Minden héten plusz egy munkanap – Csak nők takaríthatnak?

Megosztó

Minden héten plusz egy munkanap – Csak nők takaríthatnak?

Egy nagy háztartás vezetése jó szervezést és hatékony, igazságos munkamegosztást igényel. Azt gondolom, ezen a területen lassan haladunk valamilyen egyenlőség felé, de tényleg nagyon lassú ez a folyamat.

Egy népszerű női lap oldalán a háztartásvezetéssel kapcsolatban azt olvasom, hogy a takarítás, „tetszik, nem tetszik”, még ma is női feladat. Pont. A férfiak meg fúrjanak-faragjanak. Hát... Ilyet leírni akkora öngól, mint ide Buda. Ráadásul nem igaz, hamis és torz képet közvetít az emberi kapcsolatokról, a párkapcsolatokban való működésről.

Eszembe jut az a milliónyi írás, ami megpróbál a háztartási munkamegosztással kapcsolatban egy olyan szemléletváltást közvetíteni, ami az egyenlőbb teherviselésre ösztönöz. Mert a háztartás vezetése az nem, nem lehet egyszemélyes projekt.

Már akkor is egyenlőtlen volt ez a munkamegosztás, amikor még nem vállaltak állást a nők, de a gyereknevelés és a háztartás minden gondja az ő vállukon nyugodott. Paraszti gazdaságokban még ennél is több: a veteményeskert gondozása, a termés betakarítása, az eleség tartósítása, az állatok etetése és gondozása. Meszelés, szövés, fonás, varrás, gyertyaöntés és a mezőgazdasági munkák végzése is ide tartozik. Az aratásnál például jócskán kivették a részüket a munkából és a kapás növények elterjedése se hozott nekik nyugalmas hétköznapokat.

Sorolhatnánk estig a rengeteg feladatot abból a korszakból, amikor nem pénzkereső állásokban foglalkoztatták őket. Vagy ha igen, akkor bújtatottan, mint a mezőgazdaságban, ahol nagyon is szükség volt az asszonykézre, de azt nem tartották úgy számon, mint a férfi aratókat, kaszásokat, napszámosokat.

Azt is megoldották, minden más mellett. Sokszor gyerekkel a hátukon.

Persze, mindez nem jelenti azt, hogy a férfiak közben henyéléssel töltötték volna az időt. Az életben maradás, egy család boldogulása mindig is kemény munkát igényelt a férfiaktól, nőktől egyaránt.

De amikor a nők a rengeteg feladat mellett még pénzt kereső állást is vállaltak, nem követte le a társadalom ezt a változást (se). Így telt el majdnem száz év, ebben a furcsa, felemás, semmi se tiszta rendszerben, ahol sikerült a nők kezében hagyni a fakanalat meg a söprűt, és mellé gyömöszölni a kalapácsot meg a fúrógépet is. Az éjjeli műszakokat a szoptatás meg a lefejt anyatej mellé, meg a nappali munkát a gyereksírással teli éjjelek mellé. A nők ezt is kibírják. Ők akarták a változást. Ugye?

Mindannyian ismerjük a láthatatlan munka fogalmát. Azt nevezzük így, amiért nem jár fizetés, de a család vagy a közösség érdekében végeznek el. A kutatások szerint ezeknek a munkáknak a jelentős része a nőkre hárul. Sok minden ide sorolható, a háztartási munka, a gyerekek nevelése, gondozása, a család hivatalos és hivatalosan nem számon tartott minden ügyének intézése. Az idős hozzátartozók ellátása, a fekvőbetegek gondozása, a járóbeteg családtagok kísérése az egészségügyi intézményekbe, stb.

Tudjuk, hogy a láthatatlanul folyó munka megosztása még ma sem egyenlő a felek között: a nők jellemzően heti tíz órával többet töltenek az ilyen jellegű feladatok elvégzésével, mint a férfiak. Ez a többletmunka akkor is igaz, ha mindezt a saját munkájukon felül kell elvégezniük a nőknek. Értjük, ugye: heti tíz órával, vagyis több mint egy egész munkanappal többről van szó.

Vannak egyébként kalkulátorok, amelyekkel láthatóvá lehet tenni ezt a láthatatlan munkát, vagyis megmondani, mennyit ér forintban kifejezve. Kisebb körű kutatásom alapján

a nők jövedelme ötven-nyolcan százalékkal nőhetne, ha ezért fizetést kapnának.

Mindennek köszönhetően rengeteg nő él „időszegénységben”. Ennek az egész család a kárát látja, hiszen a családtagokkal való érzelmi kapcsolódás idejéből vesz el, továbbá az alvásból és a szabadidőből, aminek szintén a többiek látják kárát, miután a nőnek központi szerepe van a családban. Tudjuk, hogyha fáradt, egzaltált, az mindenkire hatással lesz.

Nem vagyok tíz körömmel kapdosó, vad feminista, de azért látható: az eltelt évtizedek alatt elég sokat változott a világ ahhoz, hogy ne legyen kínos, ha a férfi áll a mosogató elé, netalán kitereget egy mosást. Nemcsak akkor, amikor egyedül él, hanem családban is. És nem az a jó hozzáállás, hogy ilyenkor a férfi „besegít”. Ennek természetes munkamegosztásnak kell lennie és annál jobb, minél inkább megközelíti a fele-fele arányt.

Szerintem a takarítás, tetszik vagy nem tetszik, egyáltalán nem női feladat. Ebben az évezredben ez már nincs a nőkre dedikálva. Az élet közös teher, és koszos. Takarítani kell néha. Férfinak, nőnek egyaránt. 

 
X
Már követem az oldalt