„Nem tudom megbocsátani, hogy 65 napon keresztül megpróbáltak megölni” – dokumentumfilmet néztünk az orosz-ukrán háborúról

Megosztó

„Nem tudom megbocsátani, hogy 65 napon keresztül megpróbáltak megölni” – dokumentumfilmet néztünk az orosz-ukrán háborúról

Lebombázott lakóházak, bunkerekbe kényszerült életek. Dokumentumfilm készült az ukrajnai háború első hat hónapjáról. Jevgenyij Afinevszkij rendező Freedom on Fire (Szabadság tűz alatt) című alkotása az ukrán civil lakosság szemszögéből mutatja be a háború borzalmait. Az alkotást itthon a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilmfesztivál (BIDF) szervezésében mutatták be, a vetítésen a film egyik szereplője, a 24 éves Hanna Yurkina is részt vett. A Mariupolból származó tanárnő több mint két hónapot töltött kisbabájával óvóhelyen, mialatt férje az Azovsztal-acélgyárat védte.

„Nyerni fogunk! Éljen Ukrajna! Éljenek a hősök!”– zárja mondandóját egy stand up-előadó. Ukrajnában járunk, ahol a háború kitörése után a humor is pincékbe költözött. Így kezdődik Jevgenyij Afinyevszkij Freedom on Fire (Szabadság tűz alatt) című dokumentumfilmje.

Az ukránok február 24-én arra ébredtek, hogy az oroszok megtámadták őket. Aki teheti, menekül, aki nem, annak élete óvóhelyeken, pincékben folytatódik. Az ő mindennapjaikat mutatja be a Freedom on Fire.

Jevgenyij Afinyevszkij dokumentumfilmrendező 1972-ben az oroszországi (akkor Szovjetunió) Kazanyban született, jelenleg az Egyesült Államokban él, amerikai-izraeli kettős állampolgár. Nem először nyúl ilyen témához: a Majdan téri tiltakozásokat feldolgozó, 2015-ben megjelent Winter on Fire című alkotását Oscar-díjra, míg a szíriai polgárháborúról szóló Cries from Syria című dokumentumfilmjét négy kategóriában jelölték Emmy-díjra. A rendező ezúttal több tucat operatőrrel dolgozott együtt, szinte az összes ostromlott nagyvárosba eljutottak. A film testközelből mutatja be többek közt a mariupoli szülészeti klinikát, valamint a színházat ért támadást.

Gyermekek, anyák, családok drámáját akik az Azovstal-acélmű ostroma idején bunkerekben igyekeztek túlélni.

„A 21. században élünk, de ez a háború a középkort idézi” – mondja egy marupoli fotós. „Nagymamám 97 éves, átélte a II. világháborút, Holodomort is, el se mondjuk neki, most mi történik” – erről már egy fiatal, menekült nő gyerekkel a kezében beszél az ukrán-lengyel határnál. Ezután megismerünk egy bucsai tetoválóművészből lett halottszállítót, és megtudhatjuk, hogyan érez egy dnipro-i varrónő, akinek 19 éves fia bevonul harcolni.

A film központi szereplője két asszony: Hanna Yurkina tanár, édesanya, feleség valamint Nataliia Nagorna háborús tudósító. Nagorna már a 2014-es donbászi háború idején is tudósított. Hanna Yurkina akkor még tinédzser volt, nyolc évvel később már egy megtört fiatal nő.

Az alkotás magyarországi premierjére november 2-án volt Budapesten, a vetítés utáni beszélgetésen a rendező, Afinyevszkij mellett Yurkina is részt vett.

65 nap egy bunkerben egy csecsemővel

Hanna Yurkina Mariupolban dolgozott franciatanárként, férje a haditengerészetnél szolgált. Mikor megszületett kisfiuk, a férj leszerelt, hogy többet lehessen a családdal. Az Azovsztal acélgyárban kezdett dolgozni, a háború kitörése után viszont úgy döntött, beáll a gyár védői közé. Eközben Hanna több mint 65 napot töltött az acélmű alatti óvóhelyeken hathónapos kisbabájával. Sokszor élelem, ágy, gyógyszer nélkül. Mindennap eltett egy kicsit a pépből, amit a babának adott, mert nem tudhatta, holnap lesz-e étel. „Amikor nagyon rosszra fordultak a dolgok és fokozódtak a bombázások, azon gondolkodtam, hogyan tudnánk a legfájdalommentesebben meghalni” – hangzik el a filmben.

Végül két hónap után buszokkal evakuálták őket nemzetközi segítséggel, többek közt a Vöröskereszt közbenjárásával, az orosz fél engedélyével. Ennek történetét mesélte el a közönségnek.

„Meztelenül álltam, tapogattak”

„A megszállt területeken az oroszok szűrőállomásokat hoztak létre, ahol átvizsgáltak minket. Teljesen meztelenül álltam a katonák előtt, tapogatták a testünket, megnézték a tetoválásainkat, azt akarták kideríteni, vannak-e rajtunk náci szimbólumok” – meséli a fiatal nő. Putyin a kezdetektől azt állítja, hogy céljuk Ukrajna „nácimentesítése” és demilitarizálása, ez lehet a katonák „indoka”. „Elvették a telefonjainkat, átnézték a Facebook-profilunkat, minden személyes adatunkat. El kellett beszélgetni a FSZB, az orosz titkosszolgálat embereivel. Mindezt az orosz médiában úgy tálalták, hogy ők a mi megmentőink” – osztja meg Hanna. Ma már Berlinben él menekültként kisfiával.

Azovstal védői május közepén letették a fegyvert. Hanna férje megsérült, hadifogságba került, jelenleg nincs hír róla. A nő egyelőre nem lát esélyt a békére, és mint mondja: „Nem tudom megbocsátani, hogy 65 napon keresztül megpróbáltak megölni.” Beszélt arról is, hogy elvették a házát, háziállatait és félig az egészségét is, ugyanis a történtek óta poszttraumás stresszel küzd.

Afinyevszkij és stábja több mint száz emberrel készített interjút. A forgatást a mai napig folytatják. A rendező a filmmel a háborúban elhunyt újságíróknak, riportereknek is szeretne emléket állítani.

Egy megtámadott nép krónikája

Nagyon megrázó film számomra a Szabadság tűz alatt, mert az emberi sorsokat emeli fel és állítja középpontba. Megmutatja, hogy a hírek mögött arcok, nevek, életek vannak.

Egy háború a politika, a hatalmasok, az érdekek játszmája, de a legnagyobb kárvallottja mindig az ember.

Többször látunk bejátszásokat az orosz tévécsatornákból: az egész világot bejárt felvétel, amelyen Putyin bejelenti, hogy „különleges hadműveletet” indít, majd Putyin-párti tüntetésen támogatói éltetik a háborút. Mindezek után különösen érdekes volt meghallgatni egy orosz néző hozzászólását a közönség soraiból, aki elmesélte, hogy azért jött el Oroszországból, mert nem támogatja a háborút, és sok honfitársa érez ugyanígy. Róluk is érdemes lenne filmet forgatni – szögezte le. 

A Szabadság tűz alatt nem

az orosz-ukrán konfliktus pontosabb megértéséhez visz közelebb, aki ezt várja tőle, csalódni fog. 

A 114 perces dokumentumfilm egy megtámadott nép krónikája. Egyben apropó arra, hogy elgondolkodjunk, mit is jelent, hogy a háború kitörése óta több mint 14,5 millió ember menekült el Ukrajnából. Azon, hogy bár Hanna ma már Berlinben él, de vajon hány Hanna fordult meg a budapesti pályaudvarokon, hány Hanna élhet most Európa-szerte? 

A Szabadság tűz alatt lehetővé teszi, ha engedjük, hogy lélekben kicsit közel jöjjenek hozzánk a hírek szereplői: az elvándoroltak, az ottmaradtak, az ukrán és orosz áldozatok, a háborút tetteikkel, szavaikkal tovább tüzelők. Az emberek.

A film egyelőre moziban és online streaming-szolgáltatóknál sem elérhető, de ez hamarosan változhat.

Nyitókép: Freedom on Fire / BIDF

Ajánljuk még:

5+1 boros film őszi bekuckózáshoz

Ha hosszú volt a hét, nincs más dolgunk, mint elővenni a bornyitót (esetleg a fakanalat) és a távkapcsolót. Jöjjön egy borkóstolós-vacsorázós-filmnézős programajánló, amiben a legjobb párosokat gyűjtöttük össze!

 

Már követem az oldalt

X