Hogyan is lesz a könyveik közt egy átjáró Narniába? Mutatom!

Az első téli képem ötletét egy üres fal és egy ócska képkeret adta. A másodikét egy kedves barátom, aki látott egy ötletet az interneten, és keresett vállalkozó szellemű, ügyes kezű alkotót, aki elkészíti neki. A kinyitható-összecsukható, könyvespolcra és asztalra is tehető, világítós kis téli életkép megmozgatta a fantáziámat, és neki is láttam azh elkészítésének. Majdnem. Mert amint elkezdtem végiggondolni a lépéseket, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű megkreálni egy világok közötti átjárót. De néhány napi tervezgetés után csak elkészült a csoda. Akik ránéznek, azt mondhatják, hogy nincs benne semmi extra, és alig kell hozzá másfél óra, ezt bárki meg tudja csinálni. Igen, tényleg! Csak a trükköket kell ismerni... De mivel ismerem, már mutatom is, hogyan készülhet a könyveik közt egy átjáró Narniába!

Első lépésként kell szerezni egy nyitható fadobozt. Jó a kartondoboz is, ha elég erős anyagból van, viszont azt szépen be kell vonni valamilyen mutatós fedőréteggel: tapétával, csomagolópapírral, vékony textillel, dekorvászonal. Fadobozokat kreatív boltokban szerezhetünk be, de lehet, hogy karácsonyra érkezett ilyenben bor, méz, vagy valami finomság. (Fontos, hogy mielőtt nekilátunk, próbáljuk meg a dobozunkat a végleges helyére, mert nagyon csalóka lehet! A munkadarabunk kicsinek tűnhet, aztán lehet, hogy épp egy centi híján nem fog beférni a polcra!)

A doboz úgy fog állni, mint egy könyv, tehát azon az oldalán, ahol a könyv „gerince” van, kell egy megfelelő nyílást vágni rajta. Lombfűrésszel vagy szúrófűrésszel pár perc alatt elkészül a lyuk – de aki nem gyakorlott fűrészelő, ehhez kérjen segítséget! Mindenképpen maradjon kb. 1 cm-es perem, hogy legyen tartása a doboznak ezután is! Ha ez kész, a vágott éleket csiszolópapírral lesimítjuk, és innentől már csak alkotunk.

Én a háttérhez választottam egyet a nyáron készült akvarelljeimből, amelyet méretre igazítva a sarkoknál ívesen ragasztottam bele a dobozba. Ezzel meg is alapoztam a hangulatot. Akinek nincsenek teljesen véletlenül saját festményei, festhet a doboz belsejére színes hátteret, vagy ráragaszthat egy kivágott tájképet.

Ezután ragasztópisztoly segítségével szépen sorba beleragasztjuk a tájkép elemeit. Az ősszel gyűjtött termések, göcsörtös ágak, száraz levelek képezik az összhangot. Kerülhet bele kis tollmadár, mini madáretető, pici manók, készülhet a mese, szárnyalhat a fantázia! Miközben rakosgatjuk az elemeket, ügyeljünk arra, hogy kinyitva és becsukva is szépen mutasson, szellős legyen és harmonikus.

Aki kis világítást szeretne bele, az az égősor kezelőfelületét a belső oldal tetejére helyezze el. Úgy érdemes odaragasztani, hogy a kis kapcsoló könnyen elérhető legyen, és a gombelemet, ha szükséges, ki lehessen cserélni. Ha felragasztottuk a kezelőpanelt, a vékony drótot, amin az apró ledes égők vannak, vigyázva igazítsuk az ágak, vesszők közé.

Hogy néz ki mindez élesben? Mutatom:

Ha nyomatékot szeretnénk adni a téli hangulatnak, sűrű fehér festékkel itt-ott bemaszatolhatjuk, vagy műhóval, apró tápiókagyönggyel megszórhatjuk – előtte kenjük be ragasztóval a havasnak szánt felületet!

Már csak az van hátra, hogy kedvünk szerint a könyv „borítójára” is névtábla, címfelirat vagy dekoráció kerüljön, és tehetjük is végleges helyére.

Az én kis erdei életképemre hetente szoktam egy-két csöpp erdei fenyő illóolajat csöppenteni, így még izgatóbb a varázslat!

Aki inkább egy szép faliképet készítene, annak egyszerűbb a dolga. Választhatunk egy régi, kidobott keretet, vagy kereshetünk olyat, ami pont rímel a lakásunk stílusára. A kemény hátlapnak adunk egy alapszínt: színes karton vagy saját kezűleg festett alkotás kerülhet ide is, aztán jöhetnek az összegyűjtött kincsek. Akár egy lapos fadoboz, üres sajtos doboz (én is ezt használtam a lentebbi képen látható dekorációhoz), vékony léckeret is lehet alapja egy ilyen téli mese összeállításnak:

 A kép érdekessége a három dimenzió, ezért olyan ágakat, növényi részeket válasszunk, amelyek valamelyest kiemelkednek a térből, de nem nyúlnak előre – ez utóbbiak könnyen letörnek, megsérülnek. A kompozíciókban a kis madarak vidámságot hoznak, és utalnak a közelgő kikeletre.