hirdették a gyártók: a gyorsított érés arra jó, hogy a földbe öntve hamarabb tudjon hasznosulni a hulladék – néhány hónap alatt, ami sokkal gyorsabb a természetes, akár évekig tartó bomlásnál. Ígyhát mi például oda kerültünk, ahonnan az én komposztáló karrierem indult: kivittük a matériát szüleim kertes házába a komposztálónak kinevezett gödörbe. A fermentátum szaga nem volt kellemes, de elviselhetetlennek sem mondanám. Ráhúztunk egy kis földet, és hagyjuk, hogy tovább érjen.

 A massza, mielőtt a kerti komposztba kerül.

A harmadik adag komposztunk már gyűlik, figyelünk a starter mennyiségére, és nagyon igyekszünk mindent jól csinálni. Azonban az eddigi tapasztalataink alapján lehet, hogy módszert váltunk: szüleim meglátogatására talán érdemesebb mindig magunkkal vinni a dobozkánkat, aztán kiszórni az ő földjükbe, akárhogy is áll. Ezzel a barna patakocska áradásától óvnám magunkat – az ő földjükben van ideje lebomlani mindennek, nálunk meg mégiscsak jó szolgálatot tesz a doboz: óvjuk a környezetet, és meg kell hagyni, (amikor nem folyik ki a folyadék,)

tényleg nincs büdös a konyhában a zárt komposztnak köszönhetően, és el is fér benne két ember kéthavi konyhai hulladéka. 

Hiába nem tökéletes még a módszerünk, mi nem bánjuk, hogy sok vele a macera. Tudatosítanunk kell, hogy konyhai komposztból nem lesz teljes, tökéletes humusz, amit máris a növényeink földjébe tudunk keverni, de valójában nem is ezért kell kipróbálni, hanem mert hatalmas károkat okoz, ha a szeméttelepen végzik a szerves hulladékok. Ha ügyesek vagyunk, nem lesz büdös a lakásban, és talán mindenkinek van olyan rokona, barátja, akihez néhány hetente el tud vinni egy adag jó minőségű fermentátumot. Lehet, hogy a következő évben ízletes zöldségekkel fogják kedvességünket viszonozni!