„Ha nincs kertünk, akkor is ehetünk magunk nevelte zöldségeket” – interjú Bajzák Annával, a Zöldítők alapítójával

Két éve dolgozunk együtt a Vissza a természetbe című webinár-sorozat és virtuális tábor szervezésében. Rengeteget tanultam tőled, hihetetlen profizmusod, tüneményes személyiséged mindig fellelkesít. Mitől lesz egy városi lány ennyire „zöld”? Miért kell kertészkednie a városlakóknak is?

Elsőként hadd mentegetőzzek, én nem érzem magam tipikus zöldnek. A Zöldítők elnevezésben is próbáltam egy folyamatra utalni, hogy „úton vagyunk, csináljuk”, ahogy sokan körülöttem. Egyik márkám se szélsőséges, nem aktivistákat toborzok, csak szelíden megfigyeljük, milyen tekintetben lesz jobb az életünk, ha közelebb engedjük a természetet. Ez az igény egyébként bennem nem is a városi létre, inkább a szellemi munkára reagálva született. A zöldítés látható teremtés. Magról nevelni, megfigyelni, támogatni egy növényt olyan élmény, ami sok-sok analógiát rejt az egész életünkre vonatkoztatva. Ezt a tapasztalást népszerűsítem 2015 óta. Az első mozgalmamat, a PlantTogether nagy közös magvetését kilenc éve indítottam el. Túl voltam egy karrierváltáson, és a mesterdiplomám hatalmas kutatási munkáját egyensúlyoztam

homlokkisimító kapálgatással, veteményezéssel.

Három sikeres, de sok tanulással teli szezon után döntöttem úgy, hogy másoknak is segítek az első lépésekben. Azóta több ezer hobbikertészt indítottam el a környezetbarát és költséghatékony városi kertészkedés útján. Ebből nőtt ki a Zöldítők első digitális képzése, a Balkonkertész képzés és Virtuális Közösségi Kert is.

Digitális balkonkertész képzés. Sokan felkapják rá a fejüket. Első hallásra nekem is furcsa volt, hogyan lehet olyan tudást átadni a virtuális téren keresztül, ami megkívánja a tapasztalást, a kétkezi munkát. Te ezt mégis tökélyre fejlesztetted, nem véletlenül nyerted meg 2020-ban ezzel a Telekom Kraftchallenge című programját. Mi a titkod?

Próbáltam valódi problémákra reagálni, segíteni olyanoknak, akik hozzám hasonlóan fogékonyak a természet adta jóságokra. Az online tér óriási előnye, hogy helytől és időtől függetlenül is képes összekötni, összetartani közösségeket. Noha az ötlet már évek óta motoszkált bennem, a koronavírus-járvány egyértelművé tette az igényt: szükség van egy rendszerezett tananyagra és mentorálásra ahhoz, hogy végre a városlakók is

a saját paradicsomjukat, salátájuk fogyaszthassák, saját gyógyteájukat szürcsölhessék a virágos teraszukon.

Elsősorban maga a téma is életmentő volt, mert a kilátástalanságban, bizonytalanságban segített mentális fókuszt adni. Apró örömöket csempészett a hétköznapokba, és a figyelmünket tudtuk valami növekedő jóság felé irányítani. A második nagy előnye volt, hogy a bezártságban közelebb tudtuk hozni a természetet. Az én generációm nem tapasztalt addig olyat, hogy nem lehet kimenni az utcára, nem lehet kirándulni. Születésem évében volt a csernobili katasztrófa, de azóta nem volt ilyenre példa. A legintrovertáltabbakat is megrendítette az első pár hétben a korlátozás. Voltak, akik kovászneveléssel, mások szobanövénygondozással vagy balkonkertészkedéssel elégítették ki a természet iránti igényüket. Ez pedig online közösségeket is létrehozott.

A digitális balkonkertész képzés és a tanulócsoport résztvevői az ország minden részéről, sőt a határon túlról is segítik egymást a tapasztalataikkal ma is, összetartanak. Én amúgy is hittem az online oktatásban, ez az egyik tanult szakmám, így szuperizgalmas kihívás volt, hogyan tudom élményszerűvé, szórakoztatóvá tenni a közös tanulást. Nem utolsósorban pedig az online oktatás lehetőséget ad arra, hogy lassú, építkező, saját ritmusú szokásokat alakítsunk ki: nem kell egy maratoni, kétnapos workshopba sűríteni azt, ami hónapokig eltart. A közösségi mentorálás 12 héten át fogja minden Virtuális Közösségi Kert tag kezét a tervezéstől a magvetésen át a kiültetésig. Idén egyébként január 27-én indult az első tanulócsoport, amihez még most is érdemes csatlakozni! A digitális megoldás tehát nekem csak előnyöket tartogatott. De ehhez kellett az is, hogy nagy tapasztalatom van projektvezetésben, kommunikációban, és 2016 óta foglalkozom kompetenciaalapú oktatásfejlesztéssel, digitális megoldásokkal. Ezenfelül évekig szerelemprojekt volt számomra a zöldítés, szemléletformálás. A szakmai tudásom nélkül nem tudtam volna összerakni egy komplett márkát és a képzést, és nagyon hálás vagyok a Telekomnak és csapatának, hogy segítettek elindulni. Egyedül nem mertem volna belevágni.

A közösségi kert fogalma sem régi, te pedig virtuális közösségi kertet szervezel. Hogyan lehet az online téren keresztül is kapcsolódni a természethez?

A tanulás történik online térben, de a gyakorlat természetesen élőben zajlik, mindenkinek a saját teraszán. A balkonkertészkedés olyan téma, ahol nagy hangsúlyt kap a saját mikrokörnyezetre való reagálás, azaz kifejezetten a résztvevő balkonjára, párkányára kell kitalálni mindent, és minden egyes elem a személyre szabottságról szól. A képzés felépítésének köszönhetően nem egyszerre kell megtanulni a tervezést, a magvetést, a növénytársítást vagy kártevőfelismerést, hanem elég akkor, amikor eljön az ideje. A másik dolog, hogy a képzés microlearning módszertannal készült, azaz hatalmas munkával addig tömörítettem Czigány Viki segítségével a tananyagot, amíg pár percessé nem zsugorodott egy-egy lecke. Ezzel több célom is volt: az egyik, hogy senkiben ne okozzon dilemmát, van-e ideje elvégezni a képzést. Mert így biztosan van. A másik, hogy ne a képernyő előtt töltse az idejét, hanem megfigyeléssel és a növényekkel. Nem utolsósorban pedig az is trükkös csel a sok kicsi leckében, hogy

észrevétlen ránevel a napi haladásra, ami talán a legnehezebb egy kezdő kertésznek.

Mire eljutunk a magvetésig, addigra a képzés segítségével rászokik a napi gondoskodásra. Vannak még ilyen rétegek a képzésben, mint a madárhangokra való érzékenyítés, és a greenwashing leleplezésére való „edzés”.

A greenwashing fogalmát sokan nem ismerik. Aki mélyebbre ás a zöld gondolatok közt, olykor annak is nehéz eligazodni abban, mi zöld valóban és mi az, ami csak annak látszik. A zöldre mosás, vagy az álzöld termékek, szolgáltatások becsapják a vásárlókat. A szemüket szeretnéd felnyitni, hogy minél több ismerettel tudjanak tényleg zölden választani? Nem túl nagy falat ez a mai világban?

Dehogynem! Pláne hogy sajnos – mint minden aktivizmus esetében – vannak, akik a ló túloldalára esnek a zöldre festés kampányolása közben. Ez pedig ellenérzéseket kelthet és növeli az összezavarodottságot. Ha valaki mélyebben szeretné megérteni, szívből ajánlom a Cleanwashers írásait. (A velük készült interjúmra egyébként nagyon büszke vagyok.) Amióta a PlantTogethert elindítottam, figyelmeztetem a követőimet arra, hogy

a zöld ipar is ipar. „Biznisz.”

Bizony a kertészetek polcai is tele vannak felesleges eszközökkel, kis csíraképességű magokkal, hiányos vevőtájékoztatással. Nem minden zöld, ami zöld tevékenységet támogat. A képzésben, de posztjaimban, webinarjaimban rendszeresen igyekszem lerántani a leplet a legnagyobb félrevezetésekről. Részben ezért is hoztam létre a növénycseréket még a Szimpla Kertben szimPLANT néven, hogy a nagy lábnyomú, import szobanövényipar helyére valami fenntarthatóbb és közösségibb alternatívát javasoljak. Így jött létre amúgy a legkedvesebb közösség, akikkel eddig szerencsém volt. A növénycsere és -örökbefogadás eseményein a több ezer főt számláló, országos csoportunkban valódi támogatás zajlik. Igaz értékek mentén.

Nekem a tapasztalatom az, hogy a fiatal generáció sokkal nyitottabb a környezettudatosságra, a zöld megoldásokra. Örülök, amikor nekem is felhívják figyelmemet valamire, amin esetleg átsiklottam – bevallom, volt, amikor el is szégyelltem magam. Mit tapasztalsz, tényleg zöldebbek a fiatalok?

Az én buborékom is rendkívül reménykeltő. Az eseményeinkre, képzéseinkre, növénycseréinkre olyan, csillogó szemű fiatalok járnak, akik nemcsak hisznek a jövőben, de hajlandóak tenni is érte. Az ő gyermeki rácsodálkozásuk, lendületük igazolja, hogy van értelme ennek a küldetésnek.

Fotók: Bajzák Anna, @Antal László