Otthon

Komposztálás a lakásban – hát, megpróbáltuk...

Belvárosi lakásban élve nagyon zavart, hogy a növényi hulladékok, ételmaradékok a szemetesben végzik, ezért hosszas utánajárás után beszereztük a tökéletesnek tűnő konyhai komposztot. Használatát még tanuljuk, de már alakul a dolog.

Komposztálás otthon 

Amíg kertesházban laktam, a komposztálás egy könnyen megoldható procedúra volt: a rendes kuka mellett egy kisebb szemetes fenn volt tartva a komposztálható hulladéknak, és két-három naponta – vagy nyári melegben gyakrabban – a tartalmát kiöntöttük a kertben ásott, raklapokkal körülhatárolt komposztba. Ez a terület néhány évente a telítődés okán helyet változtatott a kertben, a kidobott és időnként földdel lehintett növényi maradványok pedig azóta is végzik hasznos munkájukat: segítenek a talajnak, hogy minél több tápanyag legyen benne.

Lakásban viszont mindez nem ilyen egyszerű. A műanyagot és a papírt könnyű elkülöníteni, de az ételmaradékok sorsa gyakran a kommunális kuka. Csakhogy ez nem túl szerencsés, hiszen azok a szerves hulladékok, amelyek megfelelő fermentálódás mellett nagyon sok hasznot hajtanak a földnek, helytelenül rohadva a többi szemét között a szeméttelepeken kimondottan káros hatást érnek el: a rohadás alatt felszabaduló gázok nagyban hozzájárulnak a környezetszennyezéshez. Tehát nem csupán az a baj, hogy ha nem komposztálunk, nem adjuk vissza a talajnak, ami jár neki, de még extrán károsítjuk is a környezetet. El is határoztuk, hogy ezt a problémát konyhai komposztálóval orvosoljuk, és több márka bemutatkozó videóját megnézve letettük a voksunkat egy méretre megfelelőnek tűnő példány mellett.

Komposztálás a lakásban – első próbálkozás

A komposztálás módja a leírások és videók alapján az, hogy a szerves hulladékokat, legyen az zöldségmaradék, tojáshéj, teafilter, főtt ételek maradéka, esetleg még hús is (ezt mi nem mertük bevállalni) a dobozba helyezzük, majd a külön megvásárolt startert rászórjuk vagy ráöntjük, ugyanis mind por, mind pedig folyadék formában létezik a fermentációt segítő baktériumkeverék. Nagyon fontos, hogy megfelelő legyen az elegy nedvességtartalma, ezért szárazabb hulladékok mellé a folyékony, nedvesebb hulladék mellé a száraz baktériumkészítményt ajánlják. A részleteket azonban ki kell tapasztalni, mi első alkalommal nagyon hamar elvéreztünk: napjában többször nyitogattuk a komposztot, ráadásul valószínűleg túl nedves lett az elegy, így körülbelül

a második hét végére egy nagyon penészes, iszonyú büdös masszát távolítottunk el – a kommunális kukába.

Aztán szépen elmostuk a komposztálót, visszaraktuk a helyére, hogy hónapokig bizalmatlanul és csalódottan nézzünk egymásra. Végül újra belevágtunk.

Az első adag szerves hulladék, starterrel összekeverve.

Komposztálás a lakásban, penészmentesen – Második próbálkozás

Újabb videókat néztünk, amelyekből kiderült: érdemes napjában legfeljebb egyszer beleönteni a komposztálni szánt dolgokat a dobozba. Ígyhát ha több étkezésnél keletkezik szerves hulladék, már egy külön erre a célra kijelölt tálba rakjuk, este (vagy olykor kétnaponta) pedig ezt öntjük a komposztba. Azt a tanácsot is megfogadtuk, hogy a hulladékot zacskóval takarjuk le, amire egy nehezéket, egészen pontosan egy fél téglát helyeztünk, mert állítólag ez is segíti a komposztálódást. 

A doboz alján kis csap található, itt kell a „komposztteának” kifolynia. Míg első alkalommal ez nem történt meg, másodjára végre kicsurrantak az első cseppek. Ez a folyadék megfelelő hígítás mellett elvileg jót tesz a növényeknek, de tényleg rendkívül tömény a koncentrátum. Mi először nem hígítottuk eléggé, ezáltal több növényünk levele gyakorlatilag megégett a túlzott mennyiségű szerves anyagtól – ezt még tökéletesítjük, de legalább kifolyt, aminek ki kellett. 

Körülbelül két hónap alatt telt meg a doboz annyira, hogy elérkezettnek lássuk az időt a lezárásra, ez ugyanis a fő attrakció: a végeredmény elkészüléséhez a folyamat végén két hétig érnie kell a masszának. Ez idő alatt nem szabad kinyitni a dobozt. Az eladók persze emiatt azt javasolják, hogy rögtön két dobozt vegyünk – megfontolandó ez, utólag nézve kétfős háztartásunkban valóban inkább két kisebb doboz érte volna meg. 

Szóval elkezdtük érlelni a komposztot, és minden gördülékenyen ment is, mindennap ki tudtunk csöpögtetni kisebb-nagyobb mennyiségű komposztteát, és az előírásnak megfelelően valóban nem nyitottuk fel a tetejét. Némi kellemetlenséget azonban okozott, hogy a komposzttea nemcsak a szelepen, hanem a doboz minden részén távozni akart, és egyrészt maróan büdös volt, másrészt nem volt túl kellemes a napjában többször csörgedező barna folyadékot takarítani a konyhában.

Végül elérkezett a nap, felnyitottuk a dobozt.

Nem hitegetek senkit: nem csodás barna humusz tárult szemünk elé, amit rögtön fel lehetne használni a balkonládákban.

De ezt nem is hirdették a gyártók: a gyorsított érés arra jó, hogy a földbe öntve hamarabb tudjon hasznosulni a hulladék – néhány hónap alatt, ami sokkal gyorsabb a természetes, akár évekig tartó bomlásnál. Ígyhát mi például oda kerültünk, ahonnan az én komposztáló karrierem indult: kivittük a matériát szüleim kertes házába a komposztálónak kinevezett gödörbe. A fermentátum szaga nem volt kellemes, de elviselhetetlennek sem mondanám. Ráhúztunk egy kis földet, és hagyjuk, hogy tovább érjen.

 A massza, mielőtt a kerti komposztba kerül.

A harmadik adag komposztunk már gyűlik, figyelünk a starter mennyiségére, és nagyon igyekszünk mindent jól csinálni. Azonban az eddigi tapasztalataink alapján lehet, hogy módszert váltunk: szüleim meglátogatására talán érdemesebb mindig magunkkal vinni a dobozkánkat, aztán kiszórni az ő földjükbe, akárhogy is áll. Ezzel a barna patakocska áradásától óvnám magunkat – az ő földjükben van ideje lebomlani mindennek, nálunk meg mégiscsak jó szolgálatot tesz a doboz: óvjuk a környezetet, és meg kell hagyni, (amikor nem folyik ki a folyadék,)

tényleg nincs büdös a konyhában a zárt komposztnak köszönhetően, és el is fér benne két ember kéthavi konyhai hulladéka. 

Hiába nem tökéletes még a módszerünk, mi nem bánjuk, hogy sok vele a macera. Tudatosítanunk kell, hogy konyhai komposztból nem lesz teljes, tökéletes humusz, amit máris a növényeink földjébe tudunk keverni, de valójában nem is ezért kell kipróbálni, hanem mert hatalmas károkat okoz, ha a szeméttelepen végzik a szerves hulladékok. Ha ügyesek vagyunk, nem lesz büdös a lakásban, és talán mindenkinek van olyan rokona, barátja, akihez néhány hetente el tud vinni egy adag jó minőségű fermentátumot. Lehet, hogy a következő évben ízletes zöldségekkel fogják kedvességünket viszonozni!

Ajánljuk még:

Tisztáznunk kell magunkban: önellátók vagy önámítók akarunk lenni?

Önellátás: egy szó, amit rengeteg kérdés és még több feszültség övez. Feszült lehet, aki így él – hogy a többiek miért nem?! –, és feszült lehet az is, aki látja, hogy más így él. Mert nyomasztó, mert nehéznek tűnik, mert kivitelezhetetlen...nek tűnik. Pedig valójában talán csak végig kellene gondolnunk néhány alaptételt, hogy ne beszéljünk el egymás mellett.

 

Már követem az oldalt

X