5+1 tipp a valóban hulladékmentes befőzéshez – maradékmentés mesterien!

Befőzési maradékmentés

A magot is felhasználhatjuk!

A legtöbben rutinszerűen kidobják a magokat a kukába, pedig a legtöbb gyümölcs magja nemcsak hogy felhasználható, de kifejezetten egészséges is. Emlékezzünk arra, hogy ettük egymás után a feltört kajszimagokat (még akkor is, ha ennek hatásairól a mai napig megoszlanak a vélemények), milyen jó is volt a meggymagpárna a fájó fülünkre, és milyen ötletes dekorációk készíthetők a befőzés „selejtjeiből”. De a paradicsom, paprika, uborka vagy cukkini magját érdemes megtisztítanunk, majd kiszárítanunk – így a következő szezonban vetőmagot sem kell vásárolnunk!

Nem kell mindig szabadulni a héjtól

Sok receptben olvasom, hogy elsőként megfosztja a gyümölcsöt a héjától. Hol az aszalni való kajszit pucolják meg, hol a lecsóba kerülő paradicsomról forrázzák le a héjat – sok esetben teljesen feleslegesen. A kajszi ugyanolyan kiváló ’a la nature’ aszalva, a lecsó pedig ugyanolyan finom lesz teljes paradicsomostul is. Nem mondom, hogy nincs olyan befőznivaló, ami nem „követeli meg” a héjtalanságot, de szerintem bátran kísérletezzünk a héjas változatokkal! Mi minden esetben héjjal együtt dolgozzuk fel a gyümölcsöket, és még nem volt panasz egy lekvárra sem.

Ami itt lecsöpög, az ott még jó lesz

Sok olyan recept van, ahol „felesleges” lé marad. Így jártam a napon érlelt kajszival. Annyi fahéjas szirup keletkezett a cukor elolvadása közben, hogy a lé körülbelül fele megmaradt. Ilyenkor vétek lenne kiönteni ezeket a finomságokat. Gondoltam egyet, és az aszalásra váró felezett kajszikat megforgattam benne, hagytam állni egy órát, majd úgy aszaltam ki. Isteni finom lett. De egy üvegbe töltve a hűtőben hetekig is eltarthatjuk, így felhasználhatjuk gyümölcsmártásokhoz vagy akár kompót, befőtt készítéséhez is. Ugyanez a helyzet a savanyítólével is. Nem mindig lehet kiszámolni, hogy pontosan mennyi kell majd az uborkákhoz. Ha elszámoltuk magunkat, semmi gond! Hűtőbe tesszük, és a következő savanyításnál felhasználjuk.

Két legyet egy csapásra

Meggyszörp készítésénél szoktam hüledezni, amikor a felfogott gyümölcshúst kidobják a komposztra. Nettó pazarlás. A szörpkészítéskor leszűrt meggydarabok kiaszalhatók (ha nem törtük össze vagy nem turmixoltuk a meggyszemeket), de akkor sincs veszve semmi, ha egy sűrű masszát fogtunk fel. Készíthetünk szárított, asztalt gyümölcslapokat) vagy gyümölcspalacsintát az aszalónkban vagy a napon, letakarva is. Ilyenkor arra figyeljünk, hogy a kisimított gyümölcsmassza szélei kicsit vastagabbak legyenek, mert a szélek száradnak ki először, és ha túl vékonyak lesznek, akkor a lapok törni fognak ahelyett, hogy szépen hajlanának. Természetesen bármely gyümölcsből készíthetünk ilyen finomságot: bodzabogyóból, kajsziból de akár körtéből, almából is. Ezzel a megoldással tényleg mindent felhasználtunk, és kétszer annyi finomságot nyertünk vele!

Semmi sem mehet a kukába!

Ha abból indulunk ki, hogy mindaz, amit megeszünk, maga az egészség egy alkotóeleme, akkor könnyen átállíthatjuk gondolkodásunkat arra, hogy befőzés során sem igen beszélhetünk „hulladékról”. Kedvenc példám a bogyósok befőzése. A legtöbben komposztra teszik a magoktól roskadó apró málnadarabokat, amikor leszűrték a szörpnek valót. Pedig mekkora kincs van a kezükben! Én ilyenkor kiszárítom a „hulladékot”, ledarálom, és számos formában felhasználom. Cukorral, mézzel vagy olajjal keverve bőrradírként alkalmazom, joghurtba keverve fogyasztom (kiváló rostforrás és jó béltisztító), de sütemények tésztájába sütve is megállja a helyét. De ha semmi macerára nem vágyunk, szárítva és porrá őrölve egy üvegben sokáig tartósíthatjuk, így egész télen élvezhetjük áldásos hatásait, szinte nulla munkával. Ugyanezt megtehetjük bármelyik bogyóssal, de a megpucolt körte és alma héjával is.

Plusz egy tipp:

Az időzítés kulcsfontosságú! Ha megtervezzük, és logikusan összeállítjuk a fejünkben, hogy mit mikor és hogyan készítünk el, akkor minimálisra csökkenthetjük a fel nem használt növényi részek mennyiségét. Például ha egy napon készítjük el az olajban eltett fokhagymát és a padlizsánkrémet, akkor az üvegbe bele nem férő fokhagymagerezdeket beletehetjük az utána készülő padlizsánkrémbe. Ha egy napon szűrjük le a napon érlelt kajszit és főzzük meg a rostos kajszilevet, akkor az érlelt kajsziból felfogott lé belemehet a rostos kajsziba. Ha a zöldáruval számoljuk el magunkat, akkor sincs aggodalomra ok: pesto lehet belőle, ha előre gondoltunk a többi alapanyag beszerzésére.

Láthatjuk tehát, hogy a mindenre kiterjedő tudatos befőzés pusztán előre tervezés és kreativitás kérdése, ezért mindenképpen megér plusz fél órát a tervezés és az alapos felkészülés, főleg ami az alapanyagokat illeti. Egy jó „haditervvel” nemcsak a konyhai hulladékainkat csökkenthetjük, hanem spórolhatunk is, nem utolsó sorban pedig egészen új, kreatív megoldásokat is kipróbálhatunk vagy éppen mi magunk is kikísérletezhetünk.

Ha pedig jó befőzőreceptekre vágynátok, itt nézzetek szét!