Spagettiszüret Svájcban, avagy így „ünnepelték” április elsejét a múltban

Április elseje különleges nap: ilyenkor hagyományosan a bolondját járatjuk ismerőseinkkel. Tréfákat eszelünk ki, megvicceljük a rokonokat, barátokat valamilyen ártatlan csínnyel, ami várhatóan mosolyt csal majd az arcukra – és amin (remélhetőleg) nem bántódnak meg. A fogkrémes kilincseken és a cukor sóra cserélésén túl azonban sokkal nagyobb tréfák is napvilágot láttak már a világon.

Miért bolondozunk április 1-jén?

Az április elsejei vicceskedés több országban is elterjedt szokás, eredete azonban nem teljesen világos. Egyesek szerint egy kelta néphagyományhoz köthető, ugyanis egykor április elején vidám, bohókás ünnepet ültek az emberek. Mások szerint a tréfanap IX. Károly francia király egy rendeletéből maradt az utókorra: ő volt az, aki 1564-ben az új év kezdetét április 1-ről január 1-re tette. Bár a változtatás jól sikerült, az újévi ajándékozás szokása megmaradt áprilisban is – csakhogy a rendelet után már csak bolondos ajándékokat adtak egymásnak a franciák.

Szabad-e viccelni?

Alighanem érdemes jól megfontolni, hogy kit tréfálunk meg: nem mindegy, hogy a másik fél érti-e a viccet, s hogy ő éppen vicces kedvében van-e. A csínytevések támogatói szerint az április elsejei tréfák jótékony hatással lehetnek az egészségre, mert ösztönzi az embereket a kreatív „csibészkedésre”, valamint a nevetés és a jókedv minden előnyét magával hozza (a stresszoldástól kezdve a szív- és érrendszerre gyakorolt pozitív hatásig mindenfélét felsorolnak ilyenkor). Az ellenzői szerint azonban az április elsejei álhírek manipulatívak és borzalmasak, durvák, olykor sértőek is lehetnek. Sokan félreérthetik a viccet, akár még el is hihetik, aminek komolyabb következményei  lehetnek (például egy világvégét beharangozó álhír hatására felvásárolják az emberek az élelmiszereket).

Többek között ez volt az oka annak is, hogy 2020-ban világjárvány kirobbanásának idén a különböző csoportok és szervezetek lemondták a bolondok napi tréfájukat, mert nem akarták különféle (egyértelműen) valótlan információkkal elárasztani az egyébként is szorongó és kétségbeesett embereket. Például a Google is úgy döntött, hogy bár korábban csaknem évente megtréfálta a felhasználóit, inkább letesz erről, hogy ne szaporítsa az álhírek számát.

Tévés tréfák

Korábban több médium is megkísérelte a tömegek megtréfálását. Tévétársaságok, rádiók és újságok találnak ki álhíreket, amit aztán megosztottak a nézőkkel és olvasókkal, bízva abban, hogy legalább a többségüknél „ül a poén”. Ezek közül az egyik legismertebbet és talán a legtöbbet emlegetett tréfát a BBC követte el: 1957-ben a Panorama című műsorukban bemutatták, ahogyan a svájciak spagettit szüretelnek a fákról. Azt állították, hogy sikerült kiirtaniuk egy nagyon veszélyes kártevőt, a spagettizsizsiket, és ennek köszönhetően végre szüretelhetik a fákról a spagettit. A műsor szerkesztője jóváhagyta az ötletet, az álhírhez a felvételeket az angliai St. Albansban vették fel.

A BBC-nek nem ez volt az egyetlen tréfája, rendszeresen megviccelték a nézőiket. 2008-ban például egy újonnan felfedezett repülő pingvinkolóniáról számoltak be az egyik műsorukban. Még egy videófelvételt is bemutattak, amelyben a műsorvezető pingvinekkel sétált az Antarktiszon, és követte az állatok repülését egészen az Amazonas esőerdejéig.

Bár az angol humornak nincs párja, azért a svédeknek sem kell a szomszédba menniük egy kis viccelődésért. 1962-ben például a nemzeti televízióban egy

ötperces kisfilmet sugároztak arról, hogyan lehet színes tévét nézni úgy, hogy egy nejlonharisnyát teszünk a készülék mellé.

A jelenség mögött meghúzódó fizikai magyarázatot is részletesen bemutatták. Állítólag több ezren kipróbálták, hogy működik-e.

A tévékészülékekkel való tréfálkozás a hollandoknál is bevált: 1969-ben a közszolgálati tévé egyik műsorában bejelentették, hogy távszkennerekkel felszerelt ellenőrök járják az utcákat, hogy felderítsék azokat az állampolgárokat, akik nem fizették be a rádió- és tévéadójukat. Ezt egyetlen módon lehet kicselezni, ha a tévét és/vagy rádiót alufóliába csomagolják az emberek. Hamar kiderült, hogy értik-e a hollandok a viccet vagy sem, másnap ugyanis az üzletek kifogytak az alufóliakészletükből, ráadásul a következő napokban hirtelen megugrott az adót befizetők száma.

Tűrték a nyomdafestéket

A szó elszáll, az írás megmarad, egyes újságok mégis „bevállalták” az április elsejei álhíreket. 1906-ban a Chicago Tribune mellett még számos újság lehozott egy kétoldalas, részletes, képekkel illusztrált cikket arról, hogy a közelmúltban „prehisztorikus szörnyek hordái” támadták meg a várost, és ezek

a dinoszauruszok elképesztő pusztítást végeznek egész Chicagóban.

A brit The Independent című újság 2010-ben arról számolt be, hogy a CERN a londoni metró egyik vonalát vizsgálja, hátha alkalmas lehet arra, hogy a részecskegyorsító új helyszíne legyen, a National Geographic 2016-ban pedig Twitteren jelentette be, hogy a továbbiakban nem tesznek közzé olyan fényképet, amelyen meztelen állat látható.

Felhasználóbarát viccek

A már korábban említett Google dolgozói 2000-ben döntöttek úgy először, hogy megtréfálják felhasználóikat. Az első bolondok napi akciójukban arra kérték a netezőket, miután azok rákerestek valamire, hogy egy animált GIF bámulása közben jelenítsenek meg a gondolatukban egy képet arról, amit meg szeretnének találni az interneten. Ezután számos hibaüzenet jelent meg a keresőoldalon az eredmény helyett. Ilyesmik például:

• 666-os hiba: Több adót észleltünk. Kérjük, csendesítse le a hangokat a fejében és próbálja újra.
• 05-ös hiba: Analóg agyhullámokat észleltünk. Kérjük, gondolja át digitálisan.
• 007-es hiba: A keresett szó nem egyértelmű. Kérjük, próbálja újra, miután levette a cipőt, a sapkát és a szemüveget.

Ettől kezdve szinte minden évben kitaláltak valamit a cég munkatársai, sőt, általában széles körben, a Google csaknem minden felületén viccelődtek. 2007-ben többek között azzal tréfálkoztak, hogy a Gmail bejelentette, ezután ha kérik, biopapírra nyomtatják a levelezéseket, és hagyományos postai úton küldik el azokat. Az ingyenes szolgáltatást a levelek hátoldalán található reklámok tették volna lehetővé, a mellékelt fotókat fényes papíron továbbították volna.

Egy évvel később a naptár funkciójukhoz adtak egy új gombot, „szerencsés vagyok” felirattal. Eszerint amikor egy felhasználó új eseményt akart létrehozni, a részletek megadása közben megnyomhatta az új gombot, amely automatikusan hozzáadott a naptárhoz egy randevút valamilyen ismert személlyel, mint például Matt Damon, Jessica Alba, Angelina Jolie, Johnny Depp, vagy éppen Eric Cartman és Lois Griffin „nevében”.

A Google Térkép is csaknem évről évre átalakult április elsején, 2012-ben például egy

kincsvadász lehetőségét nyújtotta a felhasználók számára.

A jobb felső sarokban lehetett kiválasztani a „kincs” nézetet, miközben az alkalmazás felhívta a figyelmet arra, hogy „a rendszer nem tudja nagyobb felbontásban megjeleníteni a térképet, mint a papírtérkép”, és hogy a felhasználó „ügyeljen a térkép kibontásakor, hogy az nehogy elszakadjon”. Ezen kívül olyan figyelmeztetések jelentek meg a térkép használatakor arról, mely helyeken kell „óvakodni a kalózoktól”.

Ártalmatlan viccek ezek, sokak mégis fölöslegesnek tartják őket, egyenesen felháborodnak rajtuk. Én nem tartozom ehhez a csapathoz, szerintem nem kell mindig olyan nagyon komolyan venni magunkat vagy a körülöttünk lévő világot. Jó nevetni saját magunkon is, vagy egy ügyetlen próbálkozáson, ha más viccelne meg bennünket. Mint régen, amikor gyerekek voltunk, és a testvérünket vicceltük meg a fogkrémmel…