„Ott se voltam, de megéreztem, hogy mással flörtöl” – A megérzések nyomában

Hazafelé tekertem és azon gondolkoztam, hogy mit főzzek vacsorára, amikor egy furcsa érzés járta át a testemet. Kimelegedtem, a szívem hevesebben kezdett dobogni, a légzésem szaporább lett. A gyomromban éreztem valami különöset. Közben egy név „villogott” a fejemben, a párom neve, akivel néhány hónappal korábban ismerkedtünk össze. A névhez kettős érzések párosultak, de a negatív volt az erősebb. Nem hittem, hogy balesete volt, vagy rosszul lett. Inkább olyan volt, mintha egy pillanatra veszélybe került volna a kapcsolatunk.

Mikor hazaért, megkérdeztem, milyen volt a napja, kivel találkozott. Abban az idősávban, amikor azt a különös érzést tapasztaltam, egy közeli ismerősével beszélgetett. Rákérdeztem a témákra és kiderült, hogy a kapcsolatunk is szóba került. Ekkor már konkrétabban kérdeztem, ő pedig elmondta, hogy ez az ismerőse több érvet is felhozott amellett, hogy miért lenne jó véget vetni a kapcsolatunknak. Elmeséltem neki az élményemet, amit meglehetősen szkeptikusan fogadott, de nem nevetett ki. Megegyeztünk, hogy

az úgynevezett „női megérzés” egy intenzívebb változatát élhettem meg.

Később, akkor már több mint egy éve együtt voltunk, a párom elment a barátaival szórakozni. Nem volt nagy kaland, máskor is előfordult már ilyen. Éjfél előtt lefeküdtem aludni, gyorsan álomba szenderültem. Szinte percre pontosan éjjel kettő óra volt, amikor hirtelen kipattant a szemem, és jött az a furcsa érzés a gyomromnál, ami újra átjárta az egész testemet. Majdnem egy órába telt, mire vissza tudtam aludni. Érdekes módon másnap a párom hozta fel a témát, megkérdezte, hogy hogyan aludtam. Gyanakodva válaszoltam, hogy jól, de felébredtem kettő körül. Kicsit elkerekedett a szeme, aztán magától mesélni kezdte, hogy találkozott egy lánnyal, akinek már korábban is tetszett, és flörtölgetni kezdtek, ha több nem is történt. Mindez körülbelül kettő órakor volt.

És persze pozitív élményem is volt a megérzésekkel: három napra elutazott a párom egy fesztiválra, ahová én nem tudtam vele menni. Az egyik délután megint jött egy fura, átható érzés – amikor később beszéltünk, kiderült, hogy valóban gondolt rám, egy kézműves ékszereket árusító standnál állt és próbálta kitalálni, hogy melyik darab tetszene nekem.

Mielőtt bárki rám sütné, hogy boszorkány vagyok, biztosan kijelenthetem, hogy nem. Ehhez hasonló, intenzív megérzéseim nem voltak előtte, alighanem a párom, illetve a kettőnk kapcsolata válthatta ki ezt a számomra ijesztő és hihetetlen állapotot. Vannak, akik úgy hiszik, hogy két ember között lehet eleve elrendelt, törvényszerű, vagy valamilyen túlvilági kapcsolat, esetleg két lelki társ talált egymásra… Én valójában egyiket sem hiszem. Személy szerint maradnék a megérzésnél. és nem fújnám fel ezt a dolgot. Mert bár mindketten az átlagosnál egy kicsit nyitottabbak vagyunk a spirituális dolgok iránt, én

nem magyaráznék bele még több misztikumot, eléggé megmagyarázhatatlan élmények voltak ezek így is.

Viszont még hónapokkal az eset után is fúrta az oldalamat a kíváncsiság, mi állhat ezeknek az esetekben a hátterében, és vajon másnak volt-e ilyesmi élménye.

Hamar rájöttem, hogy igen, többeknek volt ilyen élménye, és részben tudományos magyarázat is van erre. Több kísérlet is bizonyítja, hogy a nők fogékonyabbak az érzelmek észrevételére és azok kinyilvánítására: jobb szemük van az arcjáték és a testbeszéd felismerésére, értelmezésére, vagyis sokszor nem tudatosan, de befolyásolnak bennünket olyan apróságok is, amiket a férfiak esetenként észre sem vesznek – ez azonban még nem magyarázza azt, miképpen érzékelhetnénk olyan eseményeket, amiket se nem láttunk, se nem hallottunk.

Az ilyen a megmagyarázhatatlan jelenséget legtöbbször hatodik érzékként szokták emlegetni: ez az a valamit, aminek segítségével érzékelünk olyan dolgokat, amit az öt érzékelő móddal (látással, hallással, szaglással, ízleléssel és tapintással) elméletileg nem vagyunk képesek. A tudósok szerint pedig létezik hatodik érzék – és még több is, amiket (egyelőre) nem írtak le.

A parapszichológia elkötelezett kutatói úgy vélik, hogy

minden ésszerűség ellenére olykor tudjuk, zsigerileg érezzük, hogy valami rossz dolog fog történni.

Jó példa erre az a vizsgálat, melyben laboratóriumi körülmények között felkavaró és megnyugtató képeket vetítettek egy nőnek, közben pedig folyamatosan figyelték szervezete válaszait. Eredményeik szerint a felkavaró képek már megjelenésük előtt változást idéztek elő, érzelmi reakciót váltottak ki az alanyból. Több hasonló vizsgálatot is leírtak már, ugyanakkor a pszichológus szakma számára is kérdés, mit kezdjen ezekkel az eredményekkel, hiszen magyarázatot még nem találnak a tapasztalt jelenségekre. És természetesen olyan kutatók is akadnak, akik elutasítják, tudománytalannak tartják a parapszichológia területét.

Ugyanakkor azt már egészen biztosan tudjuk, hogy nők jellemzően az érzéseinkre hagyatkozva döntenek, még ha nem is tudják megmondani az okát, míg a férfiak inkább a logikát, az ésszerűséget képviselik. Természetesen egy fontosabb döntéshelyzetben általában nem csak a megérzésekre alapoznak a nők sem, sokszor valahogy mégsem tudjuk teljesen kizárni azt a pluszt, ami gyomortájékon jelentkezik...

Én azt hiszem, szélsőséges esetekben akkor is kapcsolódni tudunk egy szerettünkkel, amikor fizikailag távol van tőlünk. Legalábbis velem talán ez történhetett.

Ajánljuk még: